Adventi naptárunk 1., 2., 3., 4., 5., 6.

Az az igazság, hogy ilyen sem volt még, hogy ennyire elúsztam a dokumentálással, mert a naptárt persze az első naptól csináltuk, fotóztam is, de valahogy annyi minden van most minden nap, hogy a megmutatásig eddig még nem jutottam el 🙂 . A mostani naptárunkban próbálom úgy összeválogatni a dolgokat, hogy sokféle és változatos legyen, például van benne játék (társas és majd kártya), a nagy kedvenc sütögetés, kreatív kézműves dolgok, labirintus, különbségkereső, mese és persze valami program is. Ami külön öröm, hogy tavaly valahogy kicsit leültnek éreztem, nem mindig, de néha azért igen az egész naptárosdit, de ebben nagy szerepe lehetett annak így utólag, hogy akkor szinte minden délután mentünk valami különórára és annyira nem tudtunk elmélyedni általában. Most viszont nem járunk sehová 🙂 , és a több idővel több kedv is jár, Toma eddig mindegyik meglepetést nagyon élvezte és szerette csinálni 🙂 !

Az első nap mézeskalácsot készítettünk volna, szombaton ugye, de akkor volt az estébe nyúló áramszünet nálunk, így a mézesek sütése vasárnapra tolódott, de így több lett a kedv is hozzá, szombaton Toma eleve nagyon fáradt volt az egész hét és az aznapi munkanap miatt, így jobban is jártunk a vasárnappal. Hozott az Angyalka karácsonyfás és hóemberes kekszpecsétet is a csomagba, amivel hosszasan pecsételt Toma 🙂 , meg persze gyúrt, szaggatott és mindent amit kell örömmel csinált 🙂 :

Másodikán, Mikulás társas volt a meglepetés, ez a Mikulás Lapbook része, ami a Gyereketetőről van és évek óta valahogy megjelenik a csomagban, több része is van persze, de ez a kedvenc, 12 házikó van egy lapon, hozzá Mikus korongok, két dobókockával kell játszani, a két dobást összeadni vagy kivonni és arra az értékre léphetünk a korongokkal. Reggel több partit is lejátszottunk még úgy melegében, de fotó nem készült 🙂 …

Harmadikán gyertyát öntöttünk, a csomagban kókuszhéjak voltak, amiknek az a történetük, hogy üdvözült korukban fagyi volt bennük még a nyáron persze, a Családfő kedvence a kókuszfagyi, a Lidikében lehet kapni ezt a fajtát, ami a héjban van, én meg szépen kimostam és megtartottam őket, mert egyből láttam bennük a gyertyás lehetőséget 🙂 , elég sok van belőle, évek óta gyűlik 🙂 . A csomagban talpas kanóc, egy kicsi viasz és a kókuszhéjak voltak. A maradék gyertyákat is gyűjtöm viasz olvasztáshoz, így elővettük azt a dobozt a maradékokkal amiben ezeket tárolom, és Toma reszelte, vagy vagdosta a gyertyákat, vízfürdőn kiolvasztottuk, általában ő állította a kanócokat a héjba, én meg öntöttem rá a viaszt, volt, hogy együtt öntöttük, sőt olyan is, hogy ő egyedül, de ott azért nagyon kellett vigyázni. Legalább 10 gyertyánk lett, mert a tanító néniknek, mamának és a tágabb családban is adunk majd saját készítésű ajándékként, meg persze megtartunk magunknak is belőle, azóta már égetjük itthon is 🙂 :

Negyedikén Mikulásfejet készítettünk két papírtányérból, úgy, hogy a hátoldalán az egyik fél tényér szolgált zsebnek, ebből már van egy példányunk évekkel ezelőttről, de a mostanit és a régit is kitettük a Télapónak 6-án, aki persze hozott mindenbe mindent 🙂 :

Ötödikén a kisütött mézesekhez hozott díszítő tollat az Angyalka, meg készítettünk cukormázat is és cukorgyöngyökkel egyebekkel cifráztuk a mézeseket. Az egyik legjobb elfoglaltság volt ez eddig valahogy – pedig a többit is szerettük – de láttam Tomán is, hogy úgy igazán elmélyedt benne, kifejezetten utazott a kiszaggatott karácsonyfákra, hogy feldíszíthesse őket 🙂 , és nekem is jól esett az egész, valahogy olyan relaxáló volt…

Másnap, a Mikulás érkezésének a napján, egy Télapós labirintus és forró csokoládéhoz két tábla csoki volt a csomagban. Estefelé meg is főztük a forró csokit, Toma tördelte a darabokat, aprítottuk a géppel és elkezdtük ugye főzni, tej nélkül, ami nem tűnt fel nekem 🙂 , aztán miután kinyitva a tetőt értetlenkedve álltam fölötte, hogy hová lett a lé 🙂 , utána Toma mérte ki a fél liter tejet hozzá és végre készre főztük az egészet. A Mikulást így forró csokival és a kidíszített mézesekkel vártuk, mindkettőből evett és ivott, nagyon örült neki 🙂 , a mézesből csomagoltunk neki a sarokig tartó útra is, mert nyilván ott is örömmel fogyasztottak belőle 🙂 :

Egyébként meg valahogy az egész napjainkat belengi a várakozás, készülődés, ami nagyon tetszik és nagyon jó is, az első nap szombaton, még valahogy furcsa volt minden és olyan gyorsnak tűnt, hogy már minden kéne hirtelen, de úgy éreztem nem vagyok valahogy rákészülve erre az egészre. Aztán elkészült másnap a nagyon egyszerű adventi koszorúnk, itthon volt a fehér koszorúalap, tulajdonképpen csak a 4 gyertyát vettem hozzá, a kertből vágtam rá borostyán szálat,  amivel körbetekertük, mellé raktam 4  fehérre festett tobozt szintén itthonról és szerintem nem is kell rá más, így is nagyon szeretem és tetszik mindenkinek:

Aztán előkerültek a régebbi dekorációk is, a vágódeszkás visszaszámláló, amire minden nap Toma írja rá most már a az “ákombákom” számokat, ami különösen kedves nekem 🙂 ,

a Tomának készített adventi koszorút is kitettük, a napi ragasztós karácsonyfa mellé, mindez a játszószoba kis komódján van a Villámos adventi naptárral,

nem mondom, éppenséggel eltart egy ideig minden nap, amíg végigmegy rajta Toma 🙂 , és még jön egy kis édesség is mindig, főleg Mátéra gondolva, aki ugye ebből amit itt leírtam, már életkorából adódóan nem sokat vesz részt 🙂 , de azért a napi nyalánkságoknak ő is örül 🙂 …

Azóta persze nem állt meg az élet, csináljuk folyamatosan a meglepiket, amiket egyszer biztosan megmutatok, remélem hamarabb, mint most 🙂 , a hatodikánál meg kellett, hogy álljak, mert a többi kép már az új telefonomban van, ahonnan még nem varázsoltam elő semmit, de hamarosan az is meglesz 🙂 …