Jó régen, Mikulás napnál hagytam abba a naptár-krónikát, azóta meg már szinte a karácsonyi finisben vagyunk. Persze Toma várja minden nap töretlenül a meglepetéseket és csinálja is lelkesen. Egész jól haladtunk eddig, talán egyszer volt, hogy átcsúszott másnapra a megvalósítása a meglepinek, viszont így a vége felé érzem, hogy egyre nehezebb beilleszteni a napba, hogy érdekes is legyen, ne legyen túl időigényes most már (bár nagy átlagban eddig sem voltak azok), de őszintén szólva már napok óta az a legnehezebb, hogy beillesszem a napi teendők közé a kézműveskedést…
Szóval, a hatodika után jött a hetedike, amikor egy régi tervet valósítottunk meg, madárkalácsot készítettünk a madaraknak a kertbe. A legnehezebb ennél a feladatnál a marhafaggyú beszerzése volt, ugyanis vagy-vagy alapon szerepelt a tervek között és még december elején egyik nap, amikor a piacot jártam, mentem a hentes soron vásároltam itthonra is és ha 3-4 üzletnél nem kérdeztem meg, akkor egynél sem, hogy van-e marhafaggyú, persze sehol sem volt, az egyiknél biztatóan másnap lett volna, míg az egyiknél szerencsém volt és ráadásul tök kedvesen szolgáltak ki, adták ingyen a faggyút, még jó tanácsokkal is elláttak 🙂 . Így aztán nem a faggyú 🙂 , hanem kiszúróformák és egy zacskó madáreleség volt a csomagban aznap. Délután apróra vágtam a faggyút, együtt kiolvasztottuk, Toma hozzákeverte a magvakat, miután hűlt picit, aztán belenyomkodtuk a formákba, néhányat műanyag poharakba töltöttünk zsineggel ellátva, a formák közepére pedig szívószálat szúrtunk, később madzagot kötöttem rájuk. Hűtőbe raktuk, azóta pedig már a teraszhoz közel aggatuk fel őket a cserjére, a faggyúból visszamaradt töpörtyűt pedig beletettem vöröshagyma hálóba és azt is kiakasztottuk, igazi madárkarácsony van főleg a kis cinkéknek, akik jönnek, bár még nem tömegestől, nyilván meg kell találniuk az eleséget 🙂 .
Nyolcadikán lehetett tudni, hogy nem sok időnk lesz, délelőtt a sógornőmék jöttek hozzánk, délután meg Fradi meccsre mentünk. Ezért egy kis kincskereső játék volt a csomagban, bonyolítottam azzal a dolgot, hogy az első két ajándékhoz találós kérdés vezetett, először a fürdőszobai tükörhöz, aztán a porszívóhoz, ahol egy térképet is talált Toma, ami felvezette a szobájába a komódjához, onnan pedig a hálószoba éjjeliszekrényéhez vezetett szintén egy térkép 🙂 , Tomának tuti, hogy az egyik legjobb volt a kincskereső, azóta is emlegeti, szerintem lesz még ilyenben része 🙂 , még pizsamában megtalált mindent úgy 10 perc alatt 🙂 , ami egy labirintus, egy nyalóka, egy hóemberes nyomda és egy Star Wars mini puzzle volt, mindegyiket használatba vette és persze volt amit megevett 🙂 :
Ezután 9-én egy karácsonyi szalvétás macis kép készült, ami azóta már a komódon díszeleg és azért esett erre a választás, mert Toma az egyik macihoz nagyon hasonló kedvencével, a Brumijával alszik 🙂 . A ténykedést megkönnyítette, hogy szerintem még húsvétról maradt egy lealapozott képkeretünk, így már csak a keretet kellett akril festékkel lefesteni, aztán Toma pacsmagolta a ragasztót a képre, és szerintem nagyon sokat ügyesedett tavaly óta 🙂 :
10-én egy kártya volt a csomagban, a Grimiq, aminek az a története, hogy itthon volt szerintem már évek óta, csak nagyon elfeledtük, mert az egyik soha elő nem vett dobozban hevert a játszószobában és persze a takarításnál került elő 🙂 . De most nagyon jó szolgálatot tett, azóta sokszor játszottunk vele és nagyon jól szórakozunk, ugyanis grimasz mutogatással kell kártyákat gyűjteni az ellenféltől, nagyon vicces az egész 🙂 .
A következő meglepetés 11-én a betűdíszes porcelángyurma készítés volt. Azt tudtam, hogy mindenképpen készítünk valamit porcelángyurmából, a betűdíszek ötlete pedig onnan jött, hogy Toma még december elején egy betűdíszes képet rajzolt és egyébként is nagyon szereti a betűkkel való foglalatosságot, ezért aztán betűkiszúrók voltak a csomagban, ami nagy örömet szerzett! Nyújtott szaggatott, azóta ki is száradtak, még kifesteni nem volt idő őket, vagy így kerülnek a fára, vagy lefestjük még őket, meglátjuk 🙂 :
Mivel a Családfőnek két nap múlva volt a szülinapja, akkor kivágtunk neki egy halacskát is a porcelángyurmából, amit száradás után az utolsó pillanatban le is festett Toma arany akrillal és aminek az ünnepelt nagyon örült 🙂 :
12-én képeslapokat gyártottunk, Toma csíkokat vagdosott zöld papírból és kis segítséggel ragasztott is – mindkettőt nagyon szereti – egy karácsonyfa készült belőle, mint ahogy a másik is az lett, ott filc anyagra rajzoltam karácsonyfa vagy inkább háromszög alapot, meg talpat, Toma kivágta és ragasztotta. Amit külön élvezett, hogy sárga papírból formalyukasztóval csillagokat nyomott ki, az lett a karácsonyfák tetején és a belső lapon végig dísznek ragasztotta:
A családba megy természetesen mindkettő, reméljük oda is ér, bár mindig így járunk, hogy későn adjuk fel és akkor már sürgőséggel, de eddig mindig megérkeztek a kis képeslapok, bízom benne, hogy most is 🙂 .
13-án Apuci szülinapja is volt, tortát sütöttem és egyebek, tudtuk, hogy sok idő nem lesz, de már évek óta visszatérő hagyomány nálunk a Luca-búza ültetése, ki is szoktam rakni a karácsonyi asztalra, mert olyan szép. És ami a legjobb, Tomának mindig ez az egyik kedvence, mondom, hogy igazi kertész legény, most is amikor kérdeztem, hogy mik voltak a kedvencei, a kincskereső után egyből ezt mondta 🙂 . Ráadásul aznap lett beteg, itthon maradt, úgyhogy a beáztatott búzaszemekkel is sokáig babrált, nagyon édes volt pörgette-forgatta az ujjai között, aztán elültette, egyébként locsolja is őket és azóta már kibújtak az első kis hajtások is 🙂 :
Az adventi naptárunk meg persze azóta is készül, minden nap, előbb utóbb jön a folytatás itt is 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: