Karácsony előtt címszavakban

Azt hiszem mostanra kicsit lefáradtam 🙂 , pedig igyekszem nagyon, de most valahogy leeresztettem vagy nem tudom, én már szeretném, ha hétfő reggel lenne, mert akkor túl lennék a ház mai nagytakarításán, bejgli, zserbó és nem tudom én még milyen aprósütik sütésén (csak a mézes biztos, a többire mindenki mást szeretne, de hát nyilván háromféle aprósüti nem lesz, mert akkor mi lenne a bejglivel és társaival). 

Pedig, a lefáradással kapcsolatban, most idén először rendeljük a karácsonyi ebédet/vacsorát, szóval csak a sütiket kell legyártani. Mondjuk ezt már évek óta tervezzük, hogy ne azzal menjen el a szenteste és szent nap, hogy én turbón vagyok a konyhában, mert azért eddig éjszaka díszült a fa, előtte már sütik sültek, aznap meg ebéd és vacsora készítés is zajlott. Na, ez most nem lesz, én meg most vagyok leeresztve 🙂 …

De nemcsak én, Tom is extra fáradt, ezt onnan is tudom, hogy tegnap mézeskalácssütéshez volt a meglepetés az Angyalkától, de amikor hazaért a suliból azt mondta, hogy ezt most ő áttolná szombatra, pedig ez az egyik kedvence 🙂 … Ezen kívül írt egy pótdogát olvasás-írás-szövegértés egyvelegből, mert akkor írták, amikor ő beteg volt, szóval ez a kis felmérő cefetül rossz lett, valószínűleg nem is nagyon értette, hogy mit kell csinálni, és ahová valami libát etető fiút kellett volna rajzolni, ő egy napocskát pingált 🙂 , komolyan mondom, hogy nevetésben törtem ki, mert annyira Tomás volt az a rajz, amikor viberen megláttam, ugyanis átküldte Szilvi, a tanító nénink, vagyunk ilyen viszonyban szerencsére, annyira benne volt ebben minden, legfőképp, hogy hagyják őt már békén erre az évre 🙂 … Kérdeztem Szilvit, hogy akkor most kezdjek-e aggódni 🙂 , de hasonló nézeteket osztott velem, hogy ez ilyen kipurcanás részéről (is). Egyébként Toma olyan, legalábbis eddigi megfigyeléseim alapján, amit ebben a csekély időben eltöltöttünk az iskolában, hogy egyszer szárnyal, egyszer meg valahol a földön motoszkál, középutas megoldásban eddig még nem nagyon volt részünk 🙂 … De azért ahogy ismerem magamat, ezek után rászállunk a szövegértésre azt hiszem 🙂 … Viszont ezen a rövidke héten amit bent töltött a suliban egyszer gólkirály lett Toma, kétszer pedig számkirály, ez utóbbira nagyon büszke volt, mert ilyenkor ugye hosszasan csatáznak egymással és aki a végén állva marad, az a győztes 🙂 , 

Máté lebetegedett, ma erre az utolsó napra nem ment, fáj a torka, nem jól van, remélem hamar túl lesz rajta. Tegnap szólt napközben, hogy mára ajándék kellene az egyik lánynak, akinek kihúzta a nevét (már annak is örültem, hogy nem este szólt 🙂 ), szóval tegnap vettem ajándékot, aztán ma meg ugye itthon maradt Máté, a Családfő bevitte a cuccot, a portán leadta, a portás nem vitte fel a terembe, Máté beírt az osztály FB csoportjába, hogy ott figyel a portán az ajándék, aztán valaki lement, de nem találták, kiderült, hogy tovább küldték a tanáriba, de most már meglett 🙂 , hát na, már beteg sem lehet nyugodtan az ember 🙂 … Toma sulijában éppen Erika, a másik tanító néni fia is éppen felvételizik ebben az évben és mesélte, hogy ugyanez a gimi tetszik nekik, a fiának különösen, én meg csak jókat tudtam mondani erről, mert csak jó élményeink voltak ott szerencsére, tanulnak is nyilván, de Mátétól főleg a bandázásról hallok 🙂 , szóval tényleg jó hírekkel szolgáltam 🙂 , és nagyon örültem, hogy mi már túlestünk ezen az egészen tavaly, azt nem mondtam neki, hogy nem cserélnék velük…

De visszatérve a karácsonyra, még takarítanom kell (egy betegen nyűglődő kamasszal itthon 🙂 ), sütni, nem is keveset, az ajándékoknál is vannak még hiányosságok és Apuci is a betegség szelével küzd, hát egyszer biztos kiegyenesedik minden 🙂 …