Mozis, kiserdős, bowlingos

A két ünnep között főleg pihentünk, rendkívül jól esett itthon lenni és legtöbbször tenni a semmit, sokáig aludni, játszani, filmet nézni, olvasni, délután is aludni, többször volt olyan is, hogy felkucorodtunk mindannyian az L alakú kanapénkra, amit meghosszabbítottunk a fotellel, lábtartókkal és ott voltunk mindannyian, általában filmet néztünk, volt egy rossz idős nap is, amikor kint esett az eső, mi pedig így kucorodottan néztük bentről a cseppeket, közben az összes égősor égett a házban, a fenyőfán is villództak a fények és olyan jó ilyenkor  itthon lenni, meg úgy mindig, nagyon szeretjük!

Azért terveztünk pár dolgot ezekre a napokra is, a Családfő például egy év végi pecázást a fiúkkal, én meg kisebb túrázást, de ez sajnos nem jött össze, mert szegény Apuci nagyon nehezen jött ki a betegségből, általában jól volt úgy délig, utána viszont általában fáradtabb, gyengébb lett, nyilván a karácsony környéki készülődés nem tett jót a ennek a betegségnek… Viszont pár órára mindig összeszedte magát, így csütörtökön elmentünk moziba, megígértük Tomának, hogy az Űrdongó című filmet mindenképpen megnézzük közösen, ami transzformeres film, ráadásul Űrdongó a kedvence Tomának a robotok közül, róla szól a film, ami visszavisz a 80-as évekbe Nem gondoltunk semmi különöset a filmről, de a meglepő az volt, hogy mindenkinek nagyon tetszett, Máténak különösen, valahogy jól el lett találva, nem az a sablon transzformeres történet volt, Toma pedig a kedvence miatt is örült az egésznek, szóval szupi volt!

Pénteken és szombaton az itthoni körülményeket élveztük ki, főleg szombaton olyan szép idő volt, hogy muszáj volt a környéken bóklásznunk. Ami miatt különösen érdemes volt, az Máté volt, ugyanis ő szorgalmazta a kis túrákat itt a környéken, és ez több volt mint meglepő 🙂 ! Eddig ugyanis úgy legalább 5-6 éve először csak vonakodva kísért minket bárhová is kirándulni, legyen az a környék vagy messzebb valami, aztán egyáltalán nem jött, szóval ezeket a mostani javaslatokat nem lehetett kihagyni 🙂 ! Először estébe nyúlóan barangoltunk itt a Duna-parton, 

aztán másnap szombaton, a szép időt kihasználva a kiserdőhöz mentünk ki hármasban. Bár, amilyen könnyű volt Mátéval, aznap olyan nehéz volt Tomával, először itthon akart maradni Apával, aztán mégis velünk akart jönni, aztán mégsem, mert az uncsi, aztán jött, de háborogva 🙂 , és ilyenkor a forgatókönyv mindig hasonló, amire elérünk a kiserdőig, addig megnyugszik, sőt, akkor általában jól érzi magát és hosszasan elmélyed legfőképp a kavicsdobálásban 🙂 , mint most is. Az idő tényleg nagyon szép volt, tovább akartunk menni az ártéri kiserdőhöz, de aztán úgy elment az időnk, hogy ezt inkább elhalasztottuk.

Jól kijártuk magunkat, egyébként nagyon jól is esett, még Tomának is 🙂 !

Vasárnap, mivel a Családfő már egész jól volt, bowlingozni mentünk, talán gyerekkorom óta nem voltam, Apuci is régen gurított, a fiúk pedig egyáltalán nem. Teidénél és Melinél is már többször kedvet kaptam hozzá, de hátráltatott a tény, hogy régen a közeli Plazaban a felső szinten komplett bowling pálya működött, ami már jó ideje bezárt, van még itt a közeli fitness központnál, de ott ebédelni nem lehet, egyébként meg csak valahol a messzeségben lett volna jó hely. Viszont ünnepek előtt nem sokkal felfedeztem, hogy itt nálunk működik egy hely, ahol bowlingozni és ebédelni is lehet 🙂 , persze, hogy kipróbáltuk! Tegnap délre volt pálya foglalásunk, és mindenki nagyon élvezte az egészet, Toma már napok óta várta, pedig kicsit tartottam, hogy boldogul majd a nehéz golyókkal, de simán ment neki is minden, nagyon ügyes volt, Máté pedig nagyon kis profi lett a végére 🙂 :

Mi is nagyon élveztük az egészet, majd a másfél órás gurítások után átvonultunk az étterem részbe ebédelni, ami meglepően finom volt, szóval jó kis nap volt a tegnapi is. Hazafelé még megálltunk nagybevásárolni, a fiúk minden tiltakozása ellenére 🙂 , de azért túlélték azt a kb. háromnegyed órát, így aztán a szilveszteri süteményekhez teljesen felszerelkezve tértünk haza 🙂 .

Ma pedig semmi extrát nem tervezünk szilveszter tiszteletére, illetve annyit, hogy egész nap együtt és valószínűleg itthon leszünk, amit eléggé elterveztünk az a társasozás, Mátéval különösen éjszakába nyúló Monopolyzást tervezünk 🙂 . Ma lángos nap lesz, sütök még a nagy kedvenc túrós-sajtos rudat és tiramisut is csinálok. Pénteken pedig ismét bejglit sütöttem, miután újból mindenki elvetette a zserbó ötletét, viszont a bejglit többen keveselték 🙂 … Így aztán most 6 nappal az előzőek után, sütöttem 2 rúd diósat, 1 rúd kakaósat (ez Apuci kedvence, már többször készítettem), az újításom pedig 1 rúd gesztenyés lett, amit már régen szerettem volna kipróbálni, így karácsony után már nem volt akkora tétje a dolognak, mert mindenki rendkívüli módon fájlalna egy kárba veszett bejglit nálunk szenteste tájékán 🙂 .

Egyszerű tölteléket gondoltam ki, minden faxni nélkül a gesztenyemasszába vajat kevertem, kb. 5 dkg lehetett, így kentem a tésztára. Nagggyon finom lett ez is, és megint nem repedt szét a gesztenyésen kívül egyik sem, pedig dugig voltak 🙂 , a gesztenyésnek pedig tudom mi volt a baja, kevesebb tésztát kapott, mert én azt hittem, hogy nem lesz ez olyan sok töltelék 🙂 , hát kicsit benéztem, de sebaj, mert így is tálalható és nagyon finom! Még esetleg, hogy könnyedebb legyen el tudnék képzelni bele egy kis mascarponét, de mivel nem volt itthon, majd máskor próbálom ki.  Szóval ilyen kis itthoni nap lesz ez a mai, most nem is vágyunk másra!

Itt pedig, ha már nem jönnék ma, akkor boldogságot, vidámságot és olyan évet kívánok Mindenkinek, amilyenre nagyon vágyik 🙂 ! Pusszantás, jövőre találkozunk 🙂 !