Nem szoktam éves visszatekintéseket írni, de már egy ideje gondolkozom rajta, hogy jó az ilyesmi, mert ahogy a napunkat is jó átgondolni esténként – amit sajnos többször nem teszek, mint igen – az évünket is jó és talán magunknak is hasznos egy ilyen áttekintéssel zárni. Nem tudom összességében azt mondani azt hiszem, hogy jó évünk volt, mert voltak sajnos hatalmas veszteségeink, szerettek elvesztésére gondolok itt elsősorban, de talán a sorsfordító a legjobb szó rá, mert a halálesetek is változást hoztak, alapjaiban és ami szintén nagy fordulat volt az életünkben, hogy mindkét fiunk újat kezdett: Toma az elsőt, Máté pedig a gimit!
Már az év legelején volt itt minden, elsősorban felvételi Máténak, először írásban, aztán ugye jöttek a szóbelik, hetekig szóbelizni jártunk, de meglett az eredménye, felvették abba a gimibe, ahová a legjobban szeretett volna menni és nekünk is az vitte a pálmát 🙂 ! Aztán volt ovis ballagás Tomának és Máté is elballagott a nyolcadikból. Rengeteget búcsúzkodtunk az ovitól, az iskolától, Máté régi osztályától…
Aztán szinte a nyári szünet kitörésével esett egybe, a hirtelen állapotromlás keresztapámnál és unokanővéremnél, kórház, látogatások és július végén mindketten örökre elmentek… Még most is olyan felkavaró, amikor erre gondolok, mert olyan hirtelen mentek el, mi pedig közben annyira próbáltunk koncentrálni a normalitásra valahogy a gyerekek felé is, például amikor még lefoglaltuk a nyári nyaralásra a szállásokat, nem gondoltunk arra, ami történt azoknak a tájékán, mert akkor még vagy még akkor is az elmúlás egy távoli fogalom volt. Így történhetett, hogy Münchenből keresztapám, Balatonról pedig az unokanővérem temetésére mentünk…
Ebben az évben viszont még az előzőnél is többet jöttünk-mentünk mindenfelé. A legjobb utazásaink a legnehezebb időszakkal estek egybe, ilyen volt München (ami Máté ajándéka volt a szülinapjára), meg Alsóörs is, többször visszamentünk Rétimajorba is, ami szintén remek volt. Egyébként is rengeteg jó helyen jártunk egész évben, sok olyan is volt, ahová régóta szerettem volna eljutni, mint pl.: a Dera-szurdok, a tatai Fényes Tanösvény vagy a solymári Paprikás-patak. De rengeteget bringáztunk itt a környéken és picit messzebb is.
Szeptembertől elkezdődtek az új iskolák, Máténak szuper jó az új suli, jó a hangulat, a közösség, sok új barátja van, a tanárok is jó fejek és még a tanulás is nagyon jól megy neki! Tomának nehezebb volt a kezdés, bele kellett jönni az iskolába magába 🙂 , de most már elmondhatjuk talán, hogy tetszik neki, vannak új barátai, és a tanulás terén is nagyon ügyest! Majdnem kihagytam, hogy Tomának bejött ebben az évben a foci a sportok közé és számunkra is kiderült, hogy a futással valószínűleg jobban tesszük, ha komolyabban is foglalkozunk Toma szintjén, mert mindenki szerint nagyon ügyes benne 🙂 ! Ami még fontos, hogy ebben az évben lettünk családilag Fradi meccsekre járók, ami lassan kihagyhatatlan elfoglaltságnak tűnik 🙂 …
Az őszről az jut eszembe – az iskolakezdésen és suliba járáson kívül – hogy gyönyörű meleg, hosszú, napsütéses volt és akkor is rengeteget bringáztunk, sokat kirándultunk, visszamentünk végre Makkosmáriára is, ahová sokáig nem jutottunk el. Majdnem kihagytam a sok pecázást, főleg nyáron és ősszel is, amit persze a fiúk élveztek ki főleg, de nagyon 🙂 !
Most már csak percek vannak hátra ebből az évből, várjuk az újat, ami mindig tele van ígérettel, meglepetéssel, lehetőséggel, főleg ha kinyitjuk a szívünket is felé 🙂 ! Mégis csak visszajöttem még ma, így most is Mindenkinek csodás, lehetőségekkel, ígéretekkel teli, vidám, szeretetteljes évet kívánok és “csak” azt, hogy 2019-et mindenki olyanná alakíthassa, amilyenné szeretné 🙂 !