Kisbarátos, “nagybarátos” évkezdés

Na, nem szilveszterkor és elsején, mert az a két nap valahogy egyszerűen telt, rengeteget sütöttem, sajtos rudat, tiramisut, leveles tésztás virslit, majonézes kukoricát, lángost készítettem, aztán még készült lencsegulyás és sertés paprikás is már újév első napján 🙂 . Közben játszottunk, filmeket néztünk és valahogy majdnem elaludtunk szilveszterkor éjfél környékén 🙂 . Toma nem majdnem, hanem el is aludt, ugyanis korán kelt aznap, nem volt hajlandó napközben még csak pihenni sem, így 10 után bealudt, de azért éjfélre felkeltettük, mert a lelkünkre kötötte, hogy ha elaludna, akkor ébresszük 🙂 ! Ilyen nagyon régen volt már, hogy ő éjfél körül szilveszterkor kidőlt, úgyhogy néztünk is nagyokat 🙂 ! Szóval éjfélkor nagy nehezen felkeltettük, aztán  megnéztük a környék tűzijátékát innen az ablakból és már aludt is vissza Legkisebbünk, mi pedig azért még elszórakoztunk egy ideig 🙂 …

Szóval teljes egyszerűségben sétáltunk át 2019-be, nem mentünk étterembe vacsorázni, ahogy mostanában bevezettük ezt szilveszterre – Toma fel is hánytorgatta 🙂 – mert előző nap a bowling-nál azt már kilőttük, ráadásul az a hely se szilveszterkor, se elsején nem volt nyitva és még csak ki sem mentünk éjfélkor ide a környékre tűzijátékot nézni, pedig már egy ideje ez is rendszeres nálunk, de hát ez most így esett jól 🙂 … Aztán a másodika is hasonlóan nyugisan telt, mint ahogy eddig is írtam, a filmnézés és hát az alvás vitte a prímet 🙂 . Viszont szerdán, ebéd után Toma Vajk barátjáék hívtak át minket, egyedül voltak otthon az anyukájával és végre a fiúk kedvükre játszhattak iskolán kívül is, amire szándék többször volt a mi, meg persze az ő részükről is, de valahogy nem akart sikerülni egészen idáig a dolog. Most viszont kijátszották magukat a fiúk, este fél 8-ra értünk haza, már majdnem felvetettük, hogy onnan mennek suliba a fiúk 🙂 …

Mondjuk legalább nem foglalkozott addig senki a másnapi iskolakezdéssel, mert az nemzeti gyásznap lett hirtelen, ahogy hazaértünk és tudatosult egyesekben, hogy másnap suli lesz. Toma kicsit kiborult, sírt is, nem akart menni, hát persze Máté sem volt boldog ettől a két naptól, amit azért igazán megadhattak volna szegény, elnyomott diákoknak, én meg ezen pörögtem főleg magamban. Aztán persze nyomtam a magam részéről a pozitív szemléletet, hogy ez csak 2 nap, hamar lemegy meg ilyenek, de senkinek nem esett jól semmi ezek után… Azóta túl vagyunk az első napon, ami hát lement, mondjuk így. Máténak ebben a két napban, talán ma lesz egy kósza dogája vagy nem, majd kiderül, a TZ-ket hétfőtől kezdődően tartogatják, de én már ennek is örülök és jó fejnek tartom a sulit, hogy nem támadják le őket egyből, ebben a két napban… Tomáék már egyből a R betűvel folytatták az olvasás tanulást, nekem persze ki kellett itthon vágni, olvastuk is tegnap a R betűs gyakorlókat, szóval visszarázódtunk a hétköznapokba egyből 🙂 … Toma a suliban is, ugyanis focizás közben beszólt picit az erős gyereknek az osztályból, akik a másik csapattal éppen akkor vezettek és valamin Toma szerint elkezdett hisztizni az a fiú, ő pedig csodás lényeglátással helyretette, hogyaszongya: “aki vezet, az nem dumál” 🙂 … Aminek persze lökdösődés lett a vége, Toma is meg a másik fiú is a földre került, így aztán este kabátot is mostunk meg nadrágot és egy kis felvilágosító tréninget is tartottunk Tomának, hogy nem kell egyből fejjel menni a falnak és összeakaszkodni egy nála kétszer nagyobb fiúval 🙂 … Hát na, itt tartunk most 🙂 …