Nyilván karácsony után az a legnehezebb, hogy visszataláljunk a hétköznapokhoz, ami éppen most zajlik nálunk és ugye jó sokáig, úgy kb. még 3 hónapig nagyon nincs is mit várni, már ha a szünetre gondolok… Tomának megy a legnehezebben, olyan mintha visszacsúsztunk volna olyan október környékére, már ami az iskolába menetelt illeti: reggel és már este is azon győzködött, hogy itthon maradhasson csak ma, csak most és egyáltalán mindig. Mindent megpróbált, sírt, győzködött, megsértődött, haragudott… Hát nem egy könnyen feladó típus, az biztos, teljesen kicsavart a végére… Azért persze elvittem a suliba, bár eléggé lelkifurdalásom is lett a végére, de hát én vagyok a felnőtt vagy mi 🙂 … Máté teszi a dolgát mint mindig, tök jó fej, nem tudom mikor lett ilyen nagy, nincs kedve nagyon neki sem, meg tele van dogákkal, de azt mondja hogy már megszokta és ez is igaz, meg hát sokat számít, hogy tényleg jól érzi magát ebben a suliban minden értelemben. A január különben sem az a kedvenc hónapja senkinek, bár én már kidolgoztam egy jó taktikát erre talán évekkel ezelőtt, egyrészt lefoglalom magam az elmaradásaimmal, amiket meg kell(ene) csinálnom a házban, ház körül és mindenféle értelemben, másrészt meg tényleg úgy tekintek erre a hónapra, hogy végre van idő tervezgetni, végiggondolni valahogy mindent és kicsit olyan ráérős énidő lesz belőle, ami valahogy az egyik további hónapra sem igaz… Az első, az elmaradások felszámolása miatt gyorsítottan telik az idő, a második, énidős szakasz miatt meg még kellemes is lesz 🙂 .
Egyébként a hétvége megint szélsebes volt, szombaton szánkózni mentünk, nem is akárhová, hanem a Normafához vonultunk fel, nagyon jó nagy hó volt, és nem is voltak olyan rengetegen, mint gondoltuk, bár lehet, hogy csak eloszlott a tömeg. Toma élvezte, bár érte egy kis baleset, a végén nekiment egy kislány, amikor ő a földön feküdt éppen, mert lebucskázott a szánkójáról és a hátának ment neki, ami nagyon fájt is egy ideig, de semmi komoly nem lett belőle, szerencsére és még ráadásul pont azelőtt történt, mielőtt haza indultunk volna, ami egyrészt jó, mert legalább nem rontotta el a szánkózást, másrészt jobban örültünk volna, ha elkerültük volna ezt a dolgot… Aztán vasárnap a szokásos ebédgyártás és tanulás után – Tomával tollbamondtunk (!), meg szövegértést gyakoroltunk, egyébként tök ügyes volt mindkettőben, voltak apró figyelmetlenségek, de a közelében sem volt annak, amit decemberben csinált a dogában… Szóval utána meg elindultunk vásárolni Legkisebbünknek kabátot – mert a mostani annyira nem meleg szerintünk – meg cipőt, mert a mostani nem olyan kényelmes, meg akkor már pizsamát, zoknikat és mindenféle megtetsző dolgot 🙂 . Amire hazaértünk már 5 után voltunk és elmaradt a ház karácsonyítlanítása, megmaradt ugyanis még a fánk, asszem ma le kell szednem külön 🙂 … Szóval haladunk tovább a hétköznapokban 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: