Valahogy most év elején, mintha lelassultabb lennék itt nálam 🙂 , de most így kényelmes, úgyhogy nem erőltetek semmit. A lassulás máshogy is látszik és nem csak nálam, ugyanis a fiúk sem vágynak nagy dolgokra, sőt, Toma kifejezett kérése volt, hogy hétvégén ne menjünk sehova – szegény szórakozással agyonhajszolt gyerek 🙂 – ugyanis szerinte, nagyon kevés időt tölt itthon (ezt azért mondjuk megértem), mert az ő elmondása szerint reggel mindig rohanni kell, nincs idő semmire az iskolába indulás előtt, csak gyorsan felkelés, öltözés, reggeli, aztán alig tud elköszönni és már a suliban van 🙂 . Délután 4 után pedig ugyanez pepitában, egy kis ez, egy kis az, olvasás gyakorlás mindig, aztán fürdés, alvás, hát szóval köszöni szépen, de ez neki kevés! Egyébként értem és megértem őt, nem egy gyerekbarát lét ez a délután négyig tartó suli, vagy inkább egy kisiskolásnak sok ez, emlékszem, amikor Máté felsős lett, micsoda könnyebbség volt, hogy 2 körül vagy korábban már hazaért, mondjuk csak ez volt a könnyebbség 🙂 , mert csak nehezített terep volt minden ötödiktől, de ezt kifejezetten pozitívnak éreztük! Máté meg tele van tanulnivalóval, most tényleg nagy a hajtás, egész héten TZ-ket ír, szóval tanulnia kellett sokat, de még így is jó, hogy megtalálja a felüdülést, jókat szórakoznak az osztálytársaival egymással messengeren, szóval azért túléli ezt is, csak hát ez meg a következő hét is még kemény lesz neki! A Családfő pedig hétfőre extra sürgős anyagot készített, csütörtökön kapta meg a munkahelye, hogy hétfőn adják le az idei költségvetési tervezetet, ettől függ a pénz náluk az egyesületnél, úgyhogy ezzel volt elfoglalva. Úgyhogy hétvégén semmi nagy dolog nem történt nálunk, főzés, mosás és mindenféle szokásos dolog, szombaton viszont rengeteget voltunk kint itt a kis öblünk környékén, vittünk a kacsáknak jó sok megmaradt ennivalót és hát azt hiszem ez lett a nap fénypontja 🙂 ! Egy kis játszóterezés után,
csak a kacsákat akartuk megetetni, mert itt felénk ugyan szokott lenni hattyú, de nem mindig, kacsák viszont általában mindig vannak. Most viszont talán életünk eddigi legjobb etetését ejtettük meg – a kompnál rendszeresek a hattyú és sirályhadak, főleg így télen, de itt nálunk a kis öbölnél ennyien nem szoktak lenni – először csak két hattyút istápoltunk,
utána viszont egy egész sereg talált meg minket, jöttek kacsák és sirályok tömegesen, és ígérem nem lesz itt állandóan videó, de most gondoltam ezt muszáj felvenni 🙂 , nagy élmény volt Tomának is! Legkisebbünk hallható problémája szép, nem szép, hideg nem hideg, elintéződött a nádasnál, csak, hogy ne pocsékoljuk az időt 🙂 :
A bónuszunk az volt, hogy legnagyobb meglepetésemre, azt hiszem egy szürke gém is meglátogatott minket, csak messzebbről tudtam lefotózni, mert ahogy közeledtünk felé a parton, ő szép kényelmesen elrepült 🙂 .
Utánanéztem, mert emlékeim szerint a szürke gém ugye költözőmadár, de állítólag áttelelhet itt nálunk is, hát na, örültem, hogy láttuk őt, vannak erre felénk hódok, tavasszal fácánokat is látunk rendszeresen, egy szó, mint száz, örülök, hogy itt lakunk 🙂 !
Itthon a kertben pedig feltöltöttük és végleges helyére helyeztük a madáretetőnket, kiakasztottam jó sok új cinkegolyót, mert a régiek már elfogytak vagy alig voltak, szóval hazaérve a kerti kis madarainkat is megetettük. Vasárnap meg főleg azzal voltunk elfoglalva, hogy a nappaliból néztük, ahogy falatoznak, na meg persze, matek házit és pótlást csináltunk, gyakoroltunk, miután lasszóval sikerült befogni Tomát 🙂 , Máté is tanult, ja meg neki segítettem a Bibliához mindenféle anyagot gyártani, például cikket írni Jónásról, interjút készíteni Ábrahámmal, hírt írni arról, hogy Ninive majdnem elpusztult – ez utóbbi villámgyorsan ment a múltamnak köszönhetően 🙂 – mert ilyesmiket ad fel az irodalom tanárnőjük, amit egyébként szeretek ebben a gimiben, hogy kreatívan állnak a dolgokhoz, mert nem is olyan könnyű ez az egész, mint elsőre hangzik, hiszen nem árt tudni is hozzá valamit, de legalább szórakoztató! Hát szóval ilyen itthoni, de igazán jó kis hétvégénk volt ez a mostani 🙂 !
