Szaladnak a napok állandóan, mindig van valami, én nem is tudom, hogy lehet az, ha valaki unatkozik, nálam ennek még a lehetősége sem merült fel soha 🙂 … Ma fodrásznál jártam reggel, csak a szokásos, havi renováláson, hihetetlen de szerintem lassan itt a tavasz, tudom semmi nem mutatja, meg lehet hó és fagy is lesz addig még – biztos, a fagy legalábbis tuti 🙂 – de valahogy ezt érzem, addig meg világmegváltó rendszerezési, szelektálós terveimet is meg kellene valósítani itt a házban, sok más mellett ugye 🙂 …
Hétfőn mondjuk éppenséggel vaníliás gesztenyetortát készítettünk félig-meddig Tomával, aminek fergeteges sikere lett! Nem volt se szülinap, se semmilyen alkalom, csak éppenséggel először karácsonykor, aztán szilveszterkor, aztán január első hétvégéjén akartam kipróbálni a receptet, de mindig elmaradt valahogy, így aztán mire nem jó egy szimpla hétfő, nem igaz 🙂 ? Toma pedig azért tudott segíteni, mert itthon volt pénteken – akkor Mátéval együtt – meg hétfőn is, akkor már egyedül, aztán ő is ment már kedden, mivel valami macerájuk volt (meg lehet kétoldalú iskolaundor is bejátszott picit 🙂 ) de valami mindenképpen volt, csak lehet nem vészes, mert mindkettőjüknek fájt a hasa, Toma meg nem evett semmit a suliban és az itthonról vitt összes egész napos túlélőkészletét is hazahozta, szóval betegecskének tűntek, a doktornő szerint van most mindenféle nyavalya, szóval még az is lehet, hogy tényleg betegek voltak 🙂 , ki tudja 🙂 …
Én nem tudom, de mintha másabbak lennének a gyerekek, mint 8-9 éve Máté idejében az ennyi idősek, nem rosszabbak vagy jobbak, de mások, sok mindenen látni, pedig nem is tudok annyit velük találkozni, mondjuk ez is furcsa. A szülők is mások valahogy, aranyosak meg minden, de még nincs olyan közvetlen kapcsolat velük, mint ami Mátééknál már ilyenkor megvolt, pedig akkor sem ismertük egymást jobban évkezdésnél, ez is elgondolkodtató néha… Toma meg úgy van a sulival, mint a hullámvasúttal, délután úgy jön haza, hogy élvezte, reggel pedig ebből következően nem akar menni 🙂 … Fő, a következetesség 🙂 ! Tegnap megint meggyűlt a baja a “nagybaráttal”, úgy ellökte Tomát, hogy a drágám repült és a jégen landolt, fájt is a keze, a tanítónénik megbüntették a fiút, nem focizhatott többek között egész nap, de ma nyilván újrakezdődik minden. Beszéltem reggel Erika nénivel, állítólag nem rossz ez a fiú – én is így láttam – de ha elkezd focizni, durva lesz, mert egyébként ő is külön focizik…
Ő az aki legyőzte Tomát a betűkirályságban, de kiderült azért mert tud olvasni 🙂 – most már őt kiveszik a versenyből 🙂 – közben nagyon dicsérték Legkisebbünket, hogy szuperül megy neki az olvasás, még közel nem ismernek minden betűt, de amit lehet, azt jól olvassa és szereti olvasni Toma! Nagyon édes egyébként, mindent betűz mostanában és próbál kiolvasni, amikor autózunk a plakátokat, fürdésnél a flakonokat próbálja kisilabizálni – már az angol kiejtésnél tartunk nem egyszer 🙂 – de telefonon, könyvben, cégtábláknál, szóval bárhol bármit szeretne elolvasni, valamelyik nap egy feliratos film ment valamelyik csatornán, azt próbálta kibetűzni, de arról sikerült lebeszélni szerencsére 🙂 …
Múlt héten elpakoltam a karácsonyt itthon, mindig úgy vagyok vele, hogy azt hiszem várni fogom, amikor felállítjuk a karácsonyfát, mert beszűkül a tér, de amikor, meg le kell bontani, nagyon sajnálom… Most sem volt ez másként, ennél jobban csak Toma tud kiakadni, napokig húztuk a dolgot miatta is, utána meg azon aggódott a kis jó szívével, hogy mi lesz a fával, most azt a verziót találtam jónak mondani, hogy lebomlik és úgy jobb neki is, mert visszakerül a földbe… De sokszor elgondolkodom azon, hogy cserepes fát kéne venni, mert ez így tényleg nem szép tőlünk emberektől a fenyőkkel szemben… Furcsa, hogy minden eltűnt, ami a karácsonyt jelentette, a koszorúk, kis díszek, képek, fehér fa szarvasok – ez Tománál és a játszóban volt – adventi visszaszámláló, most aludni mentek a dekoros dobozba, úgy 10 hónapra…
Máté mintha kicsit lefáradt volna ebben a félévi hajtásban, csinálja, tanul, de valahogy olyan mintha erőlködne, nem hoz rossz jegyeket, mondjuk két hármasa becsúszott, de én azt nem veszem rossznak gimiben, lehet kémiából hármas lesz, ami szerintem egyáltalán nem nagy dolog ilyentájt, de neki fura lehet, mert még soha nem volt semmilyen bizonyítványban hármasa (még négyese is alig 🙂 ), hát most elképzelhető, hogy elő fog fordulni, de mondtam neki többször, hogy ez legyen a legnagyobb gondja, nem kell a továbbtanulásához, meg az érettségihez sem, akkor meg engem nem érdekel. Az annál inkább, hogy annyira jól érzi magát, hogy azt mondja most már valószínűleg nem jönne vissza a sulijába, már elméleti szinten ha lehetne 🙂 , pedig írtam itt már többször is, hogy mennyire szeretett itt mindent, a közösséget és az ofőt is – ez onnan jött egyébként, hogy találkoztam az egyik volt osztálytárs anyukájával és az ő fia még mindig visszavágyódik a sulinkba, ezért megkérdeztem Mátét is 🙂 – nagyon jól érzik magukat ők most már az új osztállyal, ami elképesztően jó, mert ilyen sikerre én nem számítottam, reggel, ha elmarad az első órájuk (mostanában többször előfordul), képes a Családfőt és a kényelmes autózást sutba dobni és megy busszal a többiekkel 🙂 …
Mostanában a kerti kismadarakon szórakozom hosszasan! Annyira aranyosak, viccesek ahogyan csüngenek-büngenek a cinkegolyókon, olykor egyszerre többen is, tobzódnak az etetőben, röpködnek ide-oda, vircsaft van meg madárcsicsergés, megesett, hogy a borús téli hózáporban tavasz érzetem támadt tőlük 🙂 !
Megint többet olvasok, karácsony környékén elsodortak az események. Múlt héten voltam könyvtárban, annyi sok jó dolgot találtam, most mondjuk egy skandináv krimit olvasok, de vettem ki pszichológiás, belső könyveket is, amit nagyon szeretek, meg egy kreativitásról szóló könyvet, a Kreativitássulit, csak még várni kell, hogy elolvassam őket, de ez a legnehezebb, mert néha mindegyikbe bele-bele olvasgatnék, volt, hogy elment ilyesmivel az idő is, mert kíváncsi voltam, de egyikkel sem haladtam persze, úgyhogy visszatértem a krimimhez 🙂 . Bent volt, amit rég kinéztem magamnak, a Mesélő Budapest, na ez valami szuper szerintem! Biztos, hogy itthonra is meg kell venni, ez olyan Toma gyerekeknek is olvasható kötet egyébként, de kifejezetten felnőtteknek is jó, szóval mindenkinek való, mert rövid kis érdekességek vannak benne, van, hogy csak úgy belelapozok és olvasok párat napközben (általában a kezem ügyében van vagy a konyha környékén), mert annyira jó, így megtudtam, hol van Buda legkeskenyebb háza, hogy ki volt Budapest vőlegénye és, hogy a Szabadság tér alatt atombunker működött Rákosi idejében. Szóval nagyon érdekes, mondom, itthonra is megveszem az tuti, arról nem is szólva, hogy nagyon könnyen megmarad minden amit olvasok belőle, mert olvasmányos, célirányos, egy idegenvezető anyuka írta, szóval biztos, hogy ha elmegyünk a szokott kis helyeinkre, egy csomó érdekességet tudok majd megosztani a fiúkkal, ha ők esetleg nem is fogják elolvasni 🙂 …
No, hát ilyesmik vannak erre felénk és még sok egyéb, amit már nincs időm leírni, meg sok mindet el is felejtek, úgyhogy most ennyi 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: