Múlt héten pénteken gyönyörű napsütéses, kicsit csípősen hideg és legfőképp havas idő volt. Toma és Máté itthon maradtak, de nem voltak annyira betegek, mint ahogy reggel tűnt 🙂 , nekem pedig el kellett mennem a postára egy ajánlott levelet átvenni. Toma végül elkísért, mert először jött volna, aztán nem, ment a huzavona, maradhatott volna itthon Mátéval, amit nagyon is szeretett volna, de ugyanakkor meg energiatúltengése is volt picit, amit érzett ő is, meg mindenki 🙂 … Végül velem tartott, de egész úton puffogott, hogy majd mennyit kell várni a postán, mert ott mindig kell és majd beszélgethet a nénikkel, akik állandóan valahogy megszólítják (a régies nevükön, postás kisasszonyokra gondolt 🙂 ) és egyáltalán minek kell bárhová is menni 🙂 … Végül odaérve a postára, tényleg meglepő módon, de nem volt senki, egyből sorra kerültünk, mivel ilyen futószalag volt, senki nem beszélt Tomával sem, csak velem 🙂 és pikk-pakk, úgy kb. 3 perc alatt kint voltunk megint az utcán 🙂 . És ha már ilyen gyorsan végeztünk, hazafelé, mivel még útba is esik, megálltunk a Tanösvényünknél, ami csodaszép és itt van nálunk, de valahogy legutoljára talán nyár legvégén mentünk el oda a fiúkkal biciklivel, úgyhogy már hiányzott is kicsit. A bónusz, hogy nyilván minden évszakban jártunk már ott többször is, de talán hóban még nem. Hab volt a tortán, hogy ahogy megérkeztünk, megcsapta az orrunkat a finom lángos illat, mint kiderült nyitva volt a kedvenc kis büfénk, ami eddig télen nem szokott kinyitni, tavaly is zárva volt, de mint megtudtuk idén máshogy van és csütörtöktől vasárnapig lehet lángost és hamburgert enni, forró teát és forralt bort inni 🙂 . Átszervezve az aznapi ebédet, ami már kész volt, eldöntöttük, hogy aznap lángost eszünk 🙂 és így is tettünk, csak előbb jól bejártuk a Tanösvényt, meg kis játszóterezés is belefért, és kacsa etetés, meg még a duzzogás is a múlté lett 🙂 …
Útközben az egyik befagyott dunai részen, a nálunk fellelhető maradékokból megetettük a kacsákat is, akik annyira édesek voltak, szinte korcsolyáztak a jégen 🙂 :
Végül mint mindig, a kezdeti nemszeretem indulás után, nagyon jól kijártuk magunkat és jól is szórakoztunk, annyira szép és jó kis délelőtt kerekedett, a végén pedig felpakoltuk a sajtos-tejfölös lángosokat és hazaszállítottuk a közös ebédre 🙂 …
Nagyon imádunk is itt lakni, valahogy mindig hálás vagyok és örülök ezért, ami tök jó érzés 🙂 … Toma itt nem beszélt, de a madáretetős hétvégi bejegyzésemben egész hosszasan elmélkedik “komoly dolgokról” 🙂 ! Puszi 🙂 !
NA végre itt tudok írni:) Igen nagyon cukin csúszkáltak a kacsák és jó volt hallani a
hangodat kár, hogy Toma csendben volt:) Továbbra is úgy gondolom, hogy szuper helyen laktok!