Tegnap kocsikám nélkül voltam, tervezett szerelés volt, nem életbevágó, klímás ügy, ami ugye most nem igazán szükséges, meg égető, de mint megtudtuk, nem lesz ez olyan egyszerű ügy, alkatrész cserére szorult Pikikém, ami meg is volt és ki is fogják cserélni, de nem most, ugyanis lehet, hogy összetettebb a probléma, hát, mit mondjak nem voltam túl boldog, hiába, nem fiatalodik az autóm, és már igencsak benne jár a korban…
Így reggel aztán busszal és gyalog jöttem haza, miután elvittem Tomát suliba és a szerelőnél leadtam a kocsit, olyan jó kis reggel volt, öröm és terápia itt nálunk hazasétálni 🙂 :
Volt aztán itthon mindenféle, a szomszédban megint egész napos fúrással ünnepelték a tavaszias napot 🙂 , nekem olyan volt, mintha a fejemet fúrnák – hihetetlen, de ahogy ezt leírtam, megint rákezdtek, nem vagyok egy türelmetlen típus, de már várom, hogy egyszer befejezzék ezt az egész átalakítósdit – úgyhogy inkább takarítottam, mondjuk egyébként is azt terveztem. Aztán jöttek a redőnyösök hozzánk, mert elszakadt az egyik ablaknál fönt a gurtni, majd hazaért Máté, nem maradt latinon (szakkörös), mert rengeteg sok tanulnivalója volt mára. Tikkasztóan sok dogájuk van, de azt is megtudtam tőle, hogy ő az egyik legjobb tanuló az osztályban, hát mit mondjak, ennek azért örülök, sejtettem én ezt már, de mint kiderült másoknak nem egy hármasuk lesz…, és ezen kívül azt valahogy nem is mondtam eddig, hogy sok ötöse is van, irodalomból például ő az egyetlen, aki ötös lesz, szóval erős négyes vagy annál is jobb lesz az átlaga, amit nem számoltunk ki 🙂 , úgyhogy beszélgettünk picit, hogy erre nagyon büszke lehet első félévnél, bár amit mondtam, mint kiderült összecsengett az irodalom tanárnője véleményével is (lehet ezért voltam oly meggyőző), aki hasonló jókat mondott neki, mert lehet azt sem írtam, itt a gimiben a sok baráton kívül, a tanárok is nagyon kedvelik Mátét 🙂 , van pár akinek úgy tűnik ő a kedvence…
Aztán miután ezt jól kiveséztük, elgyalogoltam Tomáért, akkor már nem volt nagyon időm nézelődni a Duna-parton, visszafelé viszont azért lassítottunk, megetettük a hattyúkat is, az iskolatáskában megmaradt uzsiból 🙂 :
Toma nagyon boldog volt, aznap ő lett a betűkirály, ami azért is nagy szó, mert azt a fiút győzte le az utolsó körben, aki tud olvasni (mégsem vették ki a versenyből 🙂 ), és ráadásul múltkor ő volt az aki fellökte (már többször is), foci közben! Dogákat is írtak tegnap, a matek szerinte szuper jó lesz, viszont a magyar, ami nem derült ki pontosan mi volt, írás vagy olvasás, mert ma is írnak valamelyikből, szóval az nem lett szerinte annyira jó… Hát nem tudom ,majd kiderül, mondjuk csak a hétvégén gyakoroltunk egy kis tollbamondást, akartunk tegnapelőtt is, de valahogy olyan fáradt volt Toma, nem jött össze…
Aztán már csak hazafelé, azon a maradék 10 perces úton, elkapott minket egy kis zuhé, hirtelen jött a semmiből és nekem még kapucnim sem volt, úgyhogy a nagy sálammal tekertem be magam 🙂 , aztán este még esszét is írtunk a Római Birodalom bukásából, meg a principátusról Máténak, meg hazahoztuk a kocsimat és el is telt a semmi különös, mégis bőséges nap 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: