Egy kis skarlát…

Ez van nálunk most, Toma az, aki benne van, amit azért írtam le, mert amúgy Máté is járt ebben a cipőben kétszer is régebben, talán már nagy annyira, hogy harmadszorra nem esik bele, bár ki tudja, én már semmin sem lepődöm meg ezzel kapcsolatban 🙂 … Szombaton még elvittem délelőtt a fodrászhoz, régebben mindegyik fiú Apa fodrászához járt, de Toma szerint ő nagyon lassú – értsd sokat beszél és hát lehet lassabban halad – és ezért inkább átpártolt az enyémhez, aki kb. 5 perc alatt végez vele, de szerintem masszívan benne volt az is, hogy kicsit gyerekesebben bánt vele a Családfőé, mint az enyém és Toma ezt nem tűrheti 🙂 …

Szóval a fodrász után megütötte a fülemet, hogy éppen indult volna a komp át a Molnár-szigetre, de ő nem akart jönni, ami fura volt, aztán itthon meg Mátéval akart játszani valami xboxos akármit, felmentek a bátyjához az emeletre, aki nem sokkal később lehozta az öccsét, hogy szerinte beteg, mert semmit sem csinál, csak fekszik az ő ágyán. És tényleg, már lázas volt, aztán fájt a torka, szimpla mandulagyulladásnak vagy influenzának indult a dolog, ami másnapra annyit árnyalódott, hogy kis piros kiütések lettek rajta. Hát, itt már erősen gyanakodtunk, hogy ez skarlát, fel is hívtam a doktornőnket, aki kijött volna, ha éppen nem az ágyat nyomja lázasan, de mivel ez történt, erről szó sem lehetett. Mivel penicillinnel kell kezelni a skarlátot és nálunk erre érzékeny mindkét gyerek, meg mi is, szóval antibiotikum a B verzió. Igen ám, de nem mindegy milyen és láss csodát, pont az a fajta itthon volt a szekrényben, ugyanis még valamikor ősszel felírta a doktornő és én galád módon nem adtam be Tomának, mert úgy éreztem akkor, hogy az túlzás (erre nem emlékezett Eszter néni, ő azt hitte tartalékba írta fel 🙂 ), szóval most eljött ennek a gyógyszernek az ideje és létjogosultsága! Jobban is lett Toma, már talán délutánra, úgyhogy szombattól Spongya Bobot és Knight Ridert néztünk, kártyáztunk, szókirakóztunk, olvastunk és lázat csillapítottunk, torkot és beteget ápoltunk 🙂 . 

Ebből a hétvégéből kimaradt a szánkózás, hóemberezés, szegény Toma nagyon ki akart menni vasárnap, amikor ömlött a hó, de hát van amit nem lehet betegen, sajnos… Szerencse, hogy idén nem ez volt az egyetlen hó és eddig amit lehetett kihasználtunk ilyen téren. Az egyik osztálytársának az anyukája is írt nekünk, hogy mégis szabad a hétvégéje nem dolgozik, tehát a játszóházat, amit tervezgettünk egy ideje a fiúknak, azt megejthetnénk, hát persze ezt is tovább halasztottuk… Viszont az nagy öröm, hogy vasárnaptól sokat javult Toma, mert annyira nem szörnyű betegség ez a skarlát, mint ahogy elsőre hangzik 🙂 . Mondjuk új elem volt a viszketős kiütés, ami Máténál soha nem fordult elő, Tomát jól elborította, de azért kenegetéssel és Fenistillel egész jól karban lehetett tartani. Amikor valaki meghallja, hogy skarlátja van Tomának, olyan, mintha kettőt hátralépne kapásból 🙂 , tegnap mentünk a doktornőhöz, ő kérte, mert addig beteg volt, abban maradtunk hogy telefonon beszélünk, ha esetleg valami váratlan lenne, de mint mondta, a gyógyszeren kívül úgysem tud ő sem többet tenni és hétfőre szerencsére a láza is lement Tomának…

Kedden mentünk hozzá, amikor hivatalosan is megerősítette a doktornénink, amiben már addig is biztosak voltunk és, hogy Toma sem úszott meg semmit, ami Máténak sem sikerült 🙂 , szóval ez tényleg skarlát. Azóta azt is megtudtam, hogy járvány van erre felénk, az osztályból egy kisfiú is skarlátos, és az egyik tanítónéninek a kislánya is, bár ő még ovis… Ezen a héten persze biztosan itthon kell lenni, jövő héten elvileg, ha minden jól megy, már mehet suliba, de egy ellenőrző laborvizsgálatot még meg kell ejteni. Mindezek után tegnap a rendelővel szomszédos piacra mentünk át, el is felejtettem már milyen fagyos tud lenni ilyenkor januárban a piac 🙂 . Pár dolgot muszáj volt venni, például húsleveshez leveszöldséget, bulgurt, mert mostanában ez a kedvence Tomának 🙂 , aztán vettünk gyógyteákat – szerintem erről nem is nagyon írtam és az utóbbi években el is hanyagoltam ezt a kis szenvedélyemet 🙂 , bár talán a fenyőszirup és egyebek kicsit árulkodtak erről – citromfűt és kakukkfüvet, nyalókát kedélyjavítónak 🙂 és hazahoztunk két illatgyertyát, amit Toma talált és választott és tényleg nagyon finom illatuk van, almás- narancsos-fahéjas-mézeskalácsos, szóval isteniek és nagyon intenzívek, jól meg is lepődtünk, hogy a piacosak jobbak, mint a Pepcóban vásárolt 🙂 … Azóta is ezeket égetjük, és megint havazik, de talán ezen a héten kijutunk ide a környékre élvezni ezt az egészet, addig pedig örülök, hogy már jobban van Toma és akármennyire is nem egy annyira komoly betegség ez a skarlát, mint sokan gondolják 🙂 (bár nyilván ez régről maradt meg, amikor még nem voltak ilyen jó gyógyszerek, akkor mondjuk tényleg kemény lehetett), örülök, hogy minden bonyodalom nélkül túl leszünk rajta  – és azt is remélem, hogy többet nem találkozunk, Skarlát úr és mi 🙂 …