A Molnár-sziget nekünk mindig valahogy “kiskirándulásnak” minősül, mondjuk nem is tudom van-e egyáltalán még egy ilyen hely a fővárosban, ami nem felkapott, természetes, olyan sziget féleség és még komp is megy oda 🙂 … Na a lényeg, hogy gondoltam, ha már erre a hétre, doktornői javaslatra itthon maradt Toma, egy szép napsütéses téli napon, szuper átkompozni oda. Hát, azért jól elszámítottam magam, mert tényleg napsütés volt, de így januárban ez még azért csípősen hideg, főleg a kompon 🙂 ,
bár Toma nem annyira érezte, mert őt jól felöltöztette, magamat már kevésbé. Sétautunk egy kisebb és egy nagyobb játszótér mellett vezet el, ami persze, hogy kihagyhatatlan Tomának… Szerencsére nem hiányzott Legkisebbünknek a bringa, mert a szigetre már jó ideje, szinte csak biciklivel szoktunk átmenni, de hát erre voltak hasznosak a játszóterek 🙂 …
Ez utóbbi, pont egy kis cukrászda mellett van a Hősök-terén 🙂 , ami egyébként a soroksári Hősök-tere, na szóval oda be is mentünk, sütiztünk is kicsit, sőt, még itthonra is hoztunk a linzerekből és egyebekből. Mindig valahogy elszalad az idő ott a szigeten (bár a közel 2 óra télen, nem is tudom minek minősül 🙂 ), most is így volt, a cukrászda után már a komp felé vettük az irányt, bár igyekeztünk ráérősen haladni, mert szerintem nagyon szép a környék.
A komp túloldalán már Máté várt minket, ugyanis hazafelé jövet a suliból beszéltünk vele és a végállomáson szállt le a buszról, mi meg visszakompoztunk hozzá 🙂 .
Azért legközelebb már biztos, hogy melegebb időben megyünk át a szigetre, és valószínűleg bringával, ami csak azt jelentheti, hogy akkor már tavasz lesz, de jó lesz 🙂 …
