Akármennyire is ígérték ide felénk az időjósok a tavaszias hétvégét, hát ez nem valósult meg semennyire sem, sajnos. Pedig, én teljesen rákészültem, még valami kirándulásfélét is meglebegtettem az itthoniaknak – amit egyébként mindenki egyöntetűen jól leszavazott 🙂 – szóval egyáltalán nem esett jól, hogy nem nagyon járt erre felénk a tavasz! Mondjuk ebben az az egy volt jó, hogy nem sajnáltam a kistúrázás elmaradását 🙂 . Szombaton ugyan nem volt hideg, de totál borús volt minden, és fáztam, amikor kimentünk, vasárnap meg egész nap szinte megmaradt nálunk a köd és a szürkeség… Azért ettől függetlenül, duzzogva, de jól elvoltunk itthon 🙂 , túlságosan is, pedig tényleg semmi extra nem történt, de hát köztudott, hogy pont ez is lehet a siker záloga nem egyszer 🙂 .
Egyébként meg kell, hogy mondjam, mostanában minden fiú nagyon itthon-párti lett nálunk, nem nagyon vágyakozik senki sehová- kivéve a foci meccseket 🙂 – ha végre elérkezik a hétvége szeretnek itthon lenni, Tomát még a mozi sem csábította, Mátéval meg próbálkozni is nehéz már jó ideje, Apuci alapjáraton szerintem azt szereti a legjobban, ha nem kell menni sehová 🙂 , de ha őszinte akarok lenni, nekem sem akaródzott sehová sem menni most valahogy, lehet még a kiskirándulás is sok lett volna 🙂 … A “kis” felvezetőmmel csak a nálunk dúló jelenséget akartam szemléltetni, hogy nagyjából senki sem akar menni sehová már egy ideje és azt hiszem még lehet én is beadom a derekamat a továbbiakban, hiszen én is nagyon szeretek itthon lenni, nem kell mindig élményeket keresni, bár azért nem ígérek semmit, mert azért én szeretek jönni-menni, hát majd meglátjuk, hogy sikerül 🙂 …
Szóval, ami igazán egész hétvégén dúlt nálunk, az a sok vérre menő Ki nevet a végén? társasozás 🙂 , Mátéval kiegészülve is sokszor játszottuk, de volt olyan is, hogy csak kettesben Tomával, összevissza hol ebédkészítés közben, hol olvasás, leckeírás előtt és után, a legeldugottabb időpontokban partiztunk, amikor csak tudtunk – egy közös volt az összes csatában: mindig én vesztettem 🙂 … Aztán persze kisült sok lángos, rántott husi, gyümölcsleves is készült, tanultunk főleg Tomával, nagy nehezen megíródott a lecke, az olvasás már kedvvel ment, Máté is sokat tanult, főleg tegnap, meg olvastunk, filmet néztünk és azért a kerten kívül csak kimentünk megetetni a kacsákat is ide a sarokra a kis öbölhöz még szombaton, akiket egyébként nem találtunk 🙂 , úgyhogy hazahoztuk a betárolt kifliket-kenyereket, illetve volt valaki, aki a kacsák helyett is falatozott, meg ha már ott voltunk csúszott-mászott-függeszkedett 🙂 :
