Betegnapok örömei

Mindig vannak olyan napok a hosszúra nyúló betegszabiknál a fiúk esetében, amikor a kártyázás, filmnézés, társasozás, olvasás (és a benti focizás 🙂 ) mellé kell valami több, ami azért nem túl megterhelő, mert még teljesen nincsenek jól. Na, hát pont ilyen volt Tománál a skarlát második hete, ezért aztán igyekeztük kihozni belőle amit lehetett. Mivel lejártak a könyvtári könyveink, ráadásul a messzebb lévő, viszont nagyobb választékú könyvtárba, elmentünk egyik délelőtt és jó sokáig ott voltunk, nagyon élveztük mindketten, én még magamnak is arrébb mehettem válogatni egy picit. Toma tök jól elvolt a szerzeményeivel és élvezte, hogy betűzhet 🙂 , választott is egész jó könyveket, tele van babzsákokkal a gyerekrészleg, együtt is bekuckóztuk magunkat az egyikbe, ugyanis csak mi voltunk ott akkor és olvasgattuk melyik könyvet szeressük teljesen 🙂 , amikor visszatértem a saját könyveim beszerzéséről, így találtam őt 🙂 :

Aztán azon a héten többször sütöttünk sütit, például fánkokat, de készült répatorta is a sógornőm szülinapjára, ez a recept poharas, szóval Toma is simán kiméri és kikeveri,

és még a vajas formába ilyen aranyosságok is íródnak 🙂 (az anyából az ny, még nem megy 🙂 ):

Na meg persze kijártunk ide a kis öblünkhöz is, meg végig a Duna-partra kacsákat etetni, szerencsére akkor még lelkesen várták az ebédet, legalább ketten 🙂 :

Azért csináltunk mást is, de ezeket különösen élveztük, és bár nem vágyunk újabb betegségre, azért jó lenne, ha valahogy többször kiszakadhatnának a gyerekek ebből az iskolás taposómalomból, kellene ilyesmi is és nem néha, hanem rendszeresen, hiszen hétköznap 4 után, erre már nem nagyon jut idő, kedv, lehetőség, sajnos…