Egy rövid nap délutánja

Múlt héten kedden Tomáék hazajöhettek egykor a suliból, valami félévi értekezlet miatt. Mondanom sem kell nagy volt a boldogság és azóta annyiszor felmerül bennem, hogy ugyan tudtam  mit vállalunk az iskolaotthonos rendszerrel és most sem csinálnám máshogy, mert kompromisszumot kellett kötni, ugyanis a tanító nénik – Mátén tesztelve 🙂 – kipróbáltan jók, ráadásul biztosan tudom, hogy nem tervezik elhagyni az iskolát, ami manapság nem egy mellékes szempont 🙂 , és mellesleg a sulik java részében itt körülöttünk ugyanez a négyig tartó rendszer működik alsóban, szóval igazából nem volt min gondolkoznunk, ezzel meg kellett békülnünk. Pedig, én alsóban, de első-másodikban főleg, egy ideális álom iskolában és álom oktatási rendszerben sokkal gyerekbarátabbnak éreznék egy délig vagy egyig tartó iskolai rendszert, de hát nyilván csak álmodozhatok erről 🙂 … 

Szóval a lényeg, hogy gondoltuk ha már így alakult, akkor kihasználjuk amit lehet. Így aztán suli után egyből az ártéri kiserdőnkhöz mentünk. Na jó, csaltunk picit, ugyanis ameddig lehet kocsival mentünk – mert azért ez a házunktól kb. 20-30 perc gyalogosan – de még onnan is be kellett gyalogolni perceken keresztül, közben Toma végigbeszélte az utat a sulis történésekről, hogy éppen melyik fiúval vitatkoztak valami foci ügyön vagy gólon, ott pedig az erdőben a legnagyobb szenzáció a lókaki volt 🙂 , amit az erdő elején nem kevés energiánkba tellett kikerülni – eléggé csodálkoztunk, ugyanis az az ártéri rész tele van fákkal, behajló ágakkal, elképzelni sem tudom, hogy lehet ott lovagolni 🙂 – de azért ettől függetlenül a “kistúrát” is élveztük 🙂 …

Délután még banános-csokis muffin is készült, mert azon a délutánon még arra is jutott idő és mostanában valahogy elég sokat sütünk, szóval jó volt, lehetnének ilyen napok sűrűbben is 🙂 …