Ilyen-olyan

Reggel kicsit szétszórt voltam, éreztem magamon többször, de a legjobb az volt, hogy amikor indultunk Tomával suliba, Máté táskáját kaptam fel az előszobában, ahol egymás mellett sorakoznak ilyenkor az iskolatáskás és csak a kapuban vettem észre, akkor is csak és kizárólag a súlyáról, hogy valami nem stimmel, hiszen kifejezetten nehéz amit cipelek 🙂 … Toma nagyon jól szórakozott az egészen, mondtam is, hogy szép lett volna, ha a suliban előhúzza a fizika vagy a kémia könyvet, erre ő elképzelte ahogy Máté előszedi az olvasókönyvét 🙂 …

A héten van valami, mert kedden meg Toma hagyta el a Szárcsa pólóját – amit kifejezetten tesis póló a suli felirattal – meg a sapkáját. Eddig még nem hagyott el semmit, úgyhogy kifejezetten meglepő volt ez a hirtelen váltás a rézéről, amikor érte mentem jó fél órán át kerestük mindkettőt a suliban, a tesi teremnél, a talált tárgyak osztályán végül a kis épületbe a termüknél. Végül 50%-os sikerünk lett, a póló előkerült a torna tanártól, bementünk hozzá, még éppen edzést tartott a nagyoknak és volt nála két póló aznapról, mondta is, hogy örül, hogy lát, mert el akarta újságolni, hogy Toma milyen gyors 🙂 és mindenképpen futni járjon, ne focizni, (mert a focisták bunkók, ezt ő mondta 🙂 ) Toma meg közbe forgatta a szemét, mert ő meg nagyon bírja a tanár bácsit, de focizni is szeret és szeretne, bár még tényleg nem dőlt el hová menjünk, azon egyszerű oknál fogva, hogy még mindig ott tartunk, hogy szerintem kidőlne heti 3 edzéstől de még kettőtől is sulival együtt, szóval még jegeljük a témát és toljuk. Elmeséltem a nyári felmérést Tomáról, viszont a tanár bácsi azt mondta, hogy szerinte elég lenne később is elkezdeni a futó edzést, nehogy kiégjen  amire belendülne, nahát, hogy mik vannak 🙂 … Egyébként a sapkája másnap lett meg, az is a tesi teremnél volt, a padon állítólag, mondjuk előző nap tele volt ott ruhával minden, szerintem azoktól akik edzésen voltak, nem akartam ott turkálni, de végül így is előkerült.

Tegnap annyira jó volt, amikor hazajöttünk, kint ragadtunk a kertben adtunk enni a madaraknak, aztán Toma előszedte az aszfaltkrétáit, telerajzolta a teraszt focipályának 🙂 , közben én meg kivonultam a kávésbögrémmel és az egyik széken iszogattam a kávémat, miközben még olvastam is, jó csak kb. 15 percet, de annyira jól esett! Közben végigjártuk a kertet is és úgy örültünk, mert bújnak ki a kerti virágok, annyira jó, már nagyon várjuk a tavaszt!

Nem is írtam, hogy lassan egy hónapja iszom a citromfű teát, legalább 1 litert naponta. Ez azért nagy szó, mert én nem szeretek inni, valahogy soha nem találtam meg mi lenne jó nekem, hogy ezt oldjam és a citromfű teával már régóta szemeztem, de most jött el az idő, hogy meg is valósítsam. A citromfű szerintem finom is és a hosszú élet titkaként emlegetik, ráadásul iható korlátlan ideig, mellé egy kis hibiszkuszt szoktam még főzni, ami meg sok egyéb jó tulajdonsága mellett, segíti a fogyást. ugyanis gátolja a keményítő és a szénhidrát felszívódását. Egyébként mindkettő nagyon finom, citromfűből reggel általában főzök egy kannányit, már vettem külön szűrős kannát is, mostanában kifejezetten az egyik aranyos mázas bögréből szeretek inni, valahogy szertartása lett annak ahogy főzöm, szeretem, ahogy leforrázom, sőt szagolgatom is előtte és miközben leforrázom akkor is az illatát, szóval kicsit kezd túlbuzogni a dolog bennem, de örülök, remélem kitart ez most már nagyon sokáig vagy mindig így marad…