Ezen a hétvégén, igazából semmi fontos dolog nem történt, mégis minden jó volt. Igazából legfőképp itthon voltunk, takarítottunk, főztem persze és mostam is, filmet is néztünk, meg jókat olvastunk és tanultunk rengeteget… A szombat volt a nyugisabb, vagy inkább ráérősebb, mert akkor kényelmesen pakolásztunk, a Családfő kínait hozott és azt ebédeltünk, ami nagyon finom volt, szerencsére mindannyian szeretjük 🙂 .
Szombaton rengeteg irodalmat csináltunk Mátéval, akiről meg kell állapítanom (amit eddig is tudtam), hogy nem szeret egyedül tanulni… Tud, de nem szeret 🙂 … Én viszont szeretem ebben a gimiben, hogy csupa érdekes otthon vagy a suliban feldolgozandó feladatokat kapnak Mátéék – mondjuk azt már kevésbé csípem, ha nekem is osztoznom kell a “művek” létrehozásában 🙂 – most itthoni munka volt, és rengeteg vagy nekem legalábbis annak tűnt 🙂 . Az antik, középkor és a reneszánsz irodalom ember és világképét kellett bemutatni, írni a líra műneméről, gyűjteményt csinálni műfajokról és formákról, műelemzés 3 versről, parafrázis készítése egy műről, illusztráció egy műhöz, önértékelés írása, és végül egy témazáró dolgozat összeállítása. Hát rendesen kifulladtunk a végére. Minderre persze jegyet kapnak, ráadásul ezt úgy érdemes megcsinálni, hogy később az érettségire is használható legyen… Délután a Családfő viszont kiment Tomával ide hozzánk a kis öbölhöz pecázni, ami nagyon, de nagyon jó volt! Én is azért meglátogattam őket, Toma nagyon boldog volt, hogy végre horgásznak, és még halakat is fogtak négyet, ebből Legkisebbünk 1 pontyot és 1 keszeget 🙂 .
Egész jókat hoztunk össze egyébként irodalomból Mátéval, vasárnap is folytattuk a tanulást, mert Toma ma TZ-t írt matekból , gyakoroltunk és tök ügyes volt, nyomtattam gyakorlókat a netről és nagyon jól kitöltötte, bár azért volt egy-két elszámolás benne, de ennyi… Még jól is szórakoztunk, ugyanis kapott házira fénymásolt lapot olvasásból vagy írásból, vagy nem is tudom, talán mindkettőből, mert mindenféle feladatok voltak rajta. Az ö, ő betűket vették és volt egy olyan feladat, amiben egy kép alá szótagolva kellett karikákat rajzolni a betűk helyett és pirossal beszínezni az ö vagy az ő betű helyét. Az egyiken egy fegyveres férfi volt, akit nem ismert meg Toma , én meg próbáltam rávezetni, hogy tudod ez egy fegyveres… (őr), gondoltam én, de persze nem mondtam ki, erre Toma kurjantva kiáltott egy nagyot, megvan: fegyveres terrorista…!!! Hát, mit mondjak, néha gurulva nevetünk 🙂 …
Vasárnap “csak” annyi teendője volt Máténak – az angolon, matekon túl – hogy esszét kellett írnia a céhekről, az iszlámról és a szerzetesekről, persze külön-külön és mint mondtam, nem szeret egyedül dolgozni 🙂 , szóval igazán változatosan élünk, mostanában főleg a középkorba repítjük magunkat, legalábbis a hétvégén mindenképpen… Egyébként meg szólánc-őrültek lettünk, legalábbis mi Tomával, mostanában állandóan babzsákot dobálunk egymásnak és szóláncozunk, hogy izgalmasabb legyen, hétvégén áttértünk a nevekre, csak keresztneveket mondhattunk. Nem tudom megfigyelte-e valaki, de rengeteg név végződik A betűre, jelentősen megnehezítve ezzel egy hétéves dolgát 🙂 , így aztán előszedtem és ami még meglepőbb volt, meg is találtam az Utónévkönyvünket, úgyhogy az volt a segítség, ha végképp elakadt Toma, szépen elővette, kibetűzgette az épp aktuális nevet – főleg az a-nál – és nagyon boldog volt ettől 🙂 …