Hú, ez a hét most nagyon gyorsan elszaladt, pedig nem is történt semmi egetrengető. Toma kedd óta mondjuk itthon van, ugyanis megfázott, folyik az orra, fáj a torka és köhög egy picit. Hétfőn minden bizonnyal meghűlt a nagy szélben, miközben a nap nagy részét az udvaron focizva töltötték a suliban, mivel egyik tanító néni sem volt – kivételesen – és a felügyelő tanár állítólag megengedte, hogy felsőben focizzanak, bár azért ez a verzió kicsit sandít szerintem 🙂 , mert mint kiderült utólag ezt az információt másodkézből hallotta Toma, talán épp Vince barátjától 🙂 … Na mindegy is, a lényeg a végeredmény, vagyis a dátha, ami nem is olyan vészes. Kedd reggel is annyira nem tudtam eldönteni mi legyen, hogy még a suliba is elindultunk, de Toma annyira nagyon levert volt és nyöszörgött, pedig előző nap hétfőn meg simán és vidáman ment suliba, hogy inkább nem mentünk be.
Aztán mivel aznap reggelre volt időpontom a pedikűröshöz, eljött velem Toma is, végignézte a lábápolást, közben megreggelizett én meg habos kávét kaptam, szóval teljesen felüdülve jöttünk el, aminek az lett az eredménye, hogy a doktornőnket meg lekéstük. Mondjuk előbb ment el a rendelésről, mert valami bölcsis ellenőrzése akadt, de azért telefonon mindent megbeszéltünk és megígértük egymásnak, hogy ha kell megjelenünk nála, de azóta nem kellett 🙂 … A pedikűrözésnek meglett a hatása, Toma itthon habos lábfürdőt rendelt (és még telefonozhatott is 🙂 ), amit meg is örökítettem
és masszázst szeretett volna, ezt mondjuk nem a pedikűrben látta, szerintem onnan vette, hogy mostanában a Családfő hátát masszírozom, mert fáj neki. Szóval teljes testi-lelki feltöltődésben volt része Legkisebbünknek 🙂 …
Azóta főleg a kertben üdülünk vagy a Duna-parton bóklászunk – meg azért takarítunk, rendezkedünk, főzünk – éppen kedden nagyon szép idő is volt, mondjuk tegnap óta kocsink sincs, mert állítólag elég rossz állapotban volt az alja, nem is állítólag, hanem tényleg, gondolkozunk is rendesen mi legyen vele, már nagyon nem fiatal… Ami viszont szuper, hogy ma tulajdonképpen péntek van és jön a hosszú hétvége, szóval hurrá!
Köszi Enikő, aranyos vagy 🙂 ! Egyébként pont én is ezen gondolkoztam, amit írsz, hogy tudatalatt valahogy elintézik maguknak a pihenést és a lazulást, de egyébként én sem csodálkozom ezen, a suli elég kimerítő szerintem. Angliába Máté Beni barátjától vagyunk ilyen jól értesültek, a tanév alatt 6 hetente szünet van a suliban és ez lehet az egészséges, mert valahogy ilyentájt tör rá Tomára is a pihenhetnék 🙂 …
Hát győzködni, azt valóban nem kell 🙂 … A lábáztatáson és a masszázson én is meglepődtem, vicces volt 🙂 .
Teljes mértékben megértem, ha néha elegük lesz a suliból és lazulnának otthon – mégha nem is ennyire tudatos náluk ez a folyamat : de ilyenkor fogják magukat és lerobbannak 🙂 Nálunk most épp Boró ‘üdül’ itthon, élvezve az itthonlét és egyedüllét összes örömét. Legyen egy nyugodt, pihentető hosszú hétvégétek.
Hát Tomának sem kell sokat győzködnie, hogy ne menjen suliba:)) Bár amíg megtehetitek, tegyétek! Miket ki nem talál magának nem semmi!