Múlt szombaton, pont egy hete, megvolt az első idei horgászat itt nálunk a sarkon túl, a kis öbölnél, úgyhogy talán mondhatjuk, hogy megtörtént a szezonnyitás. A Családfő Tomával pecázott, Máté tanult, én meg kicsit bent is voltam meg ott is, nagy előnye a közeliségnek, hogy jöhetünk-mehetünk, én kinézek főzés közben, Toma hazaszalad innivalóért vagy mikor miért 🙂 . Fogtak 4 halat is a pecások, Toma egy pontyot és egy kárászt, Apa nem tudom mit, de neki is kettőt sikerült kifognia. Jó volt, nyárra azt tervezzük, hogy a közeli stégen, ami nemrég szabadult ki a gazok alól és szegény Feri bácsié volt, akit nagyon szerettünk mindannyian, szóval annál a stégnél minden nap etetik majd a halakat a fiúk és az egész nyári szünetben csak kisétálnak halat fogni az öbölhöz, hát reméljük így lesz, addig már nincs is olyan sok idő 🙂 …
Köszi Enikő, átadom az illetékeseknek 🙂 ! Éppen ezt írtam Móninak is az előbb, hogy ez itt, szinte a kert végében folydogáló Duna, felbecsülhetetlen, az is igaz, hogy tulajdonképpen ebbe szerettünk bele, amikor ide költöztünk és ez azóta csak fokozódott 🙂 …
Én is imádom ezt a közelséget, amit a Duna ad, Toma pedig tényleg nagyon boldog minden halfogástól 🙂 . Akkor szombaton, tényleg nagyon nem volt nyár erre felénk, de tegnap – gondolom mindenkinél – csoda idő volt 🙂 !
Ügyes(ek) mind a ketten! de jó nektek, hogy ennyire közel van a Duna!
Nahát akkor nektek nem volt náyri időtök:) Milyne jó ezt így olvasni, itt nálunk a sarkon túl – mármint horgászni csak így Szuper! – és milyen büszke Toma a képen!