Pénteken jártunk ott hármasban Tomával és a Családfővel, ráadásul teljesen ingyen, mivel ünnepnap volt, ugye a múzeumok ingyenesen voltak, így éltünk a lehetőséggel. Már régóta terveztem, hogy megnézzük, mert gondoltam, hogy Tomának tetszeni fog, amiben nem is csalódtunk, több minden volt, ami nagyon bejött ott neki 🙂 . Az egész hely nagyon gyerekbarát, egyszer, még ugyan évekkel ezelőtt az év múzeuma is volt, mert sok mindent ki lehet próbálni, meg lehet fogni és egyáltalán az egész nagyon a gyerkőcökre van szabva! Toma még a bejárat előtt elakadt az időösvénynél, ami földtörténeti időrendi sorrendbe állítja a kőzeteket. Szerintem Legkisebbünknek ez volt az egyik kedvence az egészből, mert nem elég, hogy az összes követ megmászta, nagyon tetszett neki, amiket olvasgattunk a kövek “életkoráról”, ugyanis általában 200-300 millió év között voltak 🙂 , ami hát ugyancsak nem hétköznapi jelenség 🙂 .
Azért amikor tényleg nagy nehezen elszakadtunk a kőzetektől, bent is nagyon sok érdekes és kedvenc dolog jött szembe Tomával, például meglepő módon az ásványokat nagyon érdekesnek találta, nem gondoltam, hogy pont ez lesz az, ami különösen érdekelni fogja, de ott is sok mindent megnéztünk és meg is tapogattunk persze 🙂 . Az nagyon érdekes volt neki is, hogy például elég sok kőzet vagy ásvány alapanyaga a tisztítószereknek vagy mondjuk a hasmenés elleni pornak…
Mielőtt indultunk otthonról, Máté éppen honfoglalózott, félig-meddig velem 🙂 , és az egyik kérdés az volt, hogy milyen színű a kén, amit nem tudtunk, csak néztünk egymásra, gyorsan megkérdeztük Apát, aki persze rögtön vágta, hogy sárga (ő az ilyenekben nagyon tud 🙂 ). Aztán amikor ott sétálgatunk a kőzetek között, nem szembe jön velünk a sárga kén 🙂 ? Már csak Máté miatt is lefotóztuk 🙂 …
A kvarckristályt pedig meg lehetett fogdosni, Tomát nem kellett biztatni 🙂 :
Azt hittem, hogy Tománál a kertben megnézhető dinók viszik majd a pálmát, de nem, mert közölte, hogy ugyan jó nagyok, de ő jobban szeretné őket élőben látni, de mint tudjuk erről egy kicsit lecsúsztunk 🙂 :
Az viszont felkeltette az érdeklődését, hogy jó néhány, szemmel láthatóan termetes példány növényevő volt…
A hatalmas mamutot megcsodáltuk, na meg cápát, óriás tobozokat mivel mi eléggé tobozmániásak vagyunk a kerti fenyőnek köszönhetően:
Barlangot is jártunk,
és volt ott egy tök jó kis asztal, aminél ki kellett találni, hogy melyik élőlények élnek hazai vizeinkben és egy kis fület lehetett felhajtani, ami alatt pár sorban bemutatták az állatot. Tomának ez nagyon bejött, mindegyiket felhajtotta és saját maga elolvasta az ismertetőket, olyan kis cuki volt 🙂 !
A végén a korallzátonyokhoz mentünk, ami önmagában is szuper, a lábunk alatt volt minden érdekesség, na meg azért az oldalfalon is. Tomának ez nagyon tetszett, először csak járkált rajtuk, aztán korcsolyapályának képzelte kis csúszásokkal, közben meg néha a lába alá mutatott, hogy nézzétek, ott egy polip és hasonlók, irtó vicces volt 🙂 !
Utoljára a büfében kötöttünk ki, ahol ugyancsak jó lett volna leülni, de helyünk az nem volt 🙂 , ezért kitaláltuk, hogy átcuccolunk az uzsonnázóba, amit két emelet között láttunk és igencsak nagy sikert aratott, Toma szerint az egyik legjobb hely a múzeumban 🙂 , pedig csak üres asztalok voltak ott, a falakon gyerekrajzok, és nyugodtan ehettünk-ihattunk 🙂 … A természetbúvár terem nem volt nyitva, oda még vissza kellene mennünk egyszer, de azt hiszem mindenképpen visszamennénk, mert nagyon jó kis múzeum ez!
Csak ajánlani tudom, mi is visszamegyünk még 🙂 !
Szerintem is nagyon érdemes megnézni, jól fogjátok magatokat érezni 🙂 !
Azt hiszem, mi is sorra vesszük!
De jó! Ákos járt már ott az iskolával, mi még nem. Majd tervbe vesszük.