Ezen a héten gyalog járunk iskolába, főleg délután megyek így Tomáért (reggel közösen indulunk Apuci kocsijával), ebben éppen komolyan benne van az autóm is, amin mindenféle karosszéria munkákat kellett megcsinálni, amik “nagy örömünkre” hosszadalmasabbak, mint amire számítottunk és tovább is tartanak (meg többe is kerülnek). Mondjuk most már remélhetően hamarosan elkészül, de a változatosság kedvéért a Családfő kocsijának is most lesz jelenése a szerelőnél, szóval ez most nagyon jó állapot, még jó, hogy majdnem váltják egymást, mármint a kocsik 🙂 . De azt hiszem, ha visszakapom is gyalogolunk többször, mert szeretünk így járni…
Látszik, hogy jó idő van, mert sokkal többet sétálgatunk, mint amennyi sütit sütünk például, éppen a legutóbbi muffin sütés is, amit a keddi rövid napra terveztünk – akkor délben el lehetett jönni a suliból – elmaradt, ugyanis annyi lecke volt a laza nap cserébe, hogy utána már nem volt kedvünk nekiállni.
Hazafelé általában lassan haladunk, kavicsokat dobálunk, cicákat simogatunk és padon ülve iszogatunk:
Toma mostanában madármegfigyelő lett, állandóan mozdulatlanná kell dermednünk, ha egy feketerigót vagy szarkát látunk, de cserkésztünk be már fakopáncsot is… Az egyik délután pedig letelepedtünk egy padra és betermeltük Toma uzsonnás dobozának a maradékát, volt aki Dörmit evett, és volt aki vajas-sajtos kifli maradékot (én), amik így a legfinomabbak 🙂 …
