Mini gyógytúrák

Múlt héten először csak Toma, aztán Máté is itthon maradt, most meg picit szerintem engem talált meg ez a nyavalya ami őket, nem vészes, talán nálam a leggyengébb, egy kis orrfolyás, torokfájás. Érdekes, egyedül én nem voltam beteg eddig és szerintem ennek köze lehet a citromfű teámhoz is, amit most már legalább két hónapja iszogatok. Ráadásul én vagyok a családból az egyedüli aki semmi vitamint nem szed 🙂 , csak a teámat iszom, abból viszont 1 literrel naponta általában, viszont hétvégente elfelejtek magamnak főzni és akkor is, amikor valaki itthon ragad, szóval olyan másfél hete valahogy alig ittam, csak hébe-hóba és a citromfű immunerősítő is, szóval lehet, hogy most ennek iszom a levét 🙂 …

Na, de kicsit elkanyarodtam a lényegtől, mint már írtam, Toma az első perctől be volt zsongva, hogy ő aztán mindenhova menni akar és még tényleg hétfőn is játszóházat és mindenfélét emlegetett, első nap még csak itt a Duna-parton bóklásztunk, kedden a doktornő után elmentünk a messzebbik könyvtárba, megint lejártak a könyveink, érdekes, hogy mindig akkor történik ez, amikor beteg lesz Toma 🙂 … Ott azért mindig jól elvagyunk, aztán hazafelé megálltunk a szokásos kis körünknél, amit a kis hídnál szoktunk tenni a csepeli részen, ugyancsak a Dunánál, közben kicsit bóklásztunk a Kis-Duna Tanösvényen is – nem is biztos, hogy ez a pontos neve – végre elolvasgattuk a táblákat is…

A játszóházat azért kerültem rendesen, ráadásul oda gyerektársasággal szeretnék menni inkább 🙂 , szóval a kinti programokat favorizáltam, amit persze Toma sem bánt. Másnap a közeli kiserdőhöz mentünk, hihetetlen, hogy mindig egy rakat kaviccsal térünk haza 🙂 , és el nem maradhat a kavicsdobálás sem persze. Viszont valahogy szemetesebb a part, mint szokott lenni erre felénk, ahogy a suliból hazafelé jövünk kevésbé, de ott is több van, mint mondjuk tavaly ilyenkor, de a kiserdő felé még több van, főleg a Dunához lefutó kedvenc ösvényeinknél, gondolom pecások lehetnek, akik ott hagyják a szemetüket, ami azért igencsak bosszantó!

Toma egyébként elképesztő, már hetek óta szedi a szemetet saját magától, nagyon tetszik ez tőle, igaz, hogy én is fel szoktam szedni mindig is, talán látta tőlem is, de kifejezetten zavarja a szemét, és miközben felszed ezt-azt, morgolódik, hogy milyen bunkók ezek a szemetelők, nagyon édes 🙂 . Egyébként terveztem szemétszedést a környékre, hogy kiírom és gyűjtöm hozzá az embereket, egyszer évekkel ezelőtt már szerveztünk ilyet, de aki akkor a főszervező volt, sajnos elköltözött a környékről, így lehet, most nekem kéne valamit összehozni, amihez jó inspiráló erő Toma, ugyanis folyamatosan kérdezgeti, hogy mikor csinálunk ilyet 🙂 ? Nagyon valószínű, hogy még tavasszal össze kéne hozni. Viszont azért annyira nem rossz a helyzet erre felénk, a kiserdő még mindig jó kis hely, kavicsgyűjtésre és dobálásra is remek, mint már mondtam 🙂 :

Délután Máténak szóltunk, hogy szálljon le a cukrászdánál a buszról és sütiztünk egyet, amit nagyon jól tettünk, mert másnap már Máté sem ment suliba, ő viszont eléggé levert is volt, aludt is jó sokat, viszont két nap alatt nagyjából meg is gyógyult, ahogy ő mondta, kialudta a betegségét 🙂 . Szóval csütörtökön főleg itthon voltunk, a környéken járkáltunk és bringáztunk, útközben pedig ilyeneket látunk, itt a közelben a sarkon túl, a kis öbölnél, nem tudom, hogy mi az oka a hattyú pihenésének, az is lehet, hogy kicsinyei lesznek, de persze ez csak egy ötlet,

na meg azért stégeztünk és kavicsoztunk is természetesen aznap 🙂 .

Pénteken jó kis napunk volt, ugyanis már hét elején elterveztük, hogy elmegyünk lángosozni a szigetszentmiklósi Tanösvényhez, mert nagyon szeretjük az ottani lángost, viszont csak péntektől vasárnapig van nyitva a kis büfé. Először azt gondoltuk ki, hogy elbringázunk oda, ráadásul az idő is szuper volt, de mivel Máté nem akart jönni, még kocsival sem, viszont olyan sokáig sem akartuk magára hagyni, ráadásul hoztunk neki is a lángosból – egyébként tök finom hamburgerek is vannak ott, de most mindenki lángosban utazott – szóval így maradtunk az autónál, a több idő az ottani játszótérre és persze a kikötőre, tanösvényre ment el.

A hétvége félig-meddig sikerült úgy, ahogy terveztük, a Családfő horgászversenyre ment, Máté is vele tartott volna, de most inkább itthon maradt, mivel még nem volt olyan jól. Toma barátai közül Vincével, akivel játszóházba mentünk volna, nem sikerült összehozni a napot, de azért nem adjuk fel 🙂 , viszont Dani barátja, aki a közelünkben lakik, már múlt hét óta, amikor is lebetegedett Toma epekedve várta az ő cimbijét, így átmentünk hozzájuk. Négyen vannak testvérek, ő az egyedüli fiú, szóval nagyon várta Tomát, akivel szinte egész délután fociztak, meg játszottak még ezt-azt, de én csak másodkézből tudom, mert hazajöttem egy idő után, Toma csak intett, hogy majd menjek érte 🙂 , és amikor estefelé visszamentem még rimánkodtak, hogy had játszanak picit 🙂 … Úgy néz ki, gyümölcsöző lesz ez a barátság, legközelebb valószínűleg Dani jön hozzánk, nyáron pedig szuper lesz, hogy elég közel vagyunk egymáshoz, biciklivel is könnyen odaérünk a másikhoz 🙂 .

Vasárnap már semmi érdekes nem történt, gatyába ráztuk a maradék pótolni valót, kerteztünk és élveztük, hogy világos van még este is, na meg senki nem hagyta volna ki a Forma-1-et, én is szétizgultam magam rajta, a Ferrarinak szurkolunk, ahol voltak is események. Hétfőn már mindenki ment suliba, Toma mondjuk letörten, mert inkább itthon maradt volna, de hősiesen belátta, hogy ennyi volt a szabadság és igyekezett is, hogy ne késsünk el, szóval nagyon ügyes volt! Máté bármilyen furcsa is leírni ezt, de örömmel megy suliba 🙂 , ő már hiányolta a bandát pénteken is, úgyhogy ez teljes siker, én meg talán mostantól húsvétig felforgathatom a házat, reméljük a legjobbakat 🙂 …