Múlt szombaton, már majdnem egy hete, tereprendezés volt nálunk itt az utcánkhoz közel, tulajdonképpen a sarkon túl. Az új szomszéd, aki Feri bácsi házát vette meg, egy részen kiszedte a nádat itt a Duna-parton még ősszel, ami keltett kisebb-nagyobb vitákat, hogy szabályos volt-e vagy sem, mert az a vízi rész lentebb természetvédelmi terület, egyes álláspont szerint nincs gond, másik szerint nem így kellett volna. Tulajdonképpen most már kész helyzet állt elénk, mert a kiszedett nádas helyén csak a puszta föld volt, ráadásul a kiszedett földkupacra télen valahogy mindenféle törmelék, és szemét is került, nyilván az építkezés miatt is, amit összehordtak egy helyen volt, de a szél és mindenféle lehordta, amit lehetett és hát sokkal szemetesebb volt a környék, mint azt szerettük volna. Én már Tomával közösen egyébként – aki lelkes szemétszedő társam, mert tényleg önszorgalomból is mindig összeszedjük, ha valamit látunk, mivel ezt Tomának is mindig mondom itt lakunk, nem várhatunk másra – akartam egy szemétszedést szervezni, így ez a meghirdetett kis tereprendezés pont kapóra jött. Az új szomszéd készült nagyon, birkapörköltet főzött bográcsban, asztalokat rakott ki és közben mivel ő sem messziről jött, pár utcával fentebb van a háza, ahonnan ide költözik, szóval ismeri az ittenieket és elhíresztelte, hogy vár mindenkit egy kis ismerkedéssel egybekötött munkára és evés-ivásra. Kicsit szkeptikus voltam, hogy mennyien leszünk, mert nem mondhatom, hogy a pár évvel ezelőtti szemétszedésen kevesen lettünk volna, de azért tömeg sem volt, de nagy meglepetésemre elég sokan jöttek, még az utolsó utcából is egy nyugdíjas házaspár, akiket egyébként nagyon kedvelek, meg persze az utcánkból a legtöbben. Tőlünk a családból is persze mindenki kijött, szemetet szedtünk, gereblyéztünk és volt itt mindenféle. Toma élvezte, még messzebb is elzarándokolt szemetet összeszedni a jó kis kesztyűjébe, ezt nagyon szerette, én meg főleg, mert hazafelé a suliból általában nincs nálunk kesztyű, de persze akkor is szedi, amit csak lát 🙂 . Szerencsénk volt, hűvös volt, de csak egyszer szemerkélt az eső, munka után persze mindenki evett, sikerült jól kibeszélgetni magunkat olyanokkal, akikkel már évek óta valahogy nem jött össze és hát előkerültek főleg a férfiaknál a kis pálinkák, borocskák, úgyhogy estére igazán jókedve kerekedett mindenkinek 🙂 . Azért csak fotóztam néhányat a munkáról, bár itt nincsenek sokan a képen, mert ebédidőben készültek a képek, elvetettünk fűmagot is, majd azért azt is megmutatom milyen lesz a végeredmény egyszer, talán nyáron 🙂 .
Egy kicsit arrébb, pedig még mindig a fészkében vigyáz a fiókáira a hattyú mama, akit mindenki kedvel itt a környéken, már nagyon várjuk a kis hattyúkat, bár szerintem még bele telik egy-két hétbe, amire kikelnek 🙂 :
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: