“Kisbarátos” nap

Olyan gyorsan kitört ez a tavaszi szünet, és már tulajdonképpen a fele el is hussant, de hát ez mindig így van, sajnos… Tomának egy nappal korábban kezdődött a szünet, szerdán már itthon volt, ellenben Mátéval, akinek csak csütörtökön tört ki a szabadság 🙂 . Egyébként hétfőn és kedden úszni voltak Tomáék a sulival és még mennek a szünet után is két napot, szerdán és csütörtökön, aztán vége is az egésznek, legalábbis erre az évre, aminek szerintem sok értelme így nem nagyon van, de hát mindegy is, nincs ráhatásunk. Mondjuk ezeken a  napokon nem nagyon tanulnak, csak délelőtt 10-ig, aztán tízórai, majd indulnak a busszal, ami jön értük, úsznak, 13 körül végeznek, visszamennek a suliba, ebédelnek, pihennek picit, megcsinálják a leckét délelőttről, aztán már uzsonna van, utána meg 15-16-ig szabad foglalkozás, ami Tomának többed magával a focit jelenti 🙂 . Szóval ami nagyon jó volt, hogy első nap nem nagyon tetszett neki az oktató, egy fiatalabb férfi, de keddre megbarátkozott vele, tetszett az úszás is, már régről azért egy szintre csak eljutott Toma is, és még úgy érezte, hogy ügyes is volt benne, aminek nagyon örültem, mert egyébként tényleg az, de a rettegett Gyula bácsinál ezek a dolgok sajnos elsikkadtak az órán, úgyhogy végre sikerélménnyel tért haza az úszásról, ami mondom az előzőek fényében nagy boldogság, most már talán a nyári úszáshoz is máshogy fog hozzáállni.

Na, de kicsit elkanyarodtam, szóval szerdára nagyon készült Toma, mert csak mi voltunk ugye itthon és áthívtuk Dani barátját hozzánk. Náluk 4 gyerek van, ahol Dani az egyedüli fiú 🙂 , a legkisebb tesója 2 éves, a másik két lány nagyobb nála, felsősök, szóval nem igazán a fiúknak kedvez náluk az egyensúly 🙂 … Ami a legjobb volt nekik, hogy az egész nap az övék volt, és itt döbbentem rá, hogy Tomának még nem volt ilyen igazán jó barátja, mint ami itt a suliban szerintem több is van neki, nagy örömömre 🙂 ! Az ovis években öten voltak a vegyes csoportban, akik egy korosztályt alkottak, abból 3 lány volt, Tomán kívül csak egy kisfiú jöhetett szóba, de teljesen más karakterek voltak ők ketten. Aki jó barát volt az oviban, ő egy évvel fiatalabb volt és szerintem nem is igazán illettek össze, csak ő volt az, aki talán a legközelebb állt hozzá. A másik kisfiú pedig nagyobb volt nála, az utolsó évben, amikor nagycsoportos volt Legkisebbünk, már az iskolában ült, aztán ott volt még Nóri, akivel a mai napig megvan a kapcsolat, de hát vele mégsem lehetett mondjuk focizni 🙂 … A vicc az, hogy a 3 legjobb mostani barátja közül ketten ugyanabba az oviba jártak, ahová Toma 🙂 , de mivel ott azért nem kevés, összesen 7 csoport van, eléggé jól eljátszottak egymás mellett a saját csoportjaikban úgy, hogy soha nem találkoztak 🙂 . 

Na szóval, visszatérve a szerdára, szuper volt, a fiúk szerint is 🙂 ! Egész nap kint fociztak, meg marháskodtak, trambulinoztak a kertben és xbox-tak néha, mert Máté volt olyan jó fej és megengedte nekik, hogy használják a gépét, amin mi mást is csinálhattak volna, mint fociztak 🙂 … Lángost sütöttem nekik, aztán jégkrémeztek is, délután pedig Máté volt olyan figyelmes és hazafelé a suliból még chips-et is hozott nekik 🙂 . Szóval remek volt az a nap, szó szerint, amikor indulnia kellett Daninak, majdnem pityeregni kezdtek, hiába mondtuk, hogy lesz még alkalom bőven játszani nálunk is, meg náluk is, de hát az olyan messzinek tűnt persze 🙂 . Fotók azok nem készültek, de azt hiszem, mostantól számolni kell ezzel is, hogy eljött ez az idő is, mint anno Máténál, hogy legalább ugyanolyan jónak ígérkezik egy barátos nap – ha nem jobbnak néha – mint ha betervezünk valami programot 🙂 .