Most már ideje, hogy összeszedjem mi is volt ebben a tavaszi szünetben erre felénk, mert igencsak eltelt már és mint mindig, most is hirtelen elszállt, sajnos. Pedig most igencsak tartalmasra sikeredett, volt itt minden, kirándulás, peca, meccs, sütés, kreatívkodás, szóval tényleg nagyon jól telt! Tomának ugye egy nappal korábban tört ki a szünet, szerdán már Dani barátja jött hozzánk, mint már írtam és igazán kiszórakozták magukat 🙂 . Aztán csütörtökön már senki, még a Családfő sem ment dolgozni, végre Máté is igazán kiereszthetett és élvezte a szünetet, amit most megjegyzem a remek idő miatt ki is lehetett használni! Aznap semmi különös nem történt, Apa főleg vásárló körúton volt mondjuk, mi itthon voltunk, én kitakarítottam a felső szintet, Toma megcsinálta a leckéjét, ami tényleg alig volt szerencsére, és nagyjából ennyi is volt a tanulás mindkét fiú részéről a szünetben, talán Máté még kedden készülgetett valamennyit, a nap többi részét a kertben töltötték egyébként 🙂 .
Pénteken kimozdultunk kicsit, a Remete-szurdokba mentünk egyet kirándulni, ami a II. kerületben van tulajdonképpen és nagyon szép is volt, bár nehezen találtuk meg, hogy merre is menjünk be a szurdokba, de aztán végre egy jót bóklásztunk, természetesen a fiúk alig akartak elindulni, de ott már mindketten még Máté is úgy nyilatkozott, hogy jó kimozdulni 🙂 , és a szurdok egyébként szép volt, de Máténak valahogy nem nyerte el igazán a tetszését, mondjuk a Dera-szurdokkal nem veheti fel a versenyt és szerintem kicsit közel van valahogy a házakhoz, talán ezért nem az az igazi vadregényes táj, de azért így is nagyon szép volt 🙂 !
A szombat az mozgalmas volt, Toma a Családfővel kiment pecázni ide hozzánk a sarkon túlra 🙂 , én viszont nem voltam kint, mert éppen süteményeket gyártottam, akkor készült a sajtos rúd reggel, napközben a Fanta sütit csináltam, meg persze valamit enni is kellett, szóval egyszer csak kimentem hozzájuk, megnézni őket, Toma 3 dévért és egy pontyot fogott addig, a Családfő is hasonlókat, úgyhogy boldogság volt:
Este Fradi meccsre mentünk, az meg aztán igazán jól sikerült a 4-1-el a Videoton ellen:
Egyébként fura volt aztán a vasárnap, egyszer sem volt ilyen húsvétkor, hogy mondjuk pecázni, meg meccsre megy valaki nálunk 🙂 , pedig így volt, nyilván ez a nagyon jó, meleg idő hozta magával ezt is. A Családfő pecázni ment a Katalin-tóra, úgy volt, hogy mennek vele a fiúk is, de később, viszont annyira nem volt kapás meg semmi a tavon, hogy az előző napi peca miatt Toma sem volt annyira lelkes, így itthon maradt, viszont Máté meg nem is ment volna, estére kiderült, ugyanis Csepel meccsre ment az egyik barátjával 🙂 . Hát kicsit azért érdekes volt a szitu, de eddig ilyen még soha nem volt, most megtapasztaltuk ezt is 🙂 , nagyon jól érezték magukat persze, mondanom sem kell…
Mondjuk vasárnap legalább a répatorta készítés mellett tojást is festettünk, mint ahogy csütörtökön is kreatívkodtunk Tomával az ünnepekre. Festettünk hungarocell tojásokat, kicsiket és egy nagyot, a végén Toma még tovább festett volna, de nem volt itthon több alapanyag.
A picikből asztali dísz készült, ami menet közben jutott eszembe, gondoltam a festett tojásokat betesszük szalaggal a nyakukban egy kis vázába, mint már többször, de aztán bevillant, hogy csinálhatnánk igazi asztali díszt is belőlük, minden volt itthon hozzá (még az adventi időszakból maradtak meg alapanyagok), egy kis kaspóba tűzőhabot vágtam, rá ragasztópisztollyal izlandi zuzmót tettem, Toma pedig belebökdöste a tojásokat a helyükre, a festést még csütörtökön csináltuk, a végeredmény vasárnap készült el:
Mint említettem festettünk egy nagy tojást is, mert csak annyi volt itthon, amiből egy tojáscsibét vagy csibetojást csináltunk, Tomának nagyon tetszett, kivágott két hosszú csíkot, azt megmutattam, hogy hajtogassa meg lábnak, vágtunk csőrt és taréj félét neki, aztán ragasztani már én ragasztottam a pisztollyal, mert máshogy a mozgó szemek nem maradtak meg, de nagyon jó kis kreálmányunk lett, Toma azóta is szeretgeti 🙂 :
Tojásfestésben domborítottunk, ezt mind vasárnap csináltuk, festettünk hagymahéjasakat, amikhez Toma szedte le a héjakat, betette a lábasba és vizet engedett rá, megfőztük, éjszaka állt és reggel kiszedte a vízből, nagyon szépek egyébként, ezek a kedvenceink.
Meg persze festettünk hagyományos színes tojásokat is, az imádott habverős módszerrel, illetve Toma csinálta, én csak némelyik színt kevertem ki, mert abból is volt, amit ő keverészett 🙂 :
Ezek már a maradék tojások hétfőről, a hagymahéjasokra csipkeszalagot ragasztottam:
Meg persze volt tojáskeresés a kertben, ami kihagyhatatlan,
A legnagyobb sikere egyébként a vízibomba töltő szettnek volt, amit egyből ki kellett próbálni, mondanom sem kell 🙂 !
Azért persze még a szünet elején feldíszítettük a tojásfát is, ami most kicsit zsúfoltra sikeredett, de nem volt szívünk lehagyni az évek alatt készített díszekből egyet sem nagyon, főleg, hogy olyanok is vannak rajta, amiket még Mátéval csináltunk:
Toma vasárnap este még felturbózta a házi kölnivizét is, feltöltötte a vizet a saját és Apa üvegébe, aztán csepegtetett az illóolajokból is, úgyhogy most már kellően erős illatú a dolog, véletlenül elöl maradt kedden is az üveg, még kaptam Tomától plusz locsolást, és csak úgy befújta a lakást is vele, úgyhogy jobbnak láttam elrakni az üvegeket, had pihenjenek a következő húsvétig 🙂 :
Hétfőn a Családfő Tomával ment locsolkodni, ugyanis Máté idén először kivonta magát a forgalomból, valahogy nem érzett már rá késztetést. Furcsa volt egyébként, hogy itthon maradt, Tomáék sem mentek olyan sok helyre, talán három családnál voltak, mert volt, aki elutazott, volt akihez már nem tudtak menni (az unokanővéremhez), ami elszomorító…, és volt akihez betegség miatt nem mehettek. Én mindenesetre kaptam a jóból már reggel, aztán hozzánk is jöttek az unokatesómék, és délután még a sógornőmék is meglátogattak minket. A répatorta jó, hogy előző este készült el, mert ha korábban lett volna kész, nem maradt volna semmi hétfőre, és a családi közösségi élmény is megvolt aznap, a délelőtti-délutáni látogatóknak köszönhetően. Késő délután én még elmentem lakásnézőbe is, az unokatesóm volt feleségének az új lakásába, amit most újítanak fel, szóval az olyan vendégjárós, napra sikeredett. Este pedig néztük az Exatlon döntőt, amit talán nem is írtam, hogy hosszú hónapokig követtünk, nagyon vártuk már, bár nem az győzött, akinek szurkoltunk…
Kedden aztán már itthon maradtunk, vártuk a kábelszerelőt, mert napok óta vacakolt, szakadozott az adás, persze az ünnepek alatt romlott el, nézhető volt, de eléggé idegesítő. Megjavította akkor a szerelő, de ma megint jön hozzánk valaki, mert most enyhén, de megint ugyanazt produkálja a tévé… Ezen kívül az ünnepek mérlege még egy zárlatos vízforraló, ami mehetett tulajdonképpen a kukába, miután jól lecsapta hétfőn az áramot a házban, hát szóval nem mondanám, hogy technikailag jó hétvégét zártunk 🙂 .
Kedden persze már benne volt az iskolakezdés a levegőben, Máténak nem is volt túl jó kedve, baromira nem volt érkezése megint tanulni, bár felvidította magát szerintem azzal, hogy az osztálytársaival online chatelt és játszott 🙂 . Toma nem volt magába zuhanva, de csak azért, mert tudtuk, hogy nem megy suliba, egész héten, ami tulajdonképpen 2 napot jelentett neki, mivel ma tanítás nélküli nap van a sulijukba, ez már a második másfél héten belül, mert végre cserélik náluk a kb. 60 éves ablakokat az iskolában, és most ragyog az egész, nagyon szép és mindenekelőtt végre könnyen nyitható, zárható, mosható ablakok kerültek a helyükre, mert még tisztítani is nehéz volt őket, nem is nagyon sikerült egy ideje, mert konkrétan attól lehetett tartani, hogy esetleg az ablakpucoló fejére esik az ablak, vagy egész egyszerűen nem lehet visszazárni, de most nagy a boldogság és a világosság a suliba 🙂 …
Na, de visszatérve Tomához, aki hétfőn és kedden igencsak náthás tüneteket produkált és mivel úszni mentek szerdán és csütörtökön, ami tulajdonképpen az egész napot elvette, jobbnak láttam, ha itthon marad, pedig az utolsó úszásnál olyan jól érezte magát, kicsit sajnáltam is, hogy most nem megy, de jobb így. Egyébként azóta már elég jól helyrejött, úgyhogy nem kis fáradság lekötni az energiáit, ami viszont már egy másik történet 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: