Elevenpark

Szombat délután vére eljutottunk az Elevenparkba, Toma Vince barátjával és az anyukájával, ahová már elég régóta, úgy kb. január óta készültünk együtt 🙂 … Mindig közbejött valami, először Toma skarlátja, aztán Vince lett beteg, majd kisebb kórházi kezelése volt az anyukájának, aztán megint Toma lett beteg, majd megint Vince, közben nem is volt jó, csak kevés hétvége, mert sajnos ott a szülők akkor is dolgoznak rendszeresen, szóval elég annyi, hogy azt hittük, ez már soha nem fog összejönni, egyszer március környékén, amikor majdnem sikerült találkozni, én már majdnem eltereltem a dolgot egy Gyermekvasutas kirándulás felé, mert akkor volt ott valami rendezvény, most pedig Vince anyukája próbálkozott, hogy menjünk inkább a szabadba, mert ugye januárban, amikor ezt kigondoltuk, a legjobb az a benti program lett volna és mi már mindketten próbáltuk volna lepasszolni a játszóházat, ellenben a fiúkkal, akik persze rajongtak a lehetőségért 🙂 . Aztán mindent eldöntött az időjárás, ami eléggé ramaty volt, úgyhogy végül persze az Elevenparkban kötöttünk ki 🙂 , ahol persze tekintettel a fentebb említett rossz időre, rengetegen voltak 🙂 … Ez a hét úgy látszik a tömeg jegyében telt nálunk, a fiúk persze mindent kiélveztek, rengeteget trambulinoztak, az emeletes csúszdás játszóban rohangásztak, meg fociztak egy másik csapattal, ahol össze is vitatkoztak picit, mert Toma kicselezett valakit állítólag és gólt rúgott, de ezt csak hallomásból tudjuk, mert követhetetlenek voltak a fiúk, pedig mi lelkesen igyekeztünk utánuk, de amint beszélgetni kezdtünk, már egész máshol tűntek fel, mondjuk a krokodilos résznél vagy a hullámtengerben, erről az egyről van fotóm,

ugyanis úgy eldumcsiztunk mi anyukák, akik ilyen hosszasan most először találkoztunk, hogy nem volt idő és érkezés fotózni 🙂 . Vince anyukája nagyon szimpatikus, már akkor tudtam, hogy valószínűleg vele leszek a legjobb viszonyban az osztályból, amikor először találkoztunk, és ez most még inkább beigazolódott. A lényeg, hogy a fiúk iszonyúan lefáradtak és leizzadtak úgy este 7 környékére, amikor is gondoltuk hazaindulunk végre, úgyhogy az esti elalvással senkinek sem volt gondja 🙂 …