A múlt hét, még a szünet után is bővelkedett nálunk mindenféle programokban, azt hiszem, jobb is, hogy ez a hét már lazább lesz ilyen szempontból 🙂 … Történt ugyanis, hogy Máté mindenképpen el akart menni a Soroksár meccsre, még szegény szomszéd Feri bácsival kezdtek kijárni a Sori mérkőzésekre, akkor szerette meg a csapatot, most pedig szerdán kupa meccset játszott a csapat, amire nem volt példa “emberemlékezet óta” 🙂 . Viszont délután 3-kor kezdődött a meccs, ami nagyon is megnehezítette a részvételt, hiszen fél 3-ig suli van Máténak, csak kocsival érhetett oda, a Családfő ugye szóba sem jöhetett, hiszen akkor még benne van a munkában általában. Úgyhogy maradtam én, hogy velem megyünk, ami még nehezebb lett volna, ha Toma suliban van, mert érte kellett volna menni közben vagy el kellett volna kérni, de mivel dáthás volt ugyebár, ez megoldotta a problémát, viszont annyira nem örültem, hogy orrfolyósan megyünk meccsre vele 🙂 …
Gondoltam végül is mindegy, a lényeg, hogy odaérjünk, aztán úgyis lesz vagy 10 ember kábé azon a meccsen. Hááát, amikor a környékre értünk már furcsa volt a sok autó, aztán megláttuk a rendőri készültséget és a tömeget, amikor próbáltam helyet keresni a parkolóban, legszívesebben haza szaladtam volna az emberáradat láttán 🙂 és persze, a parkolóban eleve esélytelen volt próbálkozni, örülhettem, hogy a környező utcákban találtam egy helyet 🙂 … Beérve a pályára mindez csak fokozódott, még állóhely sem volt, az egyébként Máté szerint barátságos kis családias stadionban, nagy nehezen a pálya végén találtunk egy olyan részt, ahol állni tudtunk legalább. Adta magát a helyzet, hogy Toma páholyból, a bátyja nyakából nézze a meccset,
én persze alig láttam valamit, és a büfében hiába gondoltam én, hogy megelőzöm a tömeget a félidő előtt 10 perccel, úgyis végigálltam az egész szünetet 3 üdítőért – mert persze a Tomának szánt innivalót is elkobozták tőlünk a bemenetelnél 🙂 – hát mit mondjak, akkor igazán hiányzott a Fradis bérelt helyünk 🙂 … A fiúk viszont nagyon élvezték a meccset, főleg hétköznap, nem nagyon volt ilyenben még részük, úgyis, hogy 3-0-ra kikapott a Sori és sajnos a szép remények is elúsztak… Az utolsó gólt, amit kapott, már nem is láttuk, mert az utolsó 5 percben lőtték, amikor mi gyors léptekkel a kocsihoz igyekeztünk, hogy beelőzzük a tömeget, ami sikerült is, azt hiszem ha kivárjuk a végét, plusz egy órát szenvedhettünk volna a kijutással 🙂 …
A sűrű programok valahogy csütörtökön és pénteken is folytatódtak, Toma már jól volt szinte, de mivel pénteken nem volt suli és mint mondtam, úszni mentek azon a két napon, így hiába volt jobban, az úszáshoz nem eléggé, nem lett volna jó ötlet iskolába menni, szóval másnap voltunk megmutatni magunkat és a kis torokfájást a doktornéninek, meg meglátogattuk az ovit és az új Rákóczi Kertet, amiről külön felrakok majd képeket. Pénteken viszont már kitaláltuk előre, hogy bringázunk, mert tudtuk remek lesz az idő és elmegyünk a kalózosra, hívtunk volna barátokat is, de sajnos újra vártuk a kábeltévés szerelőt, aki kedden már járt nálunk és megcsinálta a hibát elvileg, ami másnap újra jelentkezett – szakadozik a hang és a kép, egyébként most is, úgyhogy ezen a héten megint jön valaki 🙂 – így mivel nem tudtuk mikor jön, nem szervezhettünk be senkit 🙂 , bár egy próbálkozásunk így is volt, de nem értek rá az illetékesek 🙂 . Na, szóval délelőtt dinó tojást keltettünk, illetve inkább már csak kiszedte Toma a tojáshéjból kikelt dinót, amit kedden a lelkifurdalástól szenvedő papírboltos barátnőmtől kapott, sok más kisebb játék, matrica és csoki mellett, mert hétfőn a locsolkodásnál nem volt mit adnia szegény gyermeknek 🙂 , mondtuk, hogy ezek után jövőre is ilyen lesből támadva megy majd hozzájuk 🙂 … Szóval Toma olyan édes volt, nagyon vigyázott a dinókájára, pátyolgatta, figyelgette, közben meg ragaszkodott a krumplifőzelék behabarásához, ő csinálta az egészet, mostanában egyébként rákapott a főzésre, nyáron azt tervezi, hogy egyedül megfőz majd bizonyos kajákat, lehet, hogy az új Jamie Oliver rejtőzik nálunk 🙂 .
Na, de a lényeg, hogy dél körül jött a szerelő, így aztán ebéd után mehettünk is bringával a kalózosra, ami szezonnyitó volt, mert ugyan bicikliztünk is már többször, a kalózoson is jártunk, amióta újra kinyitott, de a kettőt eddig még tavasszal nem kötöttük össze, nem tudom mire vártunk eddig 🙂 … Persze nem kellet volna törni magunkat, hogy beszervezzünk valami cimbit, mert Toma egyből talált magának egyet ott a játszón, és az egészben az volt a legjobb, hogy olyan majdnem nyár feeling-je volt a dolognak 🙂 …
