Mielőtt még kezdenék átmenni program blogba az előző bejegyzéseket nézve, gondoltam írok másról is picit. Igaz, hogy kb. 6 hét van a szünetig, de mindenki ki van dőlve és már ha holnap kezdődne a szünet, az is késő lenne, legalábbis néha úgy érzem. Toma mostanában nagyon szenved, na nem az iskolától konkrétan, mert azt kifejezetten élvezi egyébként, mármint a társasági életet benne, hanem a kötelezettségektől, de attól nagyon!
Fel van adva a Zengő ABC megtanulni, állítólag a tavaszi szünetre is fel volt adva, de utána Toma ugye nem ment suliba, és a csütörtöki leckepótlásnál, fel volt írva, hogy kötelező a vers. Írtam SZ. néninek messengeren, akkor derült ki, hogy már a szünetre is fel volt adva, bár nem volt beírva a leckefüzetbe, ami eléggé vicces, később be is igazolódott. Tomától kérdeztem, hogy nem felejtett-e el valamit, de azt sem tudta miről beszélek, neki ebből a verstanulásból semmi nem jött át 🙂 … Mint ahogy 25 gyerekből 23-nak szintén nem, ezt már Vince anyukájától tudtam meg, aki mesélte, hogy szünet után az első nap 2 gyerek híján senki nem tanult meg semmit, mire új időpont lett megadva, a jövő hétfő, már leckefüzetestül 🙂 …
Így aztán most gyűrjük a Zengő ABC-t, mellette tanulni kell az anyák napi verset is, szóval szuper! Lesz persze anyák napi műsor, már próbálnak rá gőzerővel Tomáék és készítik az ajándékot is, amivel szegény Tomának meggyűlt a baja, ugyanis valamit varrniuk kellett, ami nem igazán erőssége Legkisebbünknek illetve még nem is próbálta, és állítólag háromszor kellett visszabontania, amire elkészült az alkotás, de ő már izgult meg minden, hogy fogja megcsinálni, ilyenkor a nem tudom hova kívánom ezt az egész anyák napozást, ennyit nem ér a dolog, de tényleg… Tudom én, hogy jó szándékból teszik a tanítónénik, de hát ennek azért nem kéne ilyen nagy feneket keríteni, na mindegy, ez túl személyes is, valahogy nem való az iskolába, mármint az anyák napja, akkor inkább karácsonyi műsor lenne inkább… Attól a gondolattól meg nem tudok szabadulni, hogy az egyik kislánynak meghalt már régebben az anyukája, ő meg, hogy fogja érezni magát egy ilyen műsoron…
Máténak viszont a heti dogahalmazt leszámítva, tök jó napjai lesznek. Jövő héten érettségi szünete lesz, bár csak 1 nap hétfőn, utána viszont péntekig csak déltől fél 3-ig kell suliba menniük, 3 órájuk lesz naponta, úgyhogy az egész baráti 🙂 . Mátééknál egyébként tegnap volt a ballagás, ilyet sem hallottam még, hogy csütörtökön legyen egy ballagás 🙂 , bár kétségkívül megvannak az előnyei is, ilyenkor sehol máshol nem ballag senki, a rokonságnak nem kell mérlegelni, hova menjen, ha ütközés van, az éttermek is szabadabban foglalhatók nyilván, aztán másnap már csak búcsúzkodnak bent a diákok a gimiben, szóval igaz, ami igaz, de furcsa, viszont jobb, ha hozzászokunk, mert ezek szerint Máté is csütörtöki ballagó lesz. Hát mindegy is, szóval Máté tegnap kettőre hazaért, egy óra múlva visszament a suliba szép ruhába, ültek a padban, míg elvonultak a ballagók, utána hamar itthon volt, angol dogára kellett készülnie, és már nagyon várja és várják a jövő heti érettségi szünetet, azért megjegyzem 3 év múlva biztos nem lesz ilyen lelkes, de hát az mondjuk nem is lesz szünet nekik, jajj 🙂 …
Hét elején nyári vagy jó idős nadrágot és cipőt akartam venni, egyik sem sikerült… Valahogy mostanában nincs türelmem válogatni, pedig régebben azt hiszem szerettem vásárolni 🙂 – biztos öregszem, nem ám, még véletlenül sem 🙂 – na a próbálásról ne is beszéljünk. Az egy dolog, hogy semmi kedvem az egészhez, de amikor megláttam magam a próbafülke könyörtelen tükrében, hát, hogy is fogalmazzak, először biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben azzal a tükörrel, torzít vagy ilyesmi – de komolyan, ez nem vicc 🙂 – aztán egy másik helyen amikor szintén hasonlókat tapasztaltam, rá kellett jönnöm, hogy nem a tükörrel van a baj… Azóta drasztikusabban fogyózom, eredmény még semmi, persze jó is lenne, majd talán jövőre, ahogy az én tempómban lenni szokott. Futni fogok megint, meg nem eszem, talán úgy egyszer történik is valami, a futáshoz meg kéne találnom a jó időpontot, ami a hajnal lenne egyébként 🙂 , de én meg nem vagyok ilyen hajnali ember, én inkább a későig fent maradó típus vagyok, attól tartok ideig-óráig menne, aztán nem, szóval ez még kialakításra vár… A cipővételnél meg rádöbbentem, hogy fogggalmam sincs milyen cipőt szeretnék, így egyik sem tetszett, komolyan úgy lefáradtam, amire hazaértem, hogy csak na…
Közben megint citromfű teázom, ez csak azért jutott eszembe, mert amíg itthon volt mindenki, tán egyszer ittam, olyankor valahogy nem sikerül elkészítenem, pedig 5 perc sincs, de mégis. Na szóval annyira jó illata van, hogy egyszerűen állandóan szagolgatom, amikor ázik a fű a vízben, már néha morbidnak érzem, ahogy szaglászom a kannát, még jó, hogy nincs itthon senki… És csak úgy mondom, hogy megérkezett a kakukk, állandóan kakukkol, annyira imádom hallgatni, nekem ez valahogy otthon-hang, mert csak itt hallom egyébként, soha máshol eddig nem hallottam, de amióta itt lakunk, amikor Mátét vártam és hajnalonta dolgozni indultam, akkor tűnt fel legelőször, azóta persze – már lassan 16 éve – hallom mindig, napközben is, már hozzátartozik mondom az otthonhoz, és a nyárhoz, ami meg külön jó 🙂 …