Wekerlei hangulatok

Pont egy hete voltunk Wekerlén Mátéval, és az a látogatás azóta is olyan szép élmény nekem 🙂 ! Pedig, nem történt semmi különös, tényleg csak sétálgattunk, de vannak helyek, amik megérintenek, hangulatuk van és Wekerle szerintem ilyen… Az ötlet onnan jött, hogy múlt héten Máténak ugye nagyon laza hete volt az érettségik miatt, hétfőn egyáltalán nem kellett mennie suliba és mi tulajdonképpen akkor szerettük volna megejteni ezt a kis látogatást, de aznap éppen szakadt az eső, így inkább itthon moziztunk helyette. Aztán szerdán szépen sütött a nap, akkor Máténak délre kellett bemenni a suliba, ráadásul Wekerle kocsival elég közel is van a gimihez, így akkor mentünk. Az ötlet az enyém volt, Máté sugallta, ugyanis egy ideje rendszeres Barátok közt nézők több barátjával – azt nem tudom eldönteni, hogy poénból nézik-e vagy tényleg ráálltak, kérdeztem Mátét, de ő sem tudja, valószínűleg mindkettő 🙂 – és amikor kiderült, hogy azon a hétfői napon egy normális programot sem tudunk összehozni, mert a hét első napjára eleve nehéz bármit is kitalálni, ehhez jött, hogy még a mozifilmek is csapnivalóak voltak, már ami a kínálatot illeti, szóval akkor jött ez az ötlet, hogy akkor nem hétfőn, hanem a napsütéses szerdán menjünk Wekerlére és megnézhetnénk a sorozat házat egyebek mellett, amit meg is tettünk 🙂 :

Azért nyilván éreztem én, hogy ez háznézés, csak amolyan jó pillanat lesz ebben a látogatásban, sőt, talán biztos  magam felé is hajlott a kezem, amikor kitaláltam ezt a programot, mert már régóta szerettem volna barangolni arra egy picit és mert az a környék nagyon megragadó, de tudom, hogy Máté sem bánta egyáltalán! Eddig mindig csak kocsival jártunk arra, de már akkor is éreztem a “hely szellemét”, illetve egyszer buszoztunk Tomával és ott szálltunk le a Kós Károly téren, de csak picit bóklásztunk és visszaültünk a buszra, ami hazafelé hozott minket, de az is emlékezetes volt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor mi a Családfővel még nagyon régen (több mint 20 éve) házakat és környéket kerestünk, hogy hová költözhetnénk a budai kis lakásunkból, én wekerlei hirdetéseket is nézegettem, mert már akkor éreztem, hogy az egy nagyon nekem való hely, bár a Családfő nem biztos, hogy ennyire egyetértett volna ezzel az elképzelésemmel 🙂 … Aztán amikor egy tavaszi napon megláttam a barátainkhoz lekanyarodva a Kis-Dunát, ami olyan március-április lehetett, mert most már tudom, hogy akkor csillog olyan szépen itt nálunk a sarkon túl, szóval az mindent eldöntött, szerelem volt első látásra és csak itt keresgéltünk onnantól lakhelyet és ettől azóta is boldog vagyok, semmi másra nem cserélném, de ez már egy másik történet 🙂 …

Szóval Wekerle, nekem egy meseváros, olyan bájos, a kopottas patinájával! És tényleg, ahogy lekanyarodtunk a Határ útról, beérve a kis utcákba, olyan volt, mintha egy kisvárosba értünk volna, egész más volt minden, eleve nem volt olyan forgalom, tömeg, tényleg nagyon hangulatos az egész! Egyébként mondom semmi extrát nem csináltunk, de talán pont ez volt benne a nagyszerű, sétálgattunk, kiültünk az egyik cukrászda kinti asztalaihoz, Máté fagyizott, én kávéztam,

nézelődtünk, bóklásztunk, majd dél előtt elindultunk a gimi felé Mátéval, kb. 10 perc alatt oda is értünk. Egyébként azt tervezzük, hogy megpróbálunk közös szervezésű wekerlei sétákra elmenni, amikor úgymond a pincétől a padlásig bemutatják a környékbeli házakat, kifejezetten kíváncsiak lettünk a látottak alapján, mert nagyon jól éreztük ott magunkat, azóta is emlegetjük!