Nagyjából a fenti címben összefoglalható az utóbbi két napunk Tomával, a betegség most már az egész jó kategóriába került, bár fáradékony még Legkisebbünk, de azért elég jól van. Az iskolában ebben a két napban azt hiszem nem sokat tanulnak egyébként sem, szóval a lemaradásunk sem valami sok, mert a délelőttjeik elmennek a próbákkal, amit a közeli művházban tartanak, szóval oda el is kell buszozniuk pár megállót, meg visszabuszozni, és még próbálni is. Amire Tomát is kérték, hogy menjen ha tud, így mi szépen megyünk, mert délután van a Gála, amire mindenki nagyon készül!
Tegnap amikor már beértünk a színházterembe, érezhető volt az a készülődős izgalom, tanárok és felsős gyerekek is jöttek-mentek, tisztára, mintha valami színházi előadásra készültek volna, de nagyon tetszett 🙂 ! Az osztályoknak mindig van fél órájuk a színpadon gyakorolni, tegnap fél 12-kor volt ez a dolog, azért az elsősök kicsit megszeppenve álldogáltak először azon a nagy színpadon, de ügyesen feltalálták magukat, nagyon édesek voltak, bár látszott rajtuk azért némi fáradság. Toma is jól csinált mindent, pedig kb. egy hete nem próbált semmit, a többiek nagyon örültek neki, ölelgették lányok és fiúk, aztán a végén, amikor elköszöntünk, özönlöttek a kérdések a cimbiktől, hogy mikor jöttök át hozzánk vagy az, hogy mikor mehetek át hozzátok 🙂 ??? Toma elég komoly társasági életet kezd élni 🙂 …
Ma pedig nem is tudtuk mire vállalkozunk, bár gondolhattam volna, hogy délelőtt 10-től ez a mai egy főpróba lesz, de mégsem gondoltam 🙂 , így aztán beérve eléggé megütközve tapasztaltam, hogy tulajdonképpen az egész suli ott van, nyilván műsor sorrendben mentek a fellépések, de én még akkor is nagyon optimista voltam, hogy ugyan már, hamar szabadulunk, hiszen az elsősök biztos az elején vannak 🙂 ! Hát, nem. Úgy inkább a fele műsorszám után következtek valamikor, így volt szerencsém a délutáni gála előtt nagyjából végignézni a produkciókat. Viszont nagyon tetszett, amit láttam, igazi színházi pezsgés volt a levegőben, jól szórakozott kicsi és nagy egyaránt, annyira jó volt megtapasztalni, ahogy egymásnak tapsolnak az osztályok, az elsőtől a nyolcadikig, komolyan igazi közösség összetartó ereje volt az egésznek. A produkciókon pedig még én is jól szórakoztam, tényleg színvonalasak voltak, és elég sok, nemcsak iskolai mércével mérve volt nagyon jó, a rengeteg munkáról, amit belefektettek meg nem is beszélve!
Ahogy az elsősök végeztek, azért kikaptam Tomát a többiek közül, legalább valami maradjon délutánra is azokból a műsorokból, amit nem láttam 🙂 . Na, mondjuk azért volt más dolgunk is, már így is jól elment az időnk nagy része, mert utána téptünk a piacra. Tegnap is ott jártunk, megint csak próba után, mondom, hasonlóan telnek a napjaink 🙂 , én meg egyre jobban kezdek biztos lenni abban, hogy ha volt előző életem, abban valami kofa lehettem, mert egyszerűen imádom a piacokat, ahogy odaérek már olyan jóleső érzés kap el az ismerős zsibongás hallatán. Meg vannak már ismerős árusaim is, mert egyébként hetente valahogy mindig piacozom, ha tehetem, az egyik idősebb néni például jövő hétre hoz paradicsom palántákat, hát na, szóval szeretek ott lenni! Most begóniákat vettünk Tomával, úgyhogy végre nekiállunk az ültetésnek, na nem ezen a hétvégén, mert most nem lesz idő rá, hanem majd a jövő héten. Szerencsére Toma is bírja a piacot, aztán amikor újra eszébe jutott, hogy ott lehet lángost is kapni, kitaláltuk, hogy nyáron tarthatunk majd piac-napokat, a vásárlás után ott lángosozunk – akkor főzni sem kell, nem egy hátrány 🙂 – Máténak meg hozunk haza 🙂 …
Ma volt még egy körünk a messzebbik könyvtárba is, valahogy mindig tényleg Toma betegsége körül van arra dolgunk, bár az illetékes sem bánja ezeket az utakat persze 🙂 . Most éppen tegnap félrerakattam egy vágyott könyvet, Michelle Obama életrajzi írását, amire állandó sorban állás van, két hétre lehet csak nálam, bár gondolom addig kivégzem majd, mondjuk ahogy most haladok a könyvekkel, pedig igazán érdekelnek és érdekesek is, mégis csak csoszogok velük, szóval nagyon remélem, hogy tényleg sikerül addig kiolvasni 🙂 … Persze ha már ott voltunk, Tomának is választottunk, most egy tök jót, a Berger Szimat Szolgálat egyik könyvét, amire csak ott a könyvtárban döbbentem rá, hogy azért is külön jó, mert pont kezdő olvasóknak való kis kötetek ezek, szóval örülök, hogy elcsíptük 🙂 !
Egyébként meg jól elidőztünk a könyvtárban is, de az előtte lévő madár ösvényen meg főleg, ahol egész évben ki vannak rakva etetők meg odúk, Toma meg kinézett magának egy denevérodút, és ott vizsgálgatta, nézegette, kereste hátha talál benne egy árva denevért, de sajnos csak az üres odút nézegethettük, de azt jó sokáig 🙂 :
Erről jut eszembe, hogy baby boom van itt a környékünkön, ugyanis ha minden igaz megszülettek a kis hattyúk, bár mi még nem láttuk őket, csak Máté mesélte, hogy tegnap hazafelé gyalogolva, látta az apukát, ahogy rengeteg kis hattyúval úszkál 🙂 . Mi tegnap ezt napközben még nem tudtuk, lementünk ide a kis öbölhöz megnézni, hogy kibújtak-e már a kicsinyek, a hattyú mama még a fészkén ült, szóval gondoltuk, szegény még mindig kotlik, viszont mielőtt elindultunk volna, feltűnt egy kacsa mama, 6-7 apró, bár annál virgoncabb és fürgébb kis kacsával, és annyira aranyosan úszkáltak a nádasban, hogy tényleg öröm volt őket nézni 🙂 !
A hétvégére bőven van programunk, most ötre megyünk a művelődési házba, ahol este 7-ig tart majd a Suli Gála, aztán reggel 9 körül Veszprémbe kell lennünk, a Családfő autós találkozójára megyünk, aminek csak Toma örül nála jobban 🙂 , Veszprémből Siófokra vonulunk, ott ebédelünk, tavaly is nagyon jól éreztük magunkat, utána még visszamegyünk Veszprémbe, egy kis családlátogatásra és gyanítom, hogy benne leszünk az estében, amire hazaérünk. Vasárnap pedig muszáj Tomával gatyába rázni a pótolni és tanulni valókat, mert hétfőn már ő is megy természetesen suliba, de már csak 19 nap van hátra az iskolából, amit azt hiszem fél lábon is ki lehet bírni 🙂 !!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: