Szőrén-szálán eltűnt…

… ez a hétvége 🙂 … Nagyjából minden úgy alakult, ahogy gondoltuk, pénteken nagyon jó volt a Suli Gála, Tomáék nagyon cukik és nagyon ügyesek voltak, szuperül táncoltak azon a nagy színpadon, mint később megtudtam, eddig még egy első osztály sem lépett fel ezen ott a művházban, csak előzőleg, amikor még  a suliban zajlottak az előadások akkor ott, szóval ez nagy bevállalás volt E. néniéktől, de hát ők már Máté idejében is élen jártak a fellépések, osztály műsorok megalkotásában 🙂 … Minden osztály és fellépő nagyon jó volt egyébként, és volt olyan, ami meg is nevettetett minket, na de erről ennyit 🙂 …

Ketten mentünk a Családfővel és amire összeszedtük utána Tomát, 7 óra is elmúlt amire hazaértünk. Másnap reggel indultunk a most már szokásosnak mondható autós találkozóra Veszprémbe, alig bírtunk elindulni egyébként, mert mindannyian szerettünk volna menni, de valahogy olyan jó lett volna, ha délután kezdődött volna a találkozó, ami ugye lehetetlen, szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy szombat reggel nem sok kedvünk volt, nemhogy elindulni, de felkelni sem 🙂 , de azért természetesen hősiesen összeszedtük magunkat és elindultunk, igaz kicsit késve, éppen ezért még ajándékot is nyertünk – ugyanis az utolsónak érkező és sorszámot kapott kocsi jutalomban részesült 🙂 – hát mit mondjak, ezt pont nekünk találták ki 🙂 … Veszprémből aztán Balatonvilágosra vonultunk a sok PT Cruiser között, ott a Milleniumi szoborhoz ment a csapat, és volt közös sorsolás, beszélgetés, ajándékozás, és gyönyörű volt onnan a rálátás a Balatonra, mi ezt élveztük a legjobban, meg, hogy picit Balcsi közelben voltunk 🙂 !

Délután visszamentünk Veszprémbe, Kati mamánál elő szülinapoztunk, ugyanis ezen a héten kedden lesz 76 éves! Persze este lett, mire hazaértünk, tegnap meg főzés-mosás-takarítás mellett, maratoni pótlásokat hoztunk be Tomával, jól el is fáradtunk, úgy igazán semmi különös nem történt ezeken kívül, mert Máté is tanult, a Családfő szegény meg itthonról dolgozott, szóval igazi “kellemes” vasárnapunk volt 🙂 …

Reggel Toma olyan simán, sőt, örömmel ment suliba, már itthon is vicces kedvében volt, ahogy beértünk ott meg megint nyakába ugrottak a cimborái, aztán miután kiörömködték magukat, Toma lazán hátraintegetett, hogy szia anya, aztán el is tűnt 🙂 … Úgy örülök, hogy ilyen jól érzi most már magát, hihetetlenül nagy változás ez a pár hónappal ezelőtti állapothoz képest!

Remélem ezen a héten lesz időm az itthoni lemaradásokat behoznom, na meg egy csomó pluszt is csinálni, főleg a kert terén a lemaradások mellett, mert ez az utóbbi 2 hét először Máté laza érettségis hetével és főleg azok programjaival, aztán Toma lebetegedése, meg a játszós, majd a próbálós napjainkkal, csak a szintentartásra futotta az időből…