Nagy várakozás és legfőképp készülődés előzte meg a gálát, szerintem nagyjából a múlt hét, ennek bűvöletében telt az iskolában. Toma ugye beteg volt azon a héten, de E. néni az ofőnk, azt kérte, hogy ha lehetséges szerepeljen ő is a fellépésen, mert akkor nekik is egyszerűbb, nem kell átvariálni semmit. Múlt héten csütörtökön és pénteken, mint írtam már próbálni jártunk, akkor is jóleső zsongás volt az egész társaságon. A Gálára péntek délután fél 5-re mentünk a közeli művelődési házba, ahol most már másodszorra tartották a műsort, mert a suliban nincs ekkora hely, színpad és lehetőség. A gyerekek ünneplő ruhában – volt, aki fellépő ruhában – érkezett, beadtuk Tomát az osztályához, mi pedig igyekeztünk ülőhelyet foglalni magunknak, sikerült is, ráadásul egy a mostani osztályból két anyuka mellett ültünk a Családfővel, mögénk pedig még Máté volt osztályából az egyik barátjának a családja került, akik a kisebb tesó miatt jöttek persze, aminek nagyon örültünk, a társaságunk is jó volt 🙂 !
Azt külön örömmel nyugtáztam, hogy Toma nem izgult a nagy színpad miatt, mert még a próbák előtt mondogatta, főleg kérdezgette, hogy mi, hogy lesz, beszéltünk róla, el is mondta, hogy kicsit izgul vagy inkább izgatott, mert mi lesz például, ha elesik a színpadon… 🙂 ??? Egyébként megértem, tök jogos kérdés, szerintem mindenkiben felmerül hasonló, ha már szerepelt valaha is, de megnyugtattam, hogy ha ilyesmi előfordul, akkor a világ legtermészetesebb módján álljon fel és folytasson mindent, mintha mi sem történt volna 🙂 … Na aztán ez később már elő sem jött, a próbákon jól, sőt, élvezettel szerepelt, nevetgélt és hasonlók, és az előadáson is ugyanez volt a helyzet, csinált mindent, mintha nem lenne ott senki sem 🙂 , és nagyon kis ügyes volt, külön érdeme, hogy nem volt a legjobb formában, egy hétig majdnem kiesett a próbákból, de mindent csinált teljes gőzzel és nyugalommal!
A Gála egyébként szerintem nagyon színvonalas volt, rengeteg munka volt benne, mindenféle műsorszámok előfordultak: egyéni szavalások, osztályműsor, csoportos versenyszámok, néptánc, osztályműsor Örkény darabjából a Tótékból (ezen annyit nevettünk, az egyik fiú szerintem vérbeli színész), egyéni táncok is előfordultak, Tomáék ugye osztálytánccal léptek fel, volt aki hangszeren játszott, csoportosan furulyáztak, de egy kisfiú egyedül zongorázott például és még az énekkar is fellépet, szóval tényleg tartalmas, színes, változatos volt az egész!
El is tartott 7 óráig a műsorfolyam, eléggé fáradtak voltak azért már a gyerekek, legalábbis az elsőből, Tomán különösen látszik az utolsó csoportos képnél, hogy azért az a délután kicsit megnyúzta nyilván a betegség után. Sajnos a képeknél nem voltam csúcsformában, eléggé bent is ültünk a sor közepén, nem tudtam kimenni fotózni, legközelebb ügyesebben ülünk 🙂 , de tulajdonképpen annyira beleolvadt Toma a tömegbe a táncnál, hogy szerintem egyébként sem tudtam volna jól fotózni.
A végén az egész iskola kivonult a színpadra, szép aláfestő zene mellett, Toma az első sorban a nyakkendős kisfiú mellett áll jobbra, azt nem tudom, hogy keveredett az ingje félig csálé állapotba, mert amikor megérkeztünk be sem volt tűrve 🙂 , na de hát nyilván ez legyen a legnagyobb bajunk 🙂 …
Azért az előadást felvettem persze, Toma balról a második sorban, az utolsó előttiként táncol, de sajnos nem nagyon látszik 🙂 :
Jövőre újból lesz Gála, szerintem akkor is mindenki ugyanilyen lelkes lesz 🙂 !
