Nyárkezdet

Az az igazság, hogy nagyon nincs időm írni… Hirtelen annyi minden van erre felénk, de gondolom máshol is. Pedig szombaton megint kerteztünk 🙂 , tehát itthon voltunk, de ebben a hihetetlen nagy kánikulában ez volt a legjobb amit tehettünk… Az utolsó nap ugye a csütörtök volt a fiúknak a suliban, délután négykor összeszedtem Tomát és Vince barátját, hazahoztuk a matek és rajz dobozt a suliból, a benti cipőt, tesi cuccot, a kispárnát – amin délutánonként le szoktak feküdni pihenni a gyerekek, köztük Toma is a padra, közben mesét olvasnak a tanítónénik – a kis épület folyosóján hagyta a használója, így emlékszem, hogy abban a hihetetlen melegben még visszaszaladt érte, mi addig Vincével vártunk rá. Közben rájöttek, hogy megmutatják nekem milyen jól is tudnak fára mászni, úgyhogy a suli kertjében még felmásztak az egyik könnyedén megmászható fára 🙂 , de legalább ott árnyék volt 🙂 … 

Azért ott már alig vártam, hogy hazaérjünk, és egyébként a legjobbat tehettük a medence felállításával, mert foggalmam sincs, hogy bírtuk volna ezt a nagy hőséget nélküle, valószínűleg nagyon nehezen 🙂 , azt hiszem, ha többet őszig nem fürödnénk benne, már most is kihasználtuk volna egész nyárra 🙂 … Legnagyobb nyertesei persze Tomáék voltak, akik hűen a tanév végéhez, általában Vincével lubickoltak benne egész héten. Mátéval meg csak egész hétvégén fürdőztek benne a fiúk, délelőtt és délután, és még a vasárnapi vihar előtt is egész végig használatban volt 🙂 . A hétvége első felében nem is történt nagyon más, vasárnap pedig szülinapra volt hivatalos Toma, Andor barátjához mentünk, akinél nagy buli volt az tény 🙂 . Remekül érezték magukat, még egyesek a szemerkélő esőben is fürödtek, mondjuk Toma nem, mert saját maga úgy döntött nem megy be a vízbe, ugyanis egyre jobban köhögött, és még most is krahácsol sajnos, talán-talán javulóban van a dolog, de pont a szünet kitörésével jött elő a köhögés is sajnos…

Hétfőn pedig már délelőtt Beniék jöttek hozzánk, előző nap érkeztek meg Angliából. A fiúk persze hihetetlenül boldogok voltak, barátnőm is egész nap nálunk volt, közben délután megérkezett a keresztfiunk is, egész nap etettünk, de tényleg 🙂 , valaki mindig éhes lett, meg kibeszéltük talán az egész elmaradt évet, de még tán mindig nem eléggé 🙂 . A fiúk nyilván önálló életet éltek, röhörésztek, sőt, a délután jelentős részében (3-8-ig) monopolyztak, annyira jó volt őket így látni 🙂 , az meg külön érdem szerintem, hogy a mai világban ők egyáltalán leülnek társasozni és még élvezik is 🙂 !

Beni persze nálunk aludt, meg még ma is velünk lesz, aztán majd kis szünet után megint visszatér hozzánk. Ma Mátéval a Margitszigetre készülnek, szóval van itt mindenféle önálló program is persze. Azt még nem tudom, hogy mi ma éppen mit csinálunk Tomával. Van pár ötletem, neki is, valakit áthívna szíve szerint, de tegnap este még, mivel a doktornénink szabin van, a helyettesét is meglátogattuk a rendelőben – este 7-kor, miután a barátnőmék hazamentek tőlünk – mert annyira nem tetszett ez a köhögés nekem, egyelőre mondjuk nem írt fel semmit, úgyhogy saját kezünkbe vettük a gyógyulást, inhalálunk amennyit tudunk. Szóval lehet, hogy ezt a napot egy kicsit a gyógyulásra fordítjuk, mert ebben a nagy melegben ami elmúlt, nem volt szívem levenni a napirendről a medencézést, szóval most, amíg az idő is partner ebben, egy kicsit tényleg visszafogottabb, gyógyulósabb napok jönnek 🙂 …