Valahogy a teljes nyári szabadság berobbanásával együtt kezdjük felfogni, hogy tulajdonképpen szünet van. Ezt úgy kell elképzelni, hogy szinte mindig társaságunk van vagy így, vagy úgy. Vasárnap ugye Toma szülinapozott az egyik osztálytársánál, hétfőn megérkeztek az Angliába szakadt barátaink, az egész napot együtt töltöttük itt nálunk, aztán persze Beni maradt még több napra és éjszakára. Kedden Mátéval együtt bementek a Margitszigetre, nagyon jól érezték magukat, elég fura, hogy ők már mindent önállóan intéznek, ott bejárták az egész szigetet, voltak a japán kertben, meg mindenfelé, állítólag egy órát ücsörögtek a szökőkútnál és kétszer is meghallgatták a zenélését 🙂 , ez is egy olyan szívmelengető dolog, mert azért csak van valami látszata a rengeteg Margitszigetre járásnak és zenélő szökőkút hallgatásnak 🙂 … Beni egyébként nem is emlékezett a Margitszigetre, szerinte nem is járt ott, lehet, talán piciként volt esetleg, mindent Máté mutogatott neki, meg az odavezető úton, mert a kettes villamossal mentek a Jászaira, szóval a tipikus turista útvonalat járták végig 🙂 .
Mindeközben mi itthon Tomával próbáltunk valamiféle rendet vágni, megvártuk a futárt, aki Beni névre szóló Bayern Münchenes telefontokját hozta, ugyanis másnap volt a szülinapja és Máté rendelte neki az ajándékot a saját tokjából kiindulva 🙂 . Aztán délután elmentünk az egyik közeli nagy kertészetbe, ahol trópusi páratartalom mellett – éppen fellocsoltak mindent az amúgy is tikkasztó hőségben – megvettük a japán örökzöld futóloncokat ide a kertbe, az egyik még üres kerítés mellé fogom ültetni őket. Ebben a kertészetben van egyébként teknős menhely is, mindig megnézegetjük őket, ha arra járunk, Toma kicsi korában nagyon élvezte, külön program volt, bár most is eléggé szereti figyelni őket 🙂 :
Közben vettünk egy kis ajándékot, levendulás fürdőolajat és hasonló finomságokat a tanítónéniknek, mert másnap volt az évzáró. A loncoknak nagyon örülök, egyébként Toma is teljesen belelkesedett amikor elárultam, hogy az egész kerítést 2-3 éven belül teljesen befutják, lelkesen kérdezgette, hogy akkor amikor ő 9-10-11 éves lesz, akkor mekkorára nőnek 🙂 … El is neveztük őket lonci babáknak, mert mondtam, hogy ezek még kis csemeték és szegénykék jobbra-balra dülöngéltek a kocsiban, amire hazaértünk velük, próbáltuk istápolni őket, bár még időm nem volt elültetni őket, de holnap, meg azután nagyon fogok igyekezni 🙂 … Nagyjából egy időben értünk haza a fiúkkal, akiket a Családfő útközben felvett és hazahozott, aztán már minden fiú a medencében landolt, annyira meleg volt…
Másnap megint főztem délelőtt, mert ugye most mindig többen vagyunk, sőt általában meglepetésszerűen betér hozzánk éppen valaki, így ez alatt a nem is egy hét alatt készült csirkepaprikás, bolognai spagetti, fasírozott, gofri kétszer is, palacsinta, ma lángos és lesz még rántott husi, nem kis kiszerelésben természetesen. Reggel pedig Bayern Münchenes gofri tortával és persze az ajándékával köszöntöttük Benit 🙂 , ilyen is nagyon rég, kiszámoltuk 7 évvel ezelőtt volt, hogy együtt ünnepelhettük a szülinapját 🙂 …
Persze délután otthon is volt náluk ünneplés, meg reptérre rohanás, mert a harmadik fiú akkor érkezett haza, szóval ott is mindig van valami természetesen. Aznap még osztály ajándékot is beszereztem frissen, a megbeszélt utalványok mellé akkor vettem meg a cserepes virágokat, délután volt Tomáéknál az évzáró, még éppen megúsztuk az udvaron a közös évzárót, aztán amikor mindenki az osztályokba vonult kezdett leszakadni az ég, ami elég szerencsés helyzet volt, mivel az alatt a fél óra alatt amíg megkaptuk a bizonyítványt és hasonlók az eső is kieste magát 🙂 …
Másnap délelőtt valahogy véletlenül csak hárman voltunk itthon a fiúkkal 🙂 , így aztán ilyenkor mindig nagy romeltakarításba kezdek gyorsan, meg azért megeresztettünk pár kör Ki nevet a végén társast, délután Máté évzáróra ment, aztán később persze kiegészültünk Benivel. Egyébként Toma nem is akarja, hogy akkor jöjjön át valamelyik barátja, amikor Beni nálunk van, mert szeretné kiélvezni ő is a közös időt, ahogy mondta 🙂 . Így aztán mindig a nagyok nyomában van általában, de nagyon jó fejek, beveszik mindenbe, együtt medencéznek, fociznak is, meg persze az összes kibeszélni valójukat is meghallgatja Toma is 🙂 , és monopolyznak rengeteget, ami tök jó, persze Toma ebben még nem teljes értékűként vesz részt, általában Máté mellett játszik, és vagy az étkező asztalnál, vagy a nappaliban játszanak 🙂 :
Tegnap csúcsjárat volt nálunk, a fiúk mellé a kersztfiunk is itt volt, egyszer csak megérkezett hozzánk, úgyhogy gyártottam a palacsintákat rendesen, rengeteget beszélgettünk, délután a fiúk meg rengeteget medencéztek, este vittem haza őket, ahol megint csak megvitattunk mindent hosszasan. Ma ők az egyik rokonhoz mennek Pomáz mellé és ott is alszanak náluk, Máté pedig a Családfővel egy meghívásos horgász versenyre ment Debrecenbe. Így aztán mi meg Tomával maradtunk kettesben, nemsokára jön át hozzánk Dani barátja, estig lesz itt, úgyhogy ma ilyen társasági életet élünk 🙂 . Nagyon még nem jutottunk el semerre, de gondolom, hogy ami késik az nem múlik, most ennek van itt az ideje, mivel szerdán már sajnos hazautaznak az angliaiak, úgyhogy ki kell használni a napokat, talán utána már én is többet írok majd, mert persze lenne miről, csak valahogy a megvalósításig nem jutok el mostanában 🙂 …
