Évzárók, bizonyítványok

Az évzárók is természetesen már a múlt héten lementek. Tomáét részletezem, egyrészt mert ezen voltam jelen, másrészt mert ere még felhatalmazáson van 🙂 . Szerdán volt az ünnepség és én meg voltam győződve, hogy ezt most a tornateremben tartják, mert annyira lehetett látni, hogy tornyosulnak a felhők és még viharjelzés is érkezett a telefonomra, szóval lehetett készülni egy nagy égszakadásra. Megjegyzem nagyon fura lett volna bent az évzáró, mert emlékezetem szerint Máténál minden tanévzárás az udvaron zajlott, meg az évnyitók is, kivételt képezett a legelső évnyitó, amikor szakadt az eső és ami Tománál is éppúgy zajlott 🙂 …

Na, de a lényeg, hogy az iskolai vezetésnek tán összeköttetése van az égiekkel, mert mindezek ellenére elég nagy meglepetésre kint rendezkedtek be, gyülekeztek az osztályok, persze Tomáék is szépen az udvaron.

De nem elég, hogy merészek voltak, még sikerült is megúszni az elázást, ugyanis lement a kissé azért sietős évzáró műsor és amikor vonultunk át a kis épületbe az elsősök termébe, akkor eredt el az eső, ami majd aztán hatalmas zuhé lett, de mindez minket egyáltalán nem zavart, ugyanis jó fél óra múlva, amikor végeztünk a teremben, már csak cseperészett valami fentről 🙂 .

A lényeg ugye a bizonyítvány, ami gyönyörű szép, jeles lett Tomának és amire nagyon büszkék voltunk! Nem így persze az érintett, akinek kicsit rosszul esett, hogy nem lett kitűnő és az igazgató néni nem hívta ki magához, hiába a maximalizmusa és a versenyszelleme Mátéhoz hasonló 🙂 … Náluk ugye még nincsenek jegyek, hanem értékelnek, amiből az olvasható ki, hogy a rajz és az írás másolás pontatlansága miatt nem sikerült az a kitűnőség. Amivel én már Máté idejében is úgy voltam, hogy persze, hogy nem az a legfontosabb, sőt, én más dolgokat érzek fontosnak, azokat a képességeket, készségeket, gondolkodásmódot, amik fontosabbak a jegyeknél és ami Tománál és Máténál is megvolt és van is érzésem szerint 🙂 , és ami majd a távoli jövőben az őket boldoggá tévő sikerességhez kell!

Na, de ez ugye Tomát annyira nem hatná meg, még ha ilyen részletesen kifejteném akkor sem 🙂 , és az az igazság, hogy kicsit többet is gyakorolhattunk volna, mert jobban belegondolva tényleg nem sokat tanultunk Tomával itthon, az olvasáson kívül, amit viszont minden nap csináltunk (és amiben az egyik legjobb), keveset gyakoroltunk, néha-néha, így ennek fényében még szebb ez a bizonyítvány – nekem 🙂 … Mondjuk az nekem is az utolsó két hétben derült ki, hogy tényleg sokszor kihagy betűket a másolásnál Toma, addig mondjuk szerintem nem is fektettek sok energiát a másolásra írás órákon, de lehet ez sem igaz, mert ugye a tankönyvek is nagyrészt bent maradnak a suliban, hátra nem mehetünk csak nagy ritkán, szóval ha nem jön haza valami mondjuk hétvégén, mert elfejti az illetékes, akkor nem látom miből, hogy haladtak, ezért nem szeretem egyébként ezt a rendszert, de hát ez van, ehhez kell alkalmazkodni.

Viszont, arra jutottam magamban, hogy jövőre mindenképpen többet gyakorolunk, egyrészt mert ezt a másolást simán lehet és az én mércém szerint is kell tökéletesíteni, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy ez ugyanúgy fontos Tomának, mint anno Máténak és egy kis többlet munkával meglehet az a kitűnő bizi jövőre, és ebben egyértelműen támogatni kell 🙂 ! Mondjuk azért hamar helyrebillent a lelki egyensúlya az érintettnek, főleg, hogy csak az egyik barátja lett kitűnő a négyből, szóval voltak sorstársai szerencsére 🙂 … Egyébként E. néni nagyon megdicsérte, főleg, hogy év elejéhez képest is mennyit változott, fejlődött és külön elővette a számkirály koronát, hogy megmutassa nekünk milyen élvezettel viselte a fején a “király” elég sokszor, nagyon aranyosak voltak Vajkkal együtt, aki a másik nagy számkirály versenytársa volt Tomának 🙂 :

Ott, Toma mögött az a kis terem, a játszó és pihenő helye az osztálynak, ezt csak azért említem, mert ezt nagyon szeretem itt az elsőben-másodikban, hogy van egy pihenő szobájuk, ahol szó szerint elterülhetnek a babzsákokon, egy fotelben, van aki polifómot is hozott a délutáni szundihoz, mi csak párnát vittünk be, tudtam, hogy erre Toma nem alkalmas, azt viszont nagyon szereti, hogy a padjánál ebéd után azon pihenget, miközben a tanítónéni valamit olvas nekik… Ez a fotó meg csak úgy, Vajk haverral 🙂 :

A jeles bizonyítványhoz oklevél is járt E. nénitől (ami megy is az emlék dobozba 🙂 ), meg egy könyv a jó tanulmányi eredményért (és amit remélem kiolvasunk, bár Toma szerint nem biztos, mert lányos, ugyanis egy kislány a főszereplő 🙂 …) és a kajla útlevél, ami minden alsósnak úgy tudom jár és amit azért használni is szeretnénk 🙂 :

Azért pár szóban talán Máté bizijére is kitérhetek, ami nagyon jó, azt hiszem egész pontosan 4,1 lett és mindezt nem megszakadva, bár azért sok munkával érte el! Még mindig a legjobbak között van osztályszinten és ami még ennél is fontosabb jelenleg nekem, hogy szuperül érzi magát a bőrében és a társai között is! Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen nagyszerűen teljesít a gimiben is, teszi ráadásul mindezt minden noszogatás nélkül, önállóan! Azt hiszem egy évvel ezelőtt, amikor még csak elmélkedtünk róla, hogy milyen is lesz az új iskola, osztály, közösség, boldogan kiegyeztem volna egy ilyen eshetőséggel és eredménnyel… Máté évzáróján már nyilván nem voltunk jelen, szóba sem kerül ez már természetesen, az osztályban várta őket az ofőjük és egy nagyobb beszélgetés, értékelés után megkapták az első bizijüket a gimnáziumban 🙂 !

Hát, ilyen, szerintem nagyon sikeres volt nálunk a 2018/19-es tanév, hajrá az újnak, ami azért csak ne jöjjön olyan gyorsan, had élvezzük ki a nyarat alaposan 🙂 …