Bazilika és kilátó, robotos kávézó

A sorrendet tekintve fordítva történt a látogatás, de nem volt szívem valahogy a bazilikával szemben a kávézót előretenni a címben 🙂 … Szóval a robotos kávézóba már ezer éve el akarunk jutni, de mivel ez tipikusan olyan program, ami kicsinek és nagynak is egyaránt jó, és amit mi sem támaszt alá jobban, hogy Máténak is volt kedve jönni 🙂 , sőt, még jól is érezte magát 🙂 , szóval egyértelmű volt, hogy csak együtt mehetünk arra a helyre. Ez viszont csak így július elején tudott összejönni, úgyhogy kivártuk a sorunkat. A kocsit Csepelen leraktuk és járművezve mentünk a kávézóig, amivel két legyet ütöttünk egy csapásra: nem kellett parkolóhelyet keresni és persze fizetni a zsúfolt 8. kerületben, másrészt pedig legalább Toma is kiélhette járműves szenvedélyét 🙂 … 

Ahogy beléptünk, már éreztük, hogy szuper lesz ez minden szempontból, egyből megláttuk a kedves kis robotokat 🙂 :

Tomának tetszett persze a legjobban minden, de ez tényleg olyan hely, hogy a felnőttek is nagyon jól tudnak szórakozni, Máténak is nagyon bejött minden, meg nekem is persze 🙂 :

Rendelni és fizetni a pincéreknél kell, amiket kérünk, azt viszont egy robot hozza ki:

Nagy szenzáció az egyik kis robot, akitől angolul lehet kérdezni, a falra ki van téve egy lista angol mondatokból, amiből válogatni lehet, Tomának pedig súgtunk, hogy mit kérdezzen. Ráadásul a robot válaszol is bólint vagy becsukja a tenyerét, valamilyen testbeszéddel reagál, na itt nagyon sokáig elvoltunk 🙂 :

Toma alig akart eljönni, még fizetés után is ott ücsörögtünk jó sokáig, ő meg persze a robotot szórakoztatta 🙂 . Meg kellett ígérni, hogy mindenképpen visszajövünk, amit elég könnyű lesz betartani, ugyanis a kávézóhoz nagyon közel van a Zászlómúzeum, amit teljesen véletlenül a térképet szemlélve vettem észre a telefonomon, mielőtt mentünk. Gondoltuk, hogy megnézzük, mert úgyis nagyon szereti a zászlókat Toma és ismeri is, szerintem főleg a focinak köszönhetően, de sajnos amikor odamentünk kiderült, hogy csőtörés volt a házban pár nappal korábban és azon a héten nem nyitottak ki, szóval megpecsételődött, hogy visszatérünk 🙂 !

Ha már így felszabadult az időnk, gondoltam ne menjünk még haza, úgysem volt sok kedvünk a 4-6-os villamos helyett járó pótlóbuszra visszaszállni 🙂 , mentünk a metróhoz és célba vettük a Szent István Bazilikát, ahol még soha nem jártunk a panoráma kilátóban, de oda is már igencsak régóta terveztünk elmenni 🙂 . Azért persze megnéztük magát a bazilikát is, Máté már járt ott, de Toma még nem, ráadásul mindenkinek nagyon tetszett!

Utána indultunk a kilátóhoz, ahová végül eldöntöttünk, hogy lépcsőn megyünk fel, bár lehetett volna liftezni is, de kihagytuk. Nem volt az a nagyon meleg idő, de még így is jól kimelegedtünk, amire felértünk, ha jól emlékszem valahol olvastam, hogy több mint 300 lépcső vezet felfelé:

A kilátás pazar és gyönyörű, tényleg nagy élmény, főleg, hogy ez még nekem is új volt, egyikünk sem volt még ott fent 🙂 :

Ha lúd, legyen kövér, lefelé is lépcsőztünk, de még itt is akad szépség 🙂 :

Tényleg élmény volt, pedig Máté vonakodott a bazilikához jönni, hiszen már látta, de a végén bevallotta, hogy nagyon tetszett neki minden 🙂 , kár lett volna kihagyni!