Horgászverseny

Hát, mit ne mondjak, ez is lassan két hete volt, jobb lesz felpörgetni magamat… Szóval a Családfő és Máté benevezett a közeli horgász tóra egy páros pecaversenyre. Reggel 6-ra kellett menni – nekem ez mindig tikkasztó 🙂 – aminek nagyon örültek, mert végre nem egyénileg, hanem együtt lehetett versenyezni, de csak 2 fő indulhatott természetesen. Toma meg kicsit odavolt, egyrészt, hogy ő nem horgászhat, másrészt, amin mostanában mindig és ami így is lesz még egy darabig szerintem és tök normális, csak kicsit fárasztó, hogy árgus szemekkel nézi mit lehet Máténak és neki meg nem 🙂 … Ettől függetlenül isteníti a bátyját, úgyhogy ez még nehezebb, az imádat meg a féltékenység elegye, de hát ez van, na 🙂 … Tomát különben sem lehetett volna persze nevezni, úgyhogy azt találták ki, hogy később én utánuk viszem Tomát és ő is horgászik, csak nem számít bele a versenybe, ugye… Az külön megér egy misét, hogy mit hallgattam én Tomától, hogy neki megint velem kellett maradnia és nem vehet részt az izgalmas, fiús kalandokban 🙂 , de ez egy másik történet 🙂 . 

Szóval beszéltünk délelőtt telefonon és mivel este 7-ig tartott a verseny és alig volt valami mozdítás az egész tavon, az 1 órás, horgász szünetes ebédidőben mentünk le hozzájuk, itthon mi is ettünk, aztán indultunk. Azt már megérkezésünkkor lehetett tudni, hogy dobogóra esélytelenek a fiúk, mert délelőtt több haluk elment és ugyan mindenki alig fogott valamit a tavon valószínűleg a meleg miatt, azért akadt egy-két versenyző, aki már fogott, például egy 10 kilós halat. Hát, szóval nekiálltak újra pecázni, Tomának is bedobtak persze, aztán elkezdtek jönni a halacskák, Toma meghozta a szerencsét 🙂 … Apa is fogott, meg Máté is persze és Toma meg kifogott egy 7 kilós halat, ami nem számított sajnos sehova… A lényeg, hogy mindenki örült a végére, pedig jó meleg is volt, én meg ott voltam mellettük és olvastam, szóval igazán jó kis relaxáló délután volt az a szombati 🙂 . 

Este 7 körül, mi eljöttünk Tomával, Mátééknak még ki kellett mindent pakolni a kocsiba, meg akkor megvárták már az eredményhirdetést is, azt hiszem ötödikek lettek, de a lényeg, hogy Apáé lett a 3. legnagyobb halfogó díja, valami 4 kiló feletti hallal. Mi már ugye eljöttünk és amikor hazaértek, a Családfő úgy hozta haza a kupát, hogy Toma nyerte, mert ő meg nagyon el volt kámpicsorodva, hogy az ő halai sehova nem számítanak. Azt a boldogságot leírni nem lehet, annyira örült Toma – megjegyzem, hogy igaziból a 2. hely járt volna a 7 kiló fölötti haláért 🙂 – azóta is a szobájában van a kupa és nagy büszkén mutatta másnap Vince barátjának 🙂 ! Én meg le sem fotóztam a kupát, jut eszembe, majd bepótolom, de mindenesetre az egy nagyon jó pecás nap volt mindenkinek, Máté most ugyan nem nyert, de végre egy jót horgászhatott és halakat is fogott, szóval mindenki boldog volt 🙂 !!!