Ez is egy olyan hely, ahová már régóta készülünk, mert sok szépet hallottam róla és még ráadásul a közelünkben is van, nagyjából 20 perc kocsival. Egy olyan hétfő lett a napja, hogy megnéztük, amikor Máté strandolt a barátaival, ráadásul a szomszédban egész nap fúrtak-faragtak, de iszonyú hangerővel, úgyhogy délutánra megelégeltem a dolgot, amit Toma sem bánt, sőt, örült, hogy megszabadult a hangzavartól 🙂 . Egyébként amikor a kert felé mentünk az autóval jöttem rá, hogy Soroksár milyen szép kis része tulajdonképpen a fővárosnak!
Még gyerekkoromban Csepelen laktak a keresztapámék és akkor szállóigévé vált egy vicces mondat, amire pontosan nem emlékszem, de a lényege az volt, hogy ha nincs elég pénzünk az sem baj, majd Soroksáron nyaralunk. Én ezt még most, felnőtt koromban is pejoratív értelmeztem, és nagyon elképzelhető, hogy annak is szánták a mondat kitalálói 🙂 , de nyilván azért merülhetett fel egyáltalán Soroksár neve, mert olyan mintha egy kis üdülőfaluba vagy most már inkább kisvárosba érkezne az ember. Eleve sváb rész, ami magában hordozza a rendezettséget, és szerintem nagyon szép területei vannak! Ott van mindjárt a Molnár-sziget, ahová ugye rendszeresen átkompozunk és nagyon gyönyörű kis hely, de amikor a Sori meccsre vittem a fiúkat, akkor is a környék ahol megálltunk, nagyon hasonló volt a miénkhez, a kis dunai utcákkal, házakkal. Amikor komppal megyünk át, elszoktunk barangolni a központi rész felé, aminek vannak kellemes kisvárosi részei is és most is, ahogy a kocsival mentünk az utcákon olyan kedves kis utcákat láttunk, szóval nem is gondolnánk, hogy mennyi szépség van arra is!
A botanikus kert pedig szerintem egészen különlegesen szép! Olyan, mintha egy csodakertbe érkeznénk, nekem az tetszett a legjobban, hogy úgy tűnt, mintha nem is egy arborétumban jártunk volna, mert nem voltak éles határok, útvonalak, inkább egy rendezett kirándulóhelyhez hasonlít az egész terület. Mi sem támasztja ezt jobban alá, hogy a kertben van egy tó, amit tök nehezen találtunk meg Tomával, ugyanis a fő útvonalat nem lehetett pontosan kivenni és kétszer tovább bandukoltunk mellette 🙂 . Egyébként az arborétum a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának bemutató és az oktatást gyakorlatban is segítő helye.
Azon a hétköznap délutánon, amikor voltunk, rajtunk kívül senkivel sem találkoztunk, a fő épületben a jegyeladóval beszéltünk (asszem 500 Ft volt a felnőtt jegy, Tomának pedig nem is számolt belépődíjat), ő mondta merre érdemes körbenézni (van kint térkép is), ugyanis ha jól emlékszem 60 hektárnyi a kert, és vicces volt, mert mondta, hogy – azt hiszem 4-kor zártak, mi kettő körül érkeztünk – ha végeztünk azért szóljunk be, hogy tudják, nincs senki a területen, és bezárhatják a kapukat 🙂 … Mi kis kirándulásnak fogtuk fel, persze Tomának először nem volt nagy kedve – ez jellemző mostanában, főleg az ilyen programoknál 🙂 – aztán valahogy az útkeresésnél, meg a bot és kő gyűjtésnél egészen belelendült. Természetesen innen is hoztunk haza egy termetes követ, amit még az is lehet, hogy kifest a megtalálója, hogy a szobájában díszeleghessen…
Itt Toma szerintem éppen a szúnyogcsípéseit vakargatja elmélyülten (a lábánál a féltve őrzött köve 🙂 ), mert a vérszívókból éppenséggel elég sok volt sajnos a kertben, úgyhogy újabb csípésekkel lettünk gazdagabbak 🙂 . Itt a padokon ettünk-ittunk is, mert persze volt, aki megéhezett a “nagy túra” közben 🙂 …
🙂 🙂 🙂 Igen tudom mire gondolsz a “pestiséggel” kapcsolatban, tényleg az van hozzánk a legközelebb, ugye Csepel, Soroksár is Pest 🙂 és tényleg én is nagyon szeretem ezeket a kis eldugott gyöngyszemeket 🙂 !
Olyan jó kis elvarázsolt helyekre bukkansz sorozatosan, hogy ilyenkor néha sajnálom, hogy nem vagyunk “pestiek”:) – tudom, hogy ti sem, de innen nézve az egész környéketek “Pest”.