Múlt héten az egyik borongós napon, Ráckevére autóztunk a fiúkkal. Ha arrafelé jártunk, gondoltam egyet és rávettem a bandát, hogy menjünk először a Ráckevéhez közeli Lórévre, ahol a csodaszép Zichy-kápolna van, aminek a báját az adja, hogy az erdő szélén a falutól messzebb magányosan álldogál. Persze az érintetteknek nem volt nagy kedvük, de azért csak beadták a derekukat. Reggel esett az eső mindenfelé, így ott is, amikor a lórévi komphoz közel leparkoltunk és nekivágtunk az igencsak saras földútnak, mondanom sem kell, hogy a fiúk nem voltak túlzottan elragadtatva 🙂 , sőt, majdnem visszafordultak, de finom noszogatásomra (ne legyetek már ilyen nyámnyilák, fiúk vagytok vagy mik 🙂 ) csak tovább mentek, úgyhogy a kis sétával egy kisebb túrát is megejtettünk, mert az oda vezető utat éppenséggel nem nevezhetjük kiránduló útnak 🙂 … Viszont a látvány mindent megért, legalábbis szerintem 🙂 , de tudtam, hogy csak kívülről csodálhatjuk, azt hiszem csak vasárnaponként van nyitva a kápolna, amikor misét tartanak benne.
Tényleg nagyon megkapó az egész hely, ahogy egymagában álldogál az a szép kis kápolna… Egyébként amikor odaértünk, akkor azért a fiúknak is tetszett 🙂 , volt aki fotózott is, de hosszabb bandukolásra már nem voltak kaphatóak ott a környéken. Ezután vissza autóztunk Ráckevére, ahol miután letettük a kocsit sétálgattunk a városban. Gondoltam, hogy esetleg megnézzük a Hajómalmot, vagy felmegyünk a Tűztoronyba – amiknél már jártunk többször is, főleg Tomával, Máté talán egyszer volt a városban, még amikor kicsi volt – de kiránduló társaim most nem voltak ilyen kedvükben és őszintén szólva nekem is jobban esett csak sétálgatni.
Elmélyül szúnyogcsípés vakarászás közben, amit a lórévi kápolnánál szedett össze az érintett, úgy látszik ez egy ilyen nyár 🙂 …
A templomokat viszont szívesen megnézték volna a fiúk, útba esett egy szép katolikus és a híres, vörös téglás református templom is, de sajnos mindkettő zárva volt. Az első után leültünk az egyik padra és elmajszoltuk az előző este sütött joghurtos-csokis kenyerünket, aztán a második templom után betértünk egy fagyizóba. Ott viszont eszméletlen finom karamell öntetes csavaros fagyit ettünk és még mázlink is volt, ugyanis pont amikor a fagyikat vettük kezdett esni az eső, így a napernyős asztalok alá húzódtunk, és amire végeztünk az eső is elállt.
Nagyon jó kis nap volt és oltári szerencsénk volt, ugyanis épphogy kiértünk Ráckevéről elkezdett szakadni az eső és jó sokáig, a hazaút feléig esett még, örültünk, hogy nem éppen sétafika közben kapott el minket az a zuhé 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: