Talán nem a mi hetünk…

Ez a hét valahogy nem jön össze nekünk. Kezdődött már mindjárt hétfőn, amikor a fogszabályzós rendelőjébe be sem jutottunk, hiába csengettünk a kaputelefonon. Azóta üzenetváltás ugyan már sikerült vele, állítólag félreértettük egymást, de furcsa, azt nehéz valahogy félreérteni, ha visszaírja egy időpontra, hogy akkor jó ha megyünk… Na mindegy, adunk még egy esélyt, meglátjuk. Szóval kezdődött ezzel a hét, aztán akkor ott a cukrászdás fagyizás után Toma szegénykém egész délután a WC-t látogatta. Szerencsére másnapra kutya baja sem volt, de azért ezt kihagytuk volna 🙂 .

Aztán szerdán, miközben itthon voltunk és lebeszéltük Toma egyik osztálytársa anyukájával, hogy másnap a Tarzan Parkba megyünk, hív a szomszéd, hogy itthon vagyok-e, mert a náluk dolgozó munkások beletolattak a kocsimba… Hát, ez a művelet olyan jól sikerült, hogy mindkét jobb oldali ajtó cserére szorul, majdnem sokkot kaptam amikor megláttam… Azóta papírozás és minden megtörtént – hála a Családfőnek – persze fizet a biztosító, de hát éppenséggel az autószerelőnk, aki az egész kárügyintézést is végzi jövő héten szabin van, mondjuk 3 napra mi is Rétimajorban leszünk jövő héten, utána mehet hozzá a kocsi. Akkor mindenestül 2 hét kábé az egész, az első héten lesz rossz, akkor autó nélkül leszek, utána mondjuk a Balcsin leszünk tehát nem fog hiányozni, de hát akkor is na, megint csak boldog lennék, ha ezt kihagyhattuk volna 🙂 …

Azért benyomott ajtóval is elmentünk a Tarzan Parkba a barátokkal – mert az osztálytárs anyukának nincs kocsija és én vittem a bandát – mert nyitni-zárni tökéletesen lehet az ajtókat, a hátsó ráadásul csak picit érintett a nyomódásban, de attól még persze az is csere lesz. Az a csütörtök legalább jó volt, egész napos program volt, délután 5 körül értünk haza, és az egész napot még a fiúk lefojtották itthon egy kis medencézéssel is, mint ahogy másnap délelőtt is ez volt a program, amíg nem jött az eső 🙂 …

Tegnap estefelé aztán elment Máté a strandok éjszakájára az Aquaworld-be, azért kicsit izgultam miatta  is, hogy érnek oda (hárman mentek a barátaival), meg baja se legyen, ráadásul éjfélkor végeztek, az egyik apuka ment értük – mivel akkor már semmi sem jár, ugye – és hozzájuk mentek aludni. Még mindig nincs itthon, de persze közben írogattunk egymásnak, mármint éjjel, szóval minden oké volt, szerencsére…

De a hab a tortán az volt, miközben egy ragtapasszal ragasztottam le Toma sarkát, mutatta, hogy fáj a talpa is, azt is le kéne tapaszozni 🙂 … Hát, a talpán első ránézésre valami szemölcsféle volt, de lehetett szálka, tüske is, ami picit begyulladt, mert piros is volt, nem lehetett pontosan megállapítani. Mindez persze péntek 6 óra magasságában, úgyhogy mentünk a Heim Pálba, nehogy nagyon belobbanjon, később valami csík is látszódott, mintha elindult volna, de aztán nem ment tovább. 

A Heim Pálból átküldtek az I. számú Gyerekklinikára, mert szerintük az volt az ügyeletes, ahol közölték, hogy már a harmadikok vagyunk akiket átküldenek onnan, de nem ők, hanem a Bethesda az ügyeletes sebészet aznap… Jó kis kórház-túrával végre elértünk a Bethesdába, ahol legalább 2 órát vártunk, a csík meg úgy látszott akkor, hogy nő, bár nem sebesen. Egyébként a Gyerekklinikán ránéztek és azt mondták, hogy valami benne lehet, szóval ők sem tudták megállapítani elsőre 🙂 . Amikor végre bejutottunk a Bethesdába kiderült, hogy szemölcs, dunsztkötést raktak rá, hétfőn javasolták, hogy mindenképpen mutassuk meg a gyerekorvosunknak és vele írassunk fel egy krémet, amivel majd kezelni kell, de amíg piros, gyulladt nem lehet. Figyeljük, hogy nem romlik-e, mert akkor menni kell vissza és, hogy a csík nem indul-e el persze, mert az a kis kezdemény lehet a gyulladástól is. 

Hát, szóval ez van most, azt még ki kell találni, hogy mikor mutatjuk meg valami orvosnak, mert hétfőn megyünk Rétimajorba és Eszter néni este 5-től rendel, hát szóval ezt még megálmodjuk 🙂 . A Bethesdába mondták, hogy menjünk nyugodtan vissza hétfő reggel, ha az utazás szempontjából az egyszerűbb nekünk, de ha péntek este ennyit vártunk a sorunkra, valahogy nem vágyunk ilyesmire vagy még rosszabbra az utazás előtt… Hazafelé a kis hős, akinek a lábát nyaggatták és egy szava sem volt, kapott mekis kaját, mert majdnem éhen halt szegény… Remélem ennyi volt a hetünk 🙂 …