Az előző és a következő részek tartalmából…

Mint a sorozatoknál 🙂 , bár ott csak az elmúlt részeket szokás megvillantani 🙂 … Elég sűrű napokon vagyunk túl, pedig már holnap lesz egy hete, hogy megjöttünk Rétimajorból, de utána szinte egyből jött Toma szülinapja, előtte-utána kisebb-nagyobb betegségek jöttek a fiúknál, szóval nem unatkoztunk most sem 🙂 . Már nem is tudom érdemben hol hagytam abba a mesélést, de talán Toma szemölcsénél a talpán, ami ugye péntek estefelé tetőzött és végül a Bethesdában kötöttünk ki, azóta az ecsetelőnek köszönhetően egyre kisebb, bár én valamiféle kifakadásra készültem, de lehet, el kéne mennünk bőrgyógyászhoz vele, Máténál régebben volt szemölcs és azt fagyasztották, de itt még senki nem beszélt fagyasztásról és mintha tényleg szépen múlna, de hát ezt majd csak a nyaralás után ütemezzük be, minden orvos azt mondja, hogy fürödhet vele, szóval egyelőre várunk, hátha tényleg szépen elmúlik.

Pont azon a pénteken, amikor az esti kórház-túrán voltunk akartam baracklekvárt eltenni, de persze az is tolódott szombatra és vasárnapra, ugyanis én lehúzom a barack héját és egy éjszakára lecukrozva állni hagyom, utána főzöm. Egyébként amilyen nehezen készült el az idei lekvár, olyan finom lett, a felét hagyományosan főztem, a másikat botmixerrel pépesítettem és fahéjjal ízesítettem, egyelőre mindkét fiúnak, de főleg Máténak nagyon ízlik, egy kis pohárnyi kimaradt, a hűtőből eszegetjük, a többi a dunsztban van, még mindig, bár ma szerintem bekerülnek a kamrapolcra végre 🙂 .

Rétimajor most is csodaszép és jó volt, a fiúk rengeteg halat fogtak és nagyon boldogok voltak, sőt, még én is fogtam ha jól emlékszem egy keszeget, ugyanis még ilyen soha nem volt, de egyszerre 4 boton lett kapás és én is kellettem 🙂 , az esélytelenek nyugalmával tekergettem az orsót és végül én lepődtem meg a legjobban, hogy lett egy halam 🙂 … Azért persze barangoltunk a környéken is Tomával, meg szalonnát sütöttünk, én pedig leszüreteltem a ház körüli összes vadszilvát és jól beettem belőle 🙂 , a többiek is eszegették, de én egyszerűen imádom! Harmadik nap, amikor hazaindultunk, elmentünk az ozorai várkastélyhoz, ami nagyon szuper volt, egy kis gyöngyszem ott Tolna megyében szerintem, majd teszek fel fotókat Rétimajorról és a várról is, mert persze nem hagyhattam képek nélkül azt a pár napot 🙂 .

Viszont az utolsó nap szerdán, már kezdődött Máténál a betegség, akkor még csak egy picit a torka és a feje fájt, de estére belázasodott. Csütörtökön a gyerekorvosnál kezdtük a napot, ráadásul Eszter néni szabin van, helyettesítették, amit annyira azért nem szeretünk nyilván, de mindenképpen menni kellett Toma lábával, de Mátéval meg még inkább muszáj volt. Vírusos torokgyulladása volt, de az még csak hagyján, hogy az volt, annyira lázas volt egész nap, 39 fölött volt és nem tudtuk levinni semmivel, ez már persze délután történt, úgyhogy telefonáltam Eszter néninek, aki van olyan rendes, hogy szabadsága alatt is rendel telefonon 🙂 és felváltva 3 lázcsillapítót javasolt, ilyen egyébként szerintem kisiskolás kora óta nem volt Máténál.

Azért is volt külön izgalmas a helyzet, mert másnap Toma szülinapja volt, megvoltak már a jegyek a szabadedzésre és oda Máté is mindenképpen akart persze jönni. Hiszek az önszuggesszióban, és most is ez történt, onnantól, hogy beteg lett, Máté azt mondogatta magának, hogy péntekre jól lesz és láss csodát, tényleg jól lett 🙂 ! Láza egyáltalán nem volt, a feje sem fájt és úgy összességében jól érezte magát, jól bírta az egész napot, mert tényleg szívünk sem lett volna otthon hagyni természetesen vagy én vele maradtam volna, de a jegyek is kárba mentek volna és Tomának sem lett volna olyan felhőtlen az öröme…

Mondjuk annak a kis pénteknek meglett a hatása, már este megint belázasodott Máté, aztán egész szombaton szinte  ki volt ütve, feküdt és aludt, de azért mintha jobban is lett volna, csak sok volt neki az a nap nyilván. Délután az időmérőt már megnézte, mi meg elmentünk Tomával a Mineshow-ra a Vasúttörténeti Parkba, de bár ne tettük volna, mert nagyon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de mivel az illetékes ezért rágta a fülemet már nyár eleje óta, még a szülinapi ünnepségsorozathoz kapcsolódva beiktattuk a repertoárba 🙂 .

Vasárnap viszont a füle is fájdogált Máténak, úgyhogy elmentek a János kórház ügyeletére a Családfővel, mert úgy volt, hogy másnaptól a szerelőhöz megy a kocsim a behorpadt ajtóim miatt, és akkor nagyon nehezen jutottunk volna el bárhova is, de szerencsére nincs begyulladva a füle, egy kicsit a mandulája tűnt akkor gennyesedőnek, de nem kapott antibigyót rá és úgy tűnik nem is kell, mert most már sokkal jobban van szerencsére. Viszont a barátaival a Balatonozás ugrott ezen a héten sajnos, most, talán éppen ma utazott volna, szerintem egyébként az Aquaworld-ben a strandok éjszakáján szedte össze ezt a vírust, szóval most először a nyáron, kényszerpihenőn van, nagy fájdalmára 🙂 …

A tegnap az szinte elrepült, a jó hír az volt, hogy délelőtt szólt a szerelő, amikor odaért hozzá a kárszakértő, 10 percre van tőlünk, más kocsit is felmért, addig én odaértem, és megcsinálta a felmérést a kárrendező az én autómra is. Azt hittem, hogy ezen a héten szerda körül nekikezdenek, de kiderült, hogy csak a jövő héten, szóval pont jó, mert akkor a Balcsin leszünk és azalatt el is készülnek a munkával, szóval nem leszek kocsi nélkül ezen a héten és a nyaralás után sem. Délután, ha már így benne voltam visszavittem a könyvtárba a lejárt könyveket ide a közelbe, mert most nyitott ki a nyári szünet után, aztán vettem pár ruhaneműt magamnak ami már nagyon kellett és jó is, hogy megtettem, mert ezen a héten ilyesmire szerintem már nem sok időm lesz. 

Szombaton utazunk Alsóörsre, de valahogy nem kis munka rendbe rakni a házat és kertet utazás előtt, mert azért bent sem hagyhatom koszosodni a lakást, a kertben pedig füvet kell nyírni – most én leszek a nyíró Máté helyett, nyáron ő csinálja, de most nincs szívem ráhagyni – gazolni kell, főleg a veteményesnél, ahol egyébként nagyon beindultak a paradicsomok és a cukkinik, meg a virágoknál is akad még rendbe rakni való, úgy néz ki Toma egyik barátja is jön hozzánk valamelyik nap, a másik cimbivel és anyukájával is megbeszéltünk, hogy csinálunk valami programot, de szerintem ez utóbbi idő hiányában elmarad, és persze mosni és pakolni kell, ezen túl Tomának pedig remek ötletei vannak medencézésileg is (bár ehhez nem feltétlenül kellek, szóval egyelőre ezt erősítem 🙂 ), de főleg bringázásra és játszóterezésre vonatkozóan is, hát majd meglátjuk mi fér bele ebbe a 4 napba az utazásig 🙂 …