Rétimajor

Mivel itt Alsóörsön, ahol most vagyunk, nagyon jó a szállás, tök szép, tiszta és kényelmes a lakás, éééés, a fiúk, de legfőképp Máté legnagyobb örömére wifi is simán van 🙂 , ezért gondoltam, ha már otthon mielőtt elutaztunk, több nap alatt ugyan, de megírtam a Rétimajoros mininyaralásunkat, és a fotók is félig belekerültek, befejezem a dolgot és képek másik felét is belerakom a bejegyzésbe 🙂 . Voltak még olyan vad elképzeléseim is, hogy esetleg megírom a többi vagy legalább egy elmaradásomat is, de mivel ez a fotó beillesztés is már két napja megy, lehet, hogy ebből nem lesz semmi 🙂 , na de legalább ez az egy kész van…

Az idei Rétimajorozás is nagyon jól sikerült, 3 napot voltunk, mert egyszerűen lehetetlenség volt időpontot kérni már június elején, örülhettünk, hogy ez a pár nap megadatott, pedig ez azért ennyire nem szokott így lenni, hogy ilyen tumultus van ott, bár azért tavaly már voltak figyelmeztető jelek, szóval jó lenne ha erre jövőre is emlékeznénk. Nyilván az ott töltött idő elsősorban a pecázásról szól 🙂 , de nagyban hozzájárul a csodaszép környezet és a kényelmes, szép ház is ahhoz szerintem, hogy mi olyan jól szoktuk ott érezni magunkat. Hétfő délután, amikor elfoglalhattuk a helyünket, szokás szerint kipakolás helyett, a pecabotok kerültek először a tóba 🙂 , és mindhárom fiú egyből leült horgászni.

Főleg a kedd volt a csúcsjárat ilyen szempontból, mindenki sok halat fogott és nagyon boldog volt, legjobban most Máténak örültem, mert idén nagyon keveset pecázott és végre sok és nagy halat fogott 🙂 . Toma pedig tényleg egyre ügyesebb, 10 kilós példányokat fáraszt és fog ki, és nagyon szeret pecázni. A holtidőkben nagyon édes, szuperül elvan, a csalik szagolgatásával (mangós, epres, meg mindenféle illatos cuccok vannak ezekből 🙂 ) és kedden délután tanulgatott messzire bedobni is, ami fontos egy horgásznak 🙂 , és annyira tetszett neki, na meg annyira meg akarta tanulni, hogy még szerdán délelőtt is, sőt, az indulás pillanatában is azt próbálgatta, hiába mondtuk neki, hogy itthon is bármikor kimehetnek hozzánk a kis öbölhöz gyakorolni, fáradhatatlan és hajthatatlan volt 🙂 .

                                                                        Elmélyült csaligyúrás

Mátéról nem lehet, most már jó ideje csak úgy fotót készíteni, szóval alig van pár, de legalább néhányat engedélyezett 🙂 :

Rétimajorban minden olyan szép, öröm ott még csak sétálgatni is, azt csináltuk egyébként, hogy az étteremben megrendeltük az ennivalót, mikor mit, volt, hogy a reggelit is 🙂 , én meg elmentem érte, de volt olyan is, hogy Toma elkísért és úgy bóklásztunk a környéken, hogy előbb indultunk, mint, hogy kész lett volna az ebéd és kicsit bejártuk a terepet.

                                                                    A közeli Nyalóka-sziget

                                                                                      Békales

                          Pedig nem kereste, de talált egy horgászbotot is, ez egy ilyen hely 🙂 

                                                        Madárles

                                                                               Nádi iskola

Az étteremnél van egy játszótér, várakozási időre tökéletes 🙂 :

                                                                          Amíg bementem az ebédért 🙂 …

A madárvilág egyébként ott elképesztő, ahol horgásztunk, tőlünk nem messze, egy gólya szállt le és lépdelt a parton, próbáltam lefotózni, de alig látni:

Gondolom békára vadászott, mert ez volt a másik, amit rengeteget láttunk és néztünk, ahol ültünk ott is ugrálgattak a békák a vízbe, elég volt csak a part közelébe menni 🙂 . Gólya még ilyen közel csak úgy a természetben soha nem volt hozzánk, de láttunk szürke gémet is, szóval nekem ez mindig olyan szuper jó! Ezen kívül mint már írtam, a ház és a tó körül rengeteg vadszilva fa és bokros sárga változata is volt, amiből jó sokat szedtem, és ettük, főleg mondjuk én 🙂 . Ezen kívül befaltam ott egy thrillert is, már rájöttem azért is jó ott nekem, mert úgy érzem büntetlenül olvashatok, hiszen annyira jól elvannak a fiúk a pecával, hogy nem érzek bűntudatot 🙂 … Ilyen a nagy ház hátulról és a mögöttünk lévő tó és ösvény, néhány olyan az utóbbiak közül, mint ami nálunk van otthon 🙂 :

                                                                            Hazai érzet 🙂 

Most már lassan hagyomány lesz, hogy ott estére, ez éppen kedden volt, szalonnát sütünk, megint a sütővasas változattal, most ráadásul mielőtt mentünk, vásárolni is megálltunk és ha már ott voltunk, vettünk pillecukrot is, amit már olyan rég ki akartunk próbálni, úgyhogy most sütöttünk azt is 🙂 . Máté imádja, így sütve is ízlett neki, nekem meg így jobban ízlett, mint magában, de azért azt hiszem ezért nem fogunk külön sütögetni 🙂 , de persze megettük és finom volt. A fiúk egy kicsit sütögettek is persze, addig felfüggesztették a halfogást:

                                                Kóstoló sütés előtt

Akkor játszott a Fradi azt hiszem éppen Máltán, úgyhogy arra emlékszem, hogy 8-tól azt néztük, addig a sütögetéssel is kész kellett lenni, utána csak ettünk és meccset néztünk 🙂 . Másnap délig még horgásztak a fiúk, illetve Máté már alig, mert akkor kezdte kicsit rosszabbul érezni magát, főleg a feje fájt, meg picit a torka. Indulás előtt már bepakolva, harcsát fogva és a bedobást gyakorolva 🙂 :

Miután leadtuk a kulcsokat, megebédeltünk az étteremben és isteni finom bodzaszörpöt ittunk, nagyon jól készítik ott, utána pedig még volt olyan jól Máté, hogy elmentünk az ozorai várkastélyhoz, ami tényleg nagyon szép és direkt így időzítettük, hogy a horgászattól ne vegye el az időt 🙂 … Erről majd külön írok, mert van róla bőven képem, szóval így zárult az idei rétimajorozás, ami olyan nagyon jó mindig, hiányozni szokott nekünk még év közben is, és ilyenkor mindig felmerül bennünk, hogy ősszel vagy tavasszal is visszamenjünk, bár lehet, hogy ez az egész feeling, ami ott van, nyáron a legjobb 🙂 …