Hirtelen ötlettől vezérelve született ez a kis kirándulás, Toma barátjával, tesójával és anyukájával, akikkel a Tarzan Parkban is voltunk. Rétimajor után és Balaton előtt szuszakoltuk be, az amúgy mindkettőnknek zsúfolt, teendőkkel tűzdelt napjaiba (az osztálytársék is nyaralni mentek velünk egy időben 🙂 ) a kiruccanást, mert hát mikor máskor, most van nyár alapon (azt hagyjuk, hogy utána milyen lavinát indítottam el az autóinkkal, most csak a szépre emlékezünk 🙂 )…
Egyébként az egész nap nagyon-nagyon jól telt és ezt nem csak én állítom, Toma az egyébként vérzivataros este után, még elalvás előtt külön megköszönte, hogy milyen jól érezte magát és nem is emlékszik mikor volt ilyen jó kirándulása 🙂 , és amúgy Andor barátja is ugyanezt ecsetelte az anyukájának és mi is ezt beszéltük most pár napja, egy másik osztálytárs szülinapi buliján, hogy milyen szuper kis napunk volt, szerintem a kocsis tortúra pedig a srácoknak meg kifejezetten kalandos és emlékezetes volt, az tuti, hogy nem felejtjük el 🙂 …
És hát minden nagyobbacska gyerekkel igaz a mondás, hogy társaságban jó kirándulni, mert ha vannak kortársak, hát, még ha barát is az illető, minden flottul, könnyedén, örömmel és vidáman megy 🙂 ! Egyébként maga az úti cél az én ötletem volt, mert ide már régóta el akartam menni, de valahogy nem akaródzott összejönni, nem tűnt nagyon nehéznek, igaz, még nem jártunk ott, de amit tudtam róla, az alapján gyerekekkel is kényelmesnek tűnt. És igaz is lett, mindezt egyébként előző este, a játszótéren beszéltük meg mi anyukák 🙂 . Szóval felautóztunk a Széchenyi-hegyre, a Gyermekvasút végállomásához és felültünk a vonatra, amit itt szólok, hogy épp, hogy elcsíptünk, és asszem ennek is volt aztán köszönhető, hogy az a világítás fent maradt a kocsin…
Tök jó volt egyébként Gyermekvasutazni, nyáron már nagyon régen voltunk, egyébként évente egyszer szerintem mindig elmegyünk, régen Mátéval meg minden évszakban többször is voltunk 🙂 , azóta fújom szerintem kívülről a megállókat, de ez meg egy másik történet 🙂 … Szóval így nyáron különösen jó ott lenni, mert alig vannak, a vagonok nyitottak és vonatozni meg egyébként is szuper 🙂 !
A Szépjuhászné megállónál szálltunk le, ahol átgyalogolva a síneken egyből az erdőbe értünk. A fiúkkal persze megbeszéltük, hogy a kilátóhoz megyünk, ami viszont új volt nekik, és amit Toma akkor is élvez, ha egyedül van korosztályilag, hogy a turista jelzést nekik kellett követniük, mi nem szóltunk. Nagyon egyszerű volt egyébként, a sárga jelzést kellett figyelni és ők örömmel vállalták ezt az egészet, és egész úton lelkesen keresték a jeleket 🙂 . Szóval mendegéltünk a sárga úton, mondjuk egyre meredekebben, de kibírhatóan. Útközben persze a felfedezők nem bírták ki és a nekik tetsző ösvényeken (amik nem voltak kevesen 🙂 ) elindultak felfedező útra, amit mondanom sem kell, nagyon élveztek 🙂 :
A kilátó előtt, az utolsó fordulónál van majdnem a Csanády pihenőhely, ahol már nagyon szép a kilátás.
Sokáig ott voltunk, de elsősorban azért, mert nagy meglepetésünkre egy cicával találkoztunk, akinek el volt törve a farkincája. Persze a fiúk alaposan megdédelgették, Toma különösen odavolt érte 🙂 , ettek is picit a magunkkal vitt szendvicsekből, de szerintem a cicu többet kapott a kenyerekből, gofrikból, kisütött husikákból, mint az érintettek és a kirándulók is azért ettek főleg, hogy neki adhassanak 🙂 . Itt az asztal és pad alatt a cicus eszik éppen, mert itt a pihenőnél még ilyen is van 🙂 :
Nagy nehezen és hosszú idő után elindultunk, bár, Toma magával akarta hurcolni a cicát is, az elválásban sokat segített, hogy addigra a macsek is elfeküdt az árnyékba, szerintem kipihenni a lakomát 🙂 … Innen már nagyon közel volt a kilátó, ami tényleg szuper jó szerintem!
A fiúk imádták, egyből felrohantak a tetejére, alig bírtuk őket utolérni, miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban,
(egy kicsit félresikerült szelfi 🙂 )
le-föl kezdtek mászkálni, úgyhogy jóval tovább maradtunk, mint gondoltuk, de szerintem senki sem bánta…
Amíg – nem kevés ideig – ott időztünk, egy család és egy idős pár is feljött a kilátóhoz, pedig eléggé meleg napunk volt, mondhatni kánikulai, bár igazából annyira a fák között ezt nem lehetett észrevenni. Gondolkodtunk azon, hogy megyünk egy körtúrát, mert van arra egy másik kilátó is, de már eléggé elment az idő is és a banda is éhes volt, ezt pedig már csak egy büfénél tudtuk orvosolni – mivel a magunkkal vitt ennivaló jelentős részét, szó szerint megette a macska 🙂 – szóval visszamentünk arra, amerre jöttünk. Lefelé sokkal gyorsabb volt az utunk, mert lejtőn mentünk ugye, csak arra kellett vigyázni, nehogy valamelyik gyerek leszánkázzon a kissé meredek lejtőn 🙂 …
A Szépjuhásznénál már a Gyermekvasút megállójában van büfé és ezt is gondoltuk ki magunknak, igen ám, de ahogy leértünk a síneken átgyalogolva egyből megütötte a szemünket egy másik, árnyas hely is, ahol csupa fa volt felettünk és ami a legfontosabb: lángost lehetett kapni 🙂 ! Minden gyerek azt akart enni, úgyhogy a kérdés eldőlt, mi pedig kávéztunk egy jót, ami nagyon finom volt, ellenben a lángos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert iszonyú kemény volt, de tényleg úgy kellett leharapdálni belőle, úgyhogy annyira nem volt élvezhető… Ennek ellenére az éhenkórászok azért megették a java részét, a maradékot pedig mi ropogtattuk el, de szó szerint 🙂 !
Aztán mivel miközben ettünk, elment a gyermekvasút soron következő járata, gondoltuk, hogy a legközelebbi járatig, amire majdnem 1 órát kellett várnunk, elütjük az időt a közeli játszótéren, gondoltuk a célnak biztos meg fog felelni. Hát, a célt még túl is teljesítette, pedig semmi különösen extra nem volt benne, de hárman remekül érezték magukat, mert csak mi voltunk. A játszótér egyébként nagyon jó helyen, egy kis tisztáson van, a büféből át lehetett sétálni simán egy ösvényen:
Toma kedvence a csimpaszkodás, amit ott kedvére gyakorolhatott, sőt, Andor tesóját is oktatgatta, mit hogyan csináljon 🙂 :
A játszótér mellett van egy kolostorrom is, ami egy idő után nagy sikert aratott:
Elértük nagy nehezen a következő vonatjáratot is, ahol azért már eléggé lefáradva ültek a túrázók,
sőt, Andor tesója el is aludt 🙂 … Arra mondjuk nem számítottunk milyen autós-tortúra következik ezek után 🙂 , de az a nap tényleg nagyon jól telt, biztos lesz még folytatása 🙂 (már ha, az érintettek el mernek jönni a történtek után velünk 🙂 ) !
