Végre megérkeztünk a két héttel ezelőtti nyaralásunkhoz, az meg külön furcsa, hogy két hete mentünk és egy hete meg már itthon vagyunk… Az első 3 napban, amíg ott voltunk tombolt a kánikula, így nagyon nem kellett gondolkozni azon, hogy mit csináljunk, mert csak a strandon lehetett kibírni a hőséget vagy a légkondis apartmanban, de hát nyilván nem azért mentünk, hogy ott ücsörögjünk 🙂 . Szóval a nyaralás első fele tulajdonképpen a strandon telt, aminek szerintem Toma örült a legjobban, sőt, ő még később is strandolt volna, mert szerinte az az igazi nyaralás, ha minden nap megyünk a strandra, ha nem is egész, de mondjuk fél napig ott is maradunk 🙂 …
Ahogy megérkeztünk Alsóörsre, délután mentünk fürödni, ami már belenyúlt az estébe is, ha jól emlékszem 9 körül jöttünk ki utoljára a vízből, amikor már majdnem sötét volt, úgyhogy végre megejtettük életünk első fürdését az esti Balatonban. Én mondjuk gyerekként többször fürödtem este, tényleg vaksötétben a Balcsiban, és mindig imádtam, mert külön hangulata volt, mindig többen mentünk persze gyerekek és felnőttek és általában nagyon kevesen vagy csak mi voltunk a parton akkor. Hát, most azért ez nem így volt, de most is nagy élmény volt szerintem, bár a melegnek és egy előadásnak köszönhetően azért sokan voltak a vízben.
Ugyanis este 8-kor kezdődött a Csinibaba előadása a strandon, eléggé vicces volt, egy részt elkerítettek, ott volt a színpad és a székek, meg a szépen felöltözött vendégek, akik azért borsos árat fizettek a jegyért, a másik oldalon pedig ott voltak a strandolók, mint ahogy mi is, ráadásul mi pont ott telepedtünk le, ahol elkerítették később az előadásnak egy részt, úgyhogy mindent láttunk és hallottunk a vízből 🙂 , tulajdonképpen végig nézhettük volna az egészet, ha azért olyan 9 körül nem szedjük a sátorfánkat… Pedig nagyon is jó volt ott bent lubickolni, labdázni, Mátéval, amíg világos volt beúszni messzebb, de azért bármennyire is titkolta Toma, ő már egy idő után láthatóan fázott, meg egyébként is este volt már eléggé, szóval nagy nehezen kimentünk a partra.
Ahol jött a következő meglepetés, ugyanis a törülközőinkbe burkolózva baktatva a strandon az egyik unokatesómba és feleségébe botlottunk ott a sötétségben, akik direkt a Csinibabát jöttek megnézni Veszprémből, és csak úgy álldogáltak ott az elkerített rész mögött, ahonnan mindent jól láttak ők is 🙂 . Amire kibeszéltük magunkat és elváltunk egymástól már igencsak este volt, úgyhogy igyekeztünk magunkat minél hamarabb eltenni másnapra, mert tudtuk, hogy a strandon kezdjük és töltjük a napot.
És ez így volt két napig, hogy a strandon kezdtünk és estig maradtunk, mert egyre csak fokozódott a meleg és olyan 35 fokban nem igazán tudtunk annál jobbat elképzelni, hogy fürdünk a Balatonban 🙂 . A két napban a menetrend ugyanaz maradt, későn keltünk, sokáig reggeliztünk, kényelmesen összekészültünk és lesétáltunk a strandra. Ahol általában egyből a vízbe mentünk, bent rengeteget labdáztunk, mi ketten Mátéval vagyunk az úszósabbak, úgyhogy mi szeretünk beúszni messzebb a bójákon túl, ahol már senki nincs, csak esetleg a közelben egy-egy vitorlás és az külön felüdülés, mert ott tényleg majdnem csak a Balaton és mi vagyunk 🙂 !
Szóval sokszor, rengetegszer és sokáig voltunk a vízben, ott általában labdáztunk, néha mi úszkáltunk, vasárnap vettünk ki egyszer vízibiciklit, mert azt is nagyon szeretjük, felváltva tekertünk és kormányoztunk, Toma aktív részvételével, de hétfőn már annyira nagy volt a hőség, hogy terveztük ugyan, hogy megyünk még egyet, de egyszerűen jobb volt a vízben, mint a vízibringán 🙂 . Közben, amíg nem fürödtünk, általában ettünk vagy fagyiztunk, Toma pedig vagy játszóterezett, de legfőképp buborékozott, trambulinozott vagy léghokizott valamelyikőnkkel, ugyanis a strandon van egy Élménypark az árnyas fák alatt, úgyhogy Toma próbálta kiélvezni, amennyire csak lehet 🙂 , egyértelműen a buborék – amiben bukfencezni, ha van partner egymással “lökdösődni” is lehet 🙂 – és a léghoki volt a sztár 🙂 :
Vasárnap megint olyan 8 után mentünk el a strandról, ami tényleg jól esett mindenkinek, mert rég csináltunk már ilyen egész napos strandolásokat, de azt hiszem egyébként nekem (és szerintem a Családfőnek is 🙂 ) ennyi elég is volt belőle, de a legjobbkor voltunk talán a legjobb helyen, mert azt a hőséget ott volt a legjobb kibekkelni, viszont rengetegen voltak, úgyhogy azért ez kezdett sok lenni hétfő estére, de mondom csak a magam nevében nyilatkozom, mert Toma végig élvezte az egészet, sőt, amikor hűvös volt, akkor is felvetette egyszer-egyszer, hogy mehetnénk strandolni is 🙂 …
Hétfőn egy kicsit hamarabb, olyan 7 körül fejeztük be a strandolást, mert aznap volt a hullócsillagok éjszakája, a minden évben ideérő Perseidák meteorraja érkezett, amiket mi egyébként főleg Tomával mindig figyelünk itthon a kertben is, egyik évben 11 darabot láttunk! Most gondoltam én egyet és ebben lelkes követőim akadtak a fiúk is, hogy menjünk ki az alsóörsi kikötőbe és nézzük onnan. Úgyhogy olyan 10 körül lementünk a kikötőbe, sétálgattunk, megnéztük a csodaszép vitorlásokat is, az egyik padon ülve pedig az eget kukkoltuk, ami viccmesélésbe fulladt egyébként, de érdemes volt várni, mert én egyet, Toma és Máté két hullócsillagot, a Családfő viszont egyet sem látott 🙂 , sajnáltuk is érte, de azért úgy nyilatkozott, hogy ő nem tölti a kikötőben az éjszakáját, csak, hogy egyet is lásson 🙂 … Kívántunk is természetesen, mi akik láttunk hullócsillagokat 🙂 , de persze nem mondtuk el egymásnak, hogy tudjanak teljesülni is azok a kívánságok 🙂 !
Tudtuk, hogy másnap már nem lesz strandidő, sőt, akkora ígérték a lehűlés kezdetét és őszintén szólva valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy másnap eső nélkül, hogy lesz ott olyan kb. 12 fokos lehűlés, de éjfél körül hazafelé sétálgatva már kezdtem megérteni. Ugyanis akkor visszafelé baktatva az úton már feltámadt a szél, ami már kezdte sejtetni, hogy tényleg más lesz az időjárás, de ez már a következő nap történése 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: