Kedd reggel egyértelműen látszódott, hogy a borús, szeles időben nem megyünk strandra, Toma legnagyobb bánatára. Éppen ezért megtartottuk azt a jó szokásunkat – mondjuk Máté miatt nem is nagyon tudtunk mást csinálni, aki jó esetben késő délelőtt ébredt 🙂 – hogy későn keltünk, sokáig reggeliztünk. Aznap mondjuk én annyira nem bántam a rosszabb időt, ugyanis akkor játszott a Fradi a Zágrábbal, így az is egyértelmű volt – legalábbis a család férfi tagjai számára és hát valljuk be ők vannak többen – hogy mi is ott leszünk, szóval délután vissza autóztunk Budapestre 🙂 . Előtte azonban, elmentünk a szomszéd faluba, Csopakra a Plul vízimalmot megnézni.
Délben bezárt a malom, egytől nyitott újra, úgyhogy mi nyitásra ott voltunk. Az épületbe meg nem lehetett bemenni, így a kertben nézelődtünk, ahol egy nagyobb fiú éppen a malom vizét nyitogatta-csukogatta. Ha már így alakult, ezt Toma sem hagyhatta ki, és tulajdonképpen ez volt a vízimalom legnagyobb élménye abban a 10 percben Tomának mindenképpen, hogy ő irányíthatta a vizet a malomnál, hol elzárta, hol megnyitotta, nekünk is érdekes volt az egész, olyan volt mint egy zsilip, ami itt a Kis-Dunán, nálunk is szabályozza a vizet és Toma állandóan kérdezgeti, hogy van ez, hogy egyszer magasabb, egyszer meg alacsonyabb a vízszint nálunk és kíváncsi hogy működik, szóval most kicsiben kipróbálhatta 🙂 :
Közben megérkezett egy kedélyes, szimpatikus és igencsak bőbeszédű idős bácsi, aki a vízimalom házigazdája és elmondta, hogy a belépő jegyért mindig ingyenes tárlatvezetést tart azoknak, akik ezt igénybe veszik. Persze mi és még legalább két család élt is ezzel a lehetőséggel és tényleg sok mindent megtudtunk a csopaki vízimalomról, például, hogy a malmot mozgató Séd patak, már 3000 éve itt csordogál 🙂 , de azért amikor az fél óra után is még csak az ókornál tartottunk, a kisebb gyerekek nyűgösködtek, a nagyobbak, mint Toma is éhesek voltak már, akkor azért igencsak segélykérően pislogtunk egymásra, mert el nem tudtuk képzelni, hogy jutunk el a vízimalomhoz egyszer 🙂 … Aztán bejutottunk az épületbe is, megnéztünk bent is rengeteg mindent, és tényleg érdekes volt még a kisebbeknek is sok minden, meg végig is tapogattak sok dolgot, szóval azért végül örültünk, hogy meghallgattuk a bácsit és éhen sem haltunk 🙂 …
Végül a veszprémi mekiben csillapítottuk az éhségünket és még bőven időben voltunk, fél 5 körül már Pest felé robogtunk, a meccs pedig 8-kor kezdődött, gondoltuk, hogy majd milyen korán ott leszünk… Hát, nem lettünk, ugyanis beérve az Egér úttól olyan jó másfél órát araszoltunk a dugóban, az aréna körül is iszonyú forgalom volt, olyan háromnegyed 8 körül ott voltunk a helyünkön azért, de hát na… A meccs pedig, hát, csak azt tudom mondani, hogy a hangulat szédületes volt, az eredmény pedig, hogy 4-0-ra kikapott a Fradi, legfőképp Tomát vágta mellbe, rosszul viselte nagyon a vereséget és a második gól után már vissza akart indulni Alsóörsre…
A második gól után ugyan nem indultunk el, de a 80. percnél azért igen, egyrészt nem akartunk megint már a kijáratnál bedugulni, másrészt nem haza mentünk ugye, hanem a Balcsira, harmadrészt meg akartuk előzni a vihart, amit ígértek estére. Ez utóbbi sikerült is, még valahol Pesten kaptunk egy nagyobb záport a nyakunkba, ami 5 perc alatt véget is ért, onnantól simán autóztunk Alsóörsig és még ott is letusolt mindenki, Toma pedig már rég aludt, amikor elkezdett ömleni az eső, egész éjjel kopogott a tetőablakokon, de azért mi ettől függetlenül jól aludtunk és másnap nem is siettünk felkelni 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: