Mint minden szülinapon nálunk, most is az ünnepelt kedvenc programjait valósítottuk meg. így Máté gondolta ki hová megyünk, ami a gokartozás lett és mivel aznap, vasárnap játszott otthon a Soroksár, azt szerette volna, ha kimegyünk a meccsre 🙂 . Nyilván így készültünk és ami mindig a legjobb nálunk, hogy minden kettő az egyben 🙂 , mivel most is az történt, hogy ami Máténak ajándék az Tomának is az. Legkisebbünk is nagyon izgatott volt, hiszen már nagyon régóta szeretett volna gokartozni, már a Balcsin is próbálkoztunk, de nem volt olyan gokart ott, ami megfelelő lett volna neki, épp, hogy kicsúszott belőle, de kicsúszott, a tulaj szerint jövőre már biztos jó lesz neki! De 1 év nagy idő, Toma el is keseredett akkor, így most mindenképpen a Hungaroringre mentünk gokartozni, mert ott utánanéztünk, hogy van olyan járgány, ami biztosan jó neki is, állítható méretek, ülés, pedál van hozzá, szóval örömmámor volt, részéről, én azért kicsit aggódtam miatta…
Nagyon meleg volt aznap (is), de ez a fiúk kedvét nem szegte, késő délelőtt már a gokarton száguldoztak. először az volt a jó, hogy csak ketten voltak a pályán, Toma is az első kör után tulajdonképpen belejött az egészbe, Máté pedig hozta a formáját, állandóan a leggyorsabb körökhöz közelítő időket ment, úgy, hogy persze ő is most volt először azon a pályán:
Először egy kört együtt mentek, aztán Toma nem jött ki és ment másokkal (!) is kört, de nagyon ügyes volt, sőt egyre gyorsabban ment, az ottani segítők szerint is szuper volt, szerintük még sokszor felnőttek sem tudnak olyan gyorsan beletanulni a gokartba és olyan szuper sebesen menni, ahogy ő, ráadásul a kis autójával nem lehetett ugye annyira gyorsan menni, mint a többivel, mégis gyors volt! És nagyon boldog 🙂 ! Máté pedig tényleg nagyon érzi ezt az egészet, annyira gyorsan rááll ezekre a pályákra és tényleg csak 1-2 másodperc választotta el a pályacsúcsoktól, amiket mások hosszú-hosszú időn át történő gyakorlással érnek el…
Nagyon sokáig maradtunk, délután 3 körül jöttünk el, ráadásul előtte egy kicsit elszámítottuk magunkat, mert 3-3 kört mentek a fiúk, egy kör 8 percig tart és hát eléggé fárasztó lehetett ez Tomának. Máté még akart egyet menni, amit természetesen Toma is kikönyörgött – sőt, már előtte ezért siránkozott 🙂 – és azt az utolsót nála már ki kellett volna hagyni. Ugyanis nem tudom, hogy azért mert fáradt volt vagy azért mert akadt két versenypartnere, akik 1-2 évvel voltak idősebbek nála, de nem tudott már úgy koncentrálni. Az első körben konkrétan megelőzte a hasonkorú versenytársát, de úgy, hogy kicsit taszajtott egyet rajta, mondjuk nyilván nem szándékosan és nem is lett semmi belőle, meg sem állt senki, de akkor már azért éreztük, hogy ez nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt, még egyre benevezni nála.
Aztán egy másik nagyobb fiú, aki előtte volt megpörgött az egyik kanyarnál, Toma jött utána és valószínűleg nem látta, illetve későn vette észre és későn fékezett, mert pont a kanyar után állt meg a fiú és belement… Persze és szerencsére nem történt semmi baj, de nekem nagyon ijesztő volt, úgyhogy a maradék két körből megkértük az irányítókat, hogy tereljék le Tomát, aki eleinte még puffogott azon, hogy le kellett jönnie, de aztán csak megbékélt az egésszel, de már akkor azon járt az esze, hogy mikor mehet gokartozni legközelebb 🙂 és nyilván mi sem akarjuk ettől megfosztani, mert tényleg jónak tűnik benne – mint a bátyja – de akkor az volt a legjobb megoldás. Bár, hozzáteszem azért így összeereszteni a gyerekeket és a felnőtteket egy ilyen pályán, kicsit merésznek tűnt nekünk, de az is biztos, hogy nincs választék ennyi idősen, mondom örülhetünk, hogy találtunk neki való gokartot.
Mindenki nagyon elégedett volt, úgyhogy mentünk a következő helyre, amit Máté talált ki, ugyanis aznapra pizzázni szeretett volna, így aztán a Családfő munkahelyéhez közel – ami úgyis útba esett – egy nagyon jó olasz pizzázóba mentünk pizzáért. Hazaérve nem sokat időztünk otthon, mivel sietni kellett a Soroksár meccsre, ahová, hogy gyorsítsunk a tempónkon, szeretett kis kompunkkal mentünk át a túlpartra,
a meccsre is időben odaértünk és ráadásul nyert is a Sori 🙂 !
Hazaérve a várva várt torta maradt, Máté kedvencét, a tél óta, amióta először készítettem verhetetlen vaníliás gesztenyetortát csináltam még előző nap, mert ennek a tortának az a jó, mivel nem kell sütni, ha összeérnek benne az ízek, mellé pedig készítettem még tiramisut is, mivel az ünnepelt azt is nagyon szeretett volna enni 🙂 …
Az ajándékok – az ünnepelt kívánsága szerint – egy nagyon jó karóra és egy JBL hangszóró is természetesen nagy sikert arattak! Szuper nap volt, mindenki, az ünnepelt pedig különösen élvezte 🙂 !
