Hát-hát, nincs mit szépíteni, nincs hova menekülni előle, holnap kezdődik a suli, visszavonhatatlanul… Na, azért próbálok már napok óta nem ilyen világvége hangulatban lenni, mint amilyenben egyébként Toma van és Máté sem a legfeldobottabb, de tényleg megbillentő kicsit, ha belegondolunk milyen hosszú egy tanév és milyen messze még a következő nyár… Azért mindentől függetlenül persze igyekszem pozitívan a dolgokhoz állni, próbálom a jót erősíteni a fiúkban a sulival kapcsolatban, de azért tényleg nehéz szerintem is újrakezdeni a sulit egy nyár, és főleg egy jól sikerült szünet után… Az meg azért lelombozó, hogy Máténak és Tomának sem a sulival, a közösséggel vagy az iskolával van konkrétan baja, mert mindketten szeretnek járni, szeretik az osztályukat, vannak barátaik, jól érzik ott magukat, de mindketten viszolyognak a sok tanulnivalótól, mert tulajdonképpen 10 hónapon keresztül ez uralja az életüket és ez persze Mátéra hatványozottabban igaz!
Azért a napi próbára járás Tomával tényleg felkészítő volt egyébként, szerintem soha ennyire nem voltunk és nem is leszünk rákészülve lelkiekben a sulira, mert ugye ilyen csak egyszer van, hiszen mindig a másodikosok adják a műsort az évnyitón az elsősöknek… Elég jó hangulatú volt az egész egyébként, a gyerekek is jól érezték magukat, jókedvűek voltak, egymáshoz jöttek-mentek próba után 🙂 , és mi felnőttek is jól elvoltunk együtt, amikor jövet-menet találkoztunk. Azért fura volt belegondolni, hogy 8 évvel ezelőtt, ugyanígy voltunk Mátéval, ő is szerepelt az elsősöknek adandó műsorban, E. néni figyelmeztetett is, hogy ne lepődjek meg, mert ismerős lehet a műsor, ugyanis ugyanazt adják elő, mint anno Mátéékkal 🙂 … Na, szóval ugyanez volt akkor is, csak valahogy a sulira való rákészültségre nem emlékszem annyira, bár biztos Máténál is megvolt, de akkor éppen a kb. 3 hetes Tomával mentünk naponta Mátéért a próbára 🙂 . Egyébként olyan, mintha fényévnyi távolságra lenne ez az egész, pedig “csak” 8 éve volt…
A hetünk viszont nagyon vidáman telt, hétfőn és kedden Toma egyből Vince barátjához ment, tulajdonképpen ott volt két napig 🙂 , mert eddig egészen tavasztól, de nyáron teljes mértékben Vince jött hozzánk, főleg azért is, mert ők emeletes házban laknak, itt a kertben és a medencében jobban elvoltak. Szóval két napra nem volt második gyerekem, addig próbáltam szó szerint összerakni, hogy mi is kell a sulira, na nem vetemedtem arra azért, hogy vásárolni is menjek, de fejben és itthon is próbáltam rendet rakni az iskolakezdésre, kiszanáltam cuccokat, felmértem miket kell venni, na meg főztem, takarítottam és hasonlók. Ebben “nagy társam volt Máté”, aki délben kelt fel 🙂 , és amikor fent volt sem akart semmit hallani az iskolakezdésről 🙂 , a második napra azért nagy nehezen számba vette neki mire lesz szüksége, és összeírt nekem 3 füzetet és 4 darab tollat, hogy azt vegyek, mert folytatja az előző tanévben megkezdett füzeteket. Hát, nem mondanám, hogy ő dönt minket csődbe a sulikezdést illetően 🙂 …
Szerdán itthon voltunk nagyrészt, pedig strandra akartunk menni, de annyira nem volt kedve a fiúknak hozzá, hogy itthon maradtunk. Ez az egész hétre igaz volt egyébként, ugyanis csütörtökön Fradi meccsre mentünk volna este, na oda nagyon is lett volna kedvünk menni, csak éppen későn vette észre a Családfő, konkrétan az indulásnál, hogy az a jegy nem érkezett meg neki online, mert jött másik, de az a mai, szóval azt kénytelenek voltunk kihagyni, mert az utolsó 1 órában már nem tudott ezen segíteni, sajnos. De pénteken vízilabda gálára mentünk volna, oda sem volt kedve menni senkinek sem, tegnap moziba készültünk, megint nem mentünk 🙂 …
Valahogy egész héten jobban érezte magát mindenki itthon, na meg a barátaival, mert Máté is találkozott másokkal is, meg még Toma is a héten. Valahogy felértékelődött az itthonlét, erre volt szükségük nagyon úgy tűnt, Toma külön mondta is (főleg azóta, hogy megtapasztalta az emeletes lakást a barátjánál 🙂 ), hogy milyen jó itthon, mert itt nyugalom van (mostanában nem mindig, mert a szomszédban és az utcában is átépítenek, de hétvégén tényleg mindig 🙂 ), meg milyen jó a kertünk és ki lehet menni a Duna-partra, hát szóval ilyen amikor “megtanulunk vágyakozni az után, ami a miénk” 🙂 … Azért persze szuper volt Vincééknél is, mert csak úgy lementek focizni a focipályára és társaságuk is akadt, meg jól elfoglalták magukat együtt persze a lakásban is.
Épp ezért, csütörtökön pedig Dani barátja jött hozzánk 🙂 , aznap egyébként barátos nap volt, mert Máté szintén az egyik barátjával találkozott délután. Egyébként nagyon örültem, ahogy játszottak itthon a fiúk, nagyon meleg volt, néha kimentek focizni, mert nálunk árnyékos a kert a focis részen, de hamar bejöttek. A nyárvégét jelzi, hogy már a medence sem melegszik fel nálunk, még megvan, le kell engedni valamikor, de tudományos megfigyelést végeztem rajta 🙂 és rájöttem, hogy olyan hosszúra nyúlnak az árnyak, ami a medencét is érinti, hogy nem tud felmelegedni már, sajnos… Viszont nem lógtak sokat sem a telefonokon, sem Máté xbox-án, pedig megtehették volna, de nem igényelték, néha játszottak csak kütyükkel. A nap nagy részében az egész nappali, meg a konyha és a játszószoba is, hol bolttá alakult, pénztárgéppel és eladandó holmikkal, hol meg háborús övezetté, fegyverekkel, bombákkal és hasonlókkal 🙂 …
Az iskolakezdésre visszatérve, megrendeltem – a rajz és matek doboz átnézése, meg az évzárón kapott lista alapján – hogy mire van szükségünk, azt elküldtem a barátnőmnek, szóval megrendeltem “online” 🙂 . Azért rávettem magam, hogy esetleg Tomával bemegyek füzeteket választani a boltba, az egyik próba után, de ezt az érintett kategorikusan elutasította, sőt, megbízott, hogy én vegyek a nevében ilyen szükségszerű vackokat, de olyat szerezzek be azért, ami menő 🙂 ! Hát, már szerdán akartam menni ugye a próba alatt, de akkor Kriszti barátnőm nem volt bent az üzletben nyitás előtt, szóval helyette elmentem a piacra és vettem kovászos uborkának valót, teljesen logikus módon 🙂 …
Ugyanis az a Családfő kedvence, meg persze Máté és én is szeretem, és hát mikor máskor érhetne még be, ha nem most, szóval így történhetett, hogy kovászos uborkánk előbb lett elrakva, mint, hogy egy ceruzát is vettünk volna az iskolakezdésre 🙂 , de hát vannak fontossági sorrendek ugyebár 🙂 … Azóta az érő koviubit a legnagyobb örömmel költöztetjük napközben a terasz asztalra – amit még nem is meséltem, hogy új van belőle és örülünk neki nagyon 🙂 – mondjuk az egyik nap, amikor éppen vásárolni voltunk Tomával, jött egy kisebb eső, szóval rohantunk haza, mert nem tudtuk Máté fent van-e már, de igazi túlélő az ubink, hol a konyhapulton, hol a teraszon csücsül és főállásban érik, de semmi baja sem lett, bár szerencsére nem is esett sok eső 🙂 …
Aztán azért csak felpörögtek az események a sulikezdést illetően is, csütörtökön a papírbolt nyitás előtt (mert egyébként 10-től szó szerint tömegnyomor van nála) és próba alatt kiválogattam a barátnőmnél a füzeteket, meg a bekötőket, aztán pénteken elmentünk ruhaneműt vásárolni Tomának. Hát, nem volt egy fáklyás menet, 3 üzletet jártunk végig, mindenhol vettünk valamit 🙂 , egy ismeretlen kisfiú éppen az egyik üzletben könyörgött a szüleinek, hogy bármit megtesz, csak hagyják már abba a vásárlást és menjenek haza 🙂 , Toma pedig minden egyes üzlet előtt és után replikázott, hogy ő bizony nem próbál fel több nadrágot és elege van, hagyjam békén, menjünk haza 🙂 … Azért vettünk főleg nadrágokat, de pont ünneplőt azt nem, mert jó ideje rászoktam arra hogy nem azt tipikus ünneplőt veszem, ami az iskolakezdésre általában szokás, hanem valami szép nadrágot, amit máshová is lehet – mondjuk színházba vagy jobb helyekre – hordani, de olyat most nem találtam, mert egész egyszerűen nem volt, ami tetszett, szóval azt nem vettünk, felhajtjuk a régit, azt találtam ki, mert úgyis dög meleg lesz hétfőn, szóval nem gond és majd később veszünk olyat, ami tetszik. Tegnap pedig a Decathlont látogattuk meg, tornacuccot és focis cipőt és felszerelést vettünk, mert Toma szeptembertől focizni fog a Csepelben, hát ez is egy változás 🙂 …
Azóta egyébként az uzsonnás táska, iskolatáskák, tornacuccok és tornazsákok át lettek mosva, bekötődtek a füzetek, kivasalódott az évnyitós ing (Máté nem hajlandó abban menni, mert senki nem megy úgy, szóval neki fehér galléros póló dukál 🙂 ) és a suli táskába, legalábbis Tomáéba be vannak pakolva a füzetek, dossziék, már csak a váltóruhának rövidnadrágot és egy pólót rakok be, hogy ne legyen egész délelőtt ünneplőben holnap, meg a váltócipője kerül bele és tulajdonképpen kész vagyunk. Este még Fradi meccsre megyünk és nem örülünk, de most már jöhet az iskola, a nyártól meg elköszönünk ma is folyamatosan, jó volt vele, remélem hamar jön újra, hiányozni fog nagyon!