Tanévkezdős hét

Szombat, mert ez egy folytatásos történet 🙂 …

Azért csak előkerültem valahogy, mert ez a hét olyan volt, mintha kb. hetek óta nyomnánk a sulit, bár lehet, ebben az érzésben az utolsó nyári hét próbái is benne vannak… Tényleg mindenki kidőlt nálunk 🙂 , ma én is későn keltem, de a helyzetet jól mutatja, hogy fél 10 van és családom összes többi tagja húzza még a lóbőrt 🙂 , pedig csak Toma maradt fent magához képest egy picit tovább tegnap, mert Mátéval valamit kütyüzött, de ez a tovább 10 órát jelent, szóval lassan 12 órája alszik 🙂 …

Egy kicsit bedarált minket ez a hét, pedig elég jó hangulatban telt el végül, de bedarált! Szerdára úgy rémlik mindenkinek visszatért az egészséges életkedve nálunk, kicsinek és nagynak egyaránt, megint bebizonyosodott, hogy suli ide vagy oda, az élet megy tovább 🙂 … Ami nagyon jó, hogy fel voltam készülve arra, hogy Toma majd a második nap már azzal jön, hogy nincs kedve suliba menni, de még pénteken sem jött ezzel, bár berzenkedik, hogy megint sokat kell tanulni, mert már persze gőzerővel ismételnek, de egyébként jól érzi magát, és ezt nem tudom másnak betudni, csak a rengeteg barátjának, akiknek nagyon örülök, és szerencsére E. nénit is nagyon szereti, de ez megvolt tavaly ilyenkor is és mégis rögösebb volt minden, de hát nyilván az első osztály is megtette hatását, na és az is biztos, hogy gyereknek, gyerek a barátja… Jól érzi magát bent, jó kis társaság jött össze, most már tényleg látszik és a többiek is hasonlóan vannak ezzel. Rögtön a második nap már vitte a focilabdáját is, szóval helyreállt a világ rendje, a szünetekben – főleg ott a kis épületben nincs csengő sem, tehát nem csak 10 perces szünetek vannak – persze megy a focizás, itthon pedig a csutakolás, mert olyan kis retkes lábbal tér haza, hogy csak na 🙂 !

Máté tök hasonlóan van, erre viszont számítottam 🙂 , remekül elvan bent a haverjaival, hát nyilván a sok tanulnivalót a háta közepére se kívánja, de sajnos már rutinja van benne… Kedden egy kis reggeli fodrász után, ami már nagyon rám fért, mindenféle elmaradt bevásárlás, ügyintézés és két napra való főzés után délután Tomáék szülőire mentem. Egy kicsit meglepődtem, mert vannak újdonságok is! Ami nekünk nagyon szuper szerintem és mondjuk annyira ez nem volt meglepő, mert tudtam, hogy E. néni már egy éve készül rá, továbbképzésekre járt és hasonlók, szóval bevezetik a mi osztályunkban és a kerületben is elsőként, a Sakkpalota programot, amit Polgár Judit dolgozott ki és hazai, de nemzetközi szinten is elismert, nagy híre van.

E. néni alkalmazza majd az órákon, elsősorban a mateknál, de az összes többinél is lehet és fogja is használni, így a környezetnél is, sőt, Sz. néni a másik tanító néni is tanfolyamra megy az idén, és a magyarnál is alkalmazni fogja. Az egész egy összetett program, ami a sakkal vagy sakkon keresztül tanít. Én azért is örülök neki különösen, mert Toma nagyon szereti a sakkot, már azon is gondolkoztam, hogy külön elviszem valahová, de a sok minden mellett, amiről majd lentebb fogok írni, nem férne bele ilyen úri huncutkodás a suli mellett 🙂 , szóval ez nekünk most szuper, minden tekintetben! 

Aztán ettől a tanévtől ökosuli lettünk, ami szintén nagyon tetszik nekem, sok mindennel jár, a gyerekek persze a mindennapokban szembesülnek az öko szemlélettel, a szemétgyűjtésen át minden egyébbel, havonta lesznek külön programok ezzel kapcsolatban és most már a farsang is ennek jegyében telik majd, a közös osztályszintű jelmezeket is ennek jegyében kell majd például megcsinálni, ami persze többletmunkát is jelent, mivel saját magunknak kell majd elkészíteni és valami jó ötlet is kell hozzá 🙂 … Aztán ennek jegyében november első hetében a szünet után, lesz Tökjó hét is, minden nap lesz ott is valami “tökös” 🙂 , öko program és azon a pénteken töklámpás felvonulás lesz a sötétben az udvaron, programokkal, gitárzenével, ami elsőre is jól hangzik!

Aztán úszni is mennek majd november első két hetében a kölkök, ami annyira most nem  a legideálisabb, reggel 8-kor már az uszodában kell lenni (!), 11, dél körül érnek vissza a suliba, E. néni is kivolt picit, mert nehezen hozzák be azt a 2 hetet, akkor ugye az órák nagy része elmarad, nyílt napunk sem lesz az első félévben, mert az is erre az időszakra esik, meg hát már hűvös is lesz biztos, szóval annyira nem tetszik senkinek, de ez van… Aztán akkor beszedtem egy csomó osztálypénzt is, mert ilyen téren sem állt meg az élet és este 7 körül haza is értem 🙂 …

Aztán új tesi tanáruk van, aki nem is új, mert ott tanít a felsőben, Máténak is volt a tanárnője és nagyon jó, szeretik is a gyerekek, de szigorú is, ezen kívül öttusa edző, karakán és fiatal,  szerintem jól járunk vele. Az előző tesi tanárunk nyugdíjba ment, és azt hiszem nem találtak újat a helyére, vagy nem olyat, akit szerettek volna, vagy annyira nem is kerestek, mert szinte lehetetlen küldetés 🙂 , szóval szerencsére a régi tanárunk visszajött óraadónak, de csak két osztályt visz és azokban nincsenek benne Tomáék, az igazgatónő viszi az elsősöket (mert ő meg föci-tesi szakos), az összes többi osztály Marcsi nénié. Toma nagyon szerette Tamás bácsit – már csak a druszaság miatt is 🙂 – tényleg nagyon jól voltak ők egymással, Toma szerint viccesek, és jók voltak az órák, fociztak is sokat, és megvolt  köztük az összhang tényleg. Tamás bácsinak pedig Toma úgy érzem és mások is azt mondják, hogy az egyik kedvence volt, állandóan mondogatta, hogy Toma nagyon jó mozgású gyerek és sok van benne, atlétika edző egyébként, bár már nem edz, ennyi időseket meg egyáltalán nem, de állandóan mondta, hogy Tomát vigyük ebbe az irányba. Amikor elköszönt félig-meddig az osztálytól, mondta is Tomának, hogy beharangozta őt Marcsi néninél, hogy milyen gyors, hát szóval bármennyire is jól jártunk, Tomának hiányozni fog Tamás bácsi, meg egy kicsit nekünk is…

És itt folytatom vasárnap, mert tényleg 12 órát aludt Toma tegnap egyhuzamban és aztán a többiek is ébredeztek, Máté csak dél körül 🙂 , szóval tegnap már valahogy nem volt érkezésem semmire sem, mert cukkini krémlevest főztem a kerti termésből és palacsintát sütöttem mellé, meg még volt “pár” elintézendő dolog és főleg kihasználtuk, hogy együtt lehetünk hétvégén 🙂 , de azért jöjjön a folytatás…

A szerda az viszonylagos nyugalomban telt, bár én akkor itthon forgattam fel a házat, rengeteg takarítós, rendrakós elmaradásom van, mint általában a nyári szünet után, aztán itt a környéken csinálják az utat, lezárták a felső szakaszt, reggel elmentünk a suliba, amikor jöttem vissza, már le volt zárva, műanyag palánk volt az elzáró, amit mindenki nagy derültségére én arrébb toltam aztán hazajöttem, pont az utcánál volt ugyanis az elzárás, ahol le kell kanyarodni hozzánk, egy pasi vissza is fordult előttem, pedig a lehúzott ablaknál ahogy beszéltünk ő is egy kicsit arrébb, de a közelben lakik, de hát én úgy voltam, hogy nehogy már, ne tudjak hazajönni 🙂 ! Na, de az már látszott, hogy Tomáért biztos nem tudok elmenni, főleg az után, hogy Máté közelben lakó angol tanárnője, akivel délután telefonon beszéltem (és akihez Máté novembertől tud csak járni, mert annyira tele van) mesélte, hogy neki már kerülni kellett, ugyanis akkor egy markoló zárta el az utat és azt már tényleg én sem tudtam volna arrébb tolni 🙂 …

Szóval aznap először, és minden bizonnyal nem utoljára, gyalog mentem Tomáért, aztán jól el is ment az idő, mert Daniékkal elbeszélgettük, a fiúk meg elfutkorászták az időt az egyik utcasarkon álldogálva 🙂 . Hazafelé meg annyira szép volt minden nálunk a Duna-parton, mindig rácsodálkozunk újra és újra erre az egészre, és nyáron sose értékeljük, mert vagy nem vagyunk itthon, vagy nem mászkálunk sokat a parton a meleg miatt vagy biciklivel suhanunk át (ez utóbbi volt erre a nyárra az igaz) ezeken a részeken és akkor nem csodáljuk meg azt, ami az orrunk előtt van…

A csütörtök szenzációja – azon kívül, hogy fürdőt pucoltam és félig lenyírtam a füvet – az volt, hogy délután fociedzésre mentünk Tomával a Csepelbe. Nagyon várta már a delikvens, hattól fél nyolcig lesz edzés (legalábbis egyelőre) kedden és csütörtökönként. Hát, Toma nagyon ügyes volt! A többiek már összeszokottak voltak, de egy csomó mindenben ő lett az első, láthatóan tényleg sokkal gyorsabb a többieknél, de például a bójás labdavezetésbe is ő volt az élen, szóval a labdával is jól bánik, az egymás elleni fociban pedig nagyon ott volt, jól cselezik, ezt ő is, és én is, meg a Családfő is azt mondja (aki eljött az első edzésre 🙂 ), hogy Máté érdeme is 🙂 , szóval odavaló, nagyon is!

Ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretne járni, így megyünk, ráadásul visszük Dani barátját is, aki azért nem is jött velünk, mert ismeri az edzőt, nyáron egy hétig odajárt focitáborba, amire az utolsó pillanatban Toma is ment volna, de pont akkor köhögött nagyon csúnyán a szünet első hetében, így kihagytuk azt a tábort, mert máskor nem volt. Így aztán heti két napban, valószínűleg két gyereket viszek majd edzésre, mert Daniék négyen vannak testvérek és a legkisebb 2 éves 🙂 , apuka kiszámíthatatlanul dolgozik, szóval esélyük sem lenne edzésre járni, a két jóbarát meg nagyon boldog attól, hogy együtt lehetnek, még edzésen is 🙂 !

A másik újításunk az lesz, hogy lehet futóedzésre is eljárunk majd péntekenként a Honvédba, Irma nénihez. Azért a feltételes mód, mert ugyan Irma néni már múlt évben is foglalkozott volna Tomával, de 9-10 éves kortól szokás ilyen edzésre járni, még Tamás bácsi is azt javasolja, hogy onnantól jó ezt csinálni, akkorra rendeződik össze a mozgás annyira és még olyasmit is mondott, hogy nem jó korán kezdeni, mert kiéghet (!) a gyerek – hát nem gondoltam, hogy van ilyesmi ilyenkor, de elképzelhető 🙂 – viszont Toma már nyáron is ezért nyaggatott minket, szóval kísérleti jelleggel megpróbáljuk, meg messze is van a Dózsa György út minden péntek délután a dugóban, de hát nehogy már ez legyen az akadály 🙂 . Szóval meglátjuk, és ez kicsit arra is jó, hogy most a foci van túlsúlyban, hogy amire elérkezik az idő, Toma is és talán mi is jobban látjuk, hogy melyik lenne az igazán neki való sportág, úgyhogy menet közben ezen még változtathatunk, hát majd meglátjuk, most mindenesetre úgy néz ki, lesz programunk bőven suli után 🙂 …

Hát, kábé ez volt a hetünk, pénteken én nagytakarítottam, elhúztam a kanapét, az ágyakat, komódot, délután lenyírtam a fű másik felét a kertben és láthatóan mindenki, de még én is nagyon lefáradtam a héttől valahogy… Máté például azt mondta, amikor kérdeztem pénteken, hogy mi a programja hétvégére, hogy lefekszik aludni és akkor kel fel másnap, amikor jól esik, próbál délig aludni, aztán nem csinál semmit 🙂 , na jó picit átnézi, amit szükséges, meg Forma-1 időmérőt és futamot néz, mert, hogy vasárnapra is ugyanezt tervezi és nagyjából ennyi 🙂 … Ezt így vasárnap reggel úgy látom, hogy következetesen be is tartja, szóval ezen a hétvégén minden bizonnyal, nem váltjuk meg a világot 🙂 …