Amik vannak…

Nem tudom, most már legalább egy hónapja alig érek ide, de amióta a suli elindult, na onnantól mindig van valami… Tomának meggyógyult az árpája, holnap már suliba megy, most az egész hét keddtől, vele telt szinte, de én azért örültem is, már nem az árpának, valahogy mindig jó, ha itthon van bármelyik is 🙂 , de azért nagy bajuk ne legyen…

A hét az sodort, vitt, keddünk tulajdonképpen az orvosnál telt délelőtt, akkor és szerdán eléggé rossz is volt Tomának azzal az árpával lenni. Nekem is gyerekkoromban volt talán utoljára, de amikor volt, hát az tényleg kellemetlen volt, fájt, szúrt, viszketett, könnyezett, ezt láttam Tománál is a viszketés kivételével. Az első két nap tehát ennek bűvöletében telt el, talán a szerda volt minden értelemben a jobbik nap, de azért vissza kellett állni a pótlásokra is, mert azzal is rengeteg idő el tud menni… A hét feléig, a rosszabbik napokon is kint sétálgattunk a Duna-parton, és a teraszon ebédeltünk, ami azért olyan jó tud lenni 🙂 , később már a kiserdőhöz is elmentünk, meg a kis öbölnél flangáltunk, stégeztünk és a pénteki szép, meleg időben elbringáztunk a kedvenc cukrászdánkhoz is, szóval próbáltuk jól kihasználni az itthon töltött időt 🙂 .

A csütörtök, péntek is elszaladt, volt szülinapom is, csütörtökön nagyon édes volt itthon mindenki, Toma velem volt egész nap, azt csináltunk, amit én akartam (akkor mentünk a kiserdőhöz), rajzolt is egy szépet nekem ajándékba 🙂 , kaptam tortát, ajándékot (egy pulzusmérő órát futáshoz, amit én szerettem volna), hát na, nagyon drágák voltak!

Máté szegény rengeteget tanul most már, beindult neki a nagyüzem, dolgozatok, felelések, a szülinapomon is pont egy nehéz délutánja volt másnapra készülni, hát együtt tudok csak érezni vele, segíteni nyilván nem tudok már… A Családfő pedig szombaton horgászversenyt rendezett vállalati vezetőknek, szeretett Rétimajorunkban 🙂 , ami nagyon szuperül sikerült, de rengeteg munkával is járt, a hét második felében már azt szervezte intenzíven, pénteken már a helyszínre ment, ott is aludt legjobb barátjával és segítőjével, tegnap éjjel ért haza, úgyhogy ő, teljes elfoglaltságban volt a héten…

Én meg kicsit megfáztam, nem vészes, de nem vagyok csúcsformában 🙂 , azért ma Tomával és két osztálytársával van egy kis programunk, nem akartam lemondani, főleg, mert én vagyok a főkolompos benne 🙂 , de nem is érzem annyira rosszul magam, bár a sok tüsszögésnél azért megfordult tegnap a fejemben, hogy biztos jó ötlet-e, de most már mindegy, mert megyünk 🙂 …